Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.
Ülésnapok - 1892-394
] 48 894. országos ülés 1894. deczemlter 3-án, liétfőn. d ülését, előbbre vitelét várni nem lehet. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És hiába hangsúlyozza az igen t. földmívelésügyi miniszter úr az intenzív gazdálkodást, ezen intenzív gazdálkodás legfölebb e produktumok szaporodását idézi elő, de ha azok értékesítésének eszközeiről nem gondoskodunk, ez még inkább előidézi a gazdasági czikkek árának hanyatlását. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon) Az 1867-es kiegyezés az alkotmányosság meghamisított czége alatt rontotta le állami önállóságunkat, de annak romboló hatása kiterjedt a közgazdasági életre is. Már maga az a két tény, hogy egyrészt fogyasztási adóink és adórendszerünk az osztrákokéival egyezők, és hogy másrészt vám- és kereskedelmi szerződést az osztrákok beleegyezése és hozzájárulása nélkül nem köthetünk, igazolja, hogy a közgazdasági élet fellendülését várni nem lehet, mert Ausztria eláraszt bennünket selejtes ipari czikkekkel, és ugyanakkor megköveteli, hogy mi a közgazdasági termények színe-javát olcsó pénzen dobjuk neki oda. (Ügy van! a szélsőbalon.) És hova vezetett ez az eljárás? Vezetett arra a válságra, a melyről ma már hallgatni nem lehet. Az igen t. földmívelésügyi miniszter úr maga hangsúlyozta, hogy a válság megvan és az nem is múló, hanem állandó természetű, és igy azzal komolyan foglalkozni kell. Az igen t. nemzeti párt szintén hangoztatja e válság létezését, és követeli annak orvoslását is, de abban a hiszemben van, hogy ezen orvoslás a mai rendszer keretén belől, vagyis a közös vámterűlet mellett is eszközölhető. Azt hiszem, t. ház, hogy ebben a t. nemzeti párt téved, mert a kiegyezés óta az ország közgazdasági viszonyait mindig magyar államférfiak és politikusok vezették, és nem lehet feltételezni, hogy ezekben nem lett volna meg a jó szándék arra, hogy a mennyiben módjukban állt volna, ne vigyék az országot válság elé, vagy ha válság állt elő, azt ne akarták volna orvosolni, mert nem tételezhető fel magyar emberről, hogyj saját hazájának érdeke ellenére öntudatosan rosszhiszemííleg járjon el. (Helyeslés a szélsőbalon.) De épen az a tény, hogy a magyar államférfiakat a legjobb indulatok vezérelték, és a végeredmény mégis a válság, igazolja, hogy magában a rendszerben kell rejlenie azon hibának. (Helyeslés a szélsőbalon.) mely csakis az ország közgazdaságának teljes függetlenítésével oldható meg. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Épen azért az a párt, a melyhez tartozni szerencsém van, az ország közgazdasági függetlenségéért is küzd folytonosan, és nem adja fel ezt a küzdelmet mindaddig, a míg eredmény nem koronázza a küzdelmet, a melyet íolytat. A közelmúlt igazolja is, t. ház, hogy a szívós kitartó küzdelem végtére is győzelemre vezeti a pártot. (Helyeslés a szélsőbalon.) Képtelenség még fel is tenni, hogy valaki ezen országban egyoldalú közgazdasági politikát akarna folytatni. Midőn a földmívelésügyi miniszter úr különös súlyt fektetett felszólalásában arra, hogy nem szabad egyoldalú közgazdasági politikát folytatni, hanem iparkodni kell, hogy az ipar és a kereskedelem is virágzó legyen, s hogy ez a három tényező együttes működése adja meg az ország erejét, általánosan elismert dolgot hangoztatott. Azt hiszem, ezt ebben a házban hangoztatni sem kellene, hiszen ez oly természetes elv, olyan tiszta axióma, melyet nem a földmívelésügyi miniszter úr talált fel, hanem a melyet még az utolsó fogalmazó-gyakornokjelölt is tud a minisztériumban. Sietek is kijelenteni, hogy pártomtól a legtávolabb áll az az eljárás, hojy egyoldalú közgazdasági politikát folytasson. Hiszen felszólalás történik itt, mindakét ellenzéki párt részéről, valahányszor az ipar tekintetében Ausztria túlkapásait látjuk a hazai iparral szemben. Felszólaltunk mi, t. ház, mindannyiszor, valahányszor a kereskedelmi szerződések sértőknek tííntek fel előttünk a mi kereskedelmi érdekeinkre nézve. Legyen meggyőződve a t. miniszter űr, hogy ha ő vagy kormánytársai az* ipar és kereskedelem tekintetében egészséges ideákkal állnak elő, ha valóban a kereskedelem és ipar érdekeit akarják előmozdítani; nem lesz az ellenzéken egyetlen ember sem, a ki az ő oldala mellé nem állna, és az ő működését ne támogatná. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De az egyes nagyobb vállalatoknak előnyt, a nagy malmoknak őrlési engedményt és kedvezményt adni, elárasztani engedni az országot az osztrák iparczikkekkel és közgazdasági tárgyakkal: ezt az ipar és kereskedelem támogatásának nevezni nem lehet. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Méltóztassék meggyőződve lenni arról, — ha szabad hasonlattal élnem, — hogy az állam testén az ipar és kereskedelem az erőteljes kezet és lábat képviseli, de a mezőgazdaság a gyomor, mely az egész testnek az életet, az életerőt adja. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Nem lehet tagadni, hogy hazánk még ma erősen őstermelő állam, és ha a statisztikai adatokat nézzük, látszik, hogy a mezőgazdasággal foglalkozó lakosság 62 1 / 2 °/°" ot teS2; ki. Ha ehhez hozzáveszszük a tisztán őstermeléssel foglalkozó munkásosztályt, a mely 13°/o ot képvisel, tisztán áll az eredmény, hogy a földből keresi közel 76°/o-a az ország lakosai közül a kenyeret, és csupán a többi százalék esik egyéb keresményekre, az iparra és kereskedelemre, és csak 7°/o az egyéb foglalkozásokra. Ha ez igy áll, akkor nem szabad egy perczig sem megállnánk abban, hogy az ország
