Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-393

393. országos ülés 1894. deczember 1-én, szombaton. 137 lett kibocsátva a különböző folyókban, a jövő esztendőre pedig egy millió pisztráng és 16 millió süllőikra rendeltetett meg; a pontyszaporítás hasító tavak révén történik. (Halljuk! Halljuk!) Ezekre vonatkozólag szükséges bizonyos telepek megalakítása, a mi részben már meg is történt, a mennyiben a kincstári erdőkben már is tíz ily mintatelep jött létre, s ezek számát a követelményekhez aránylag még szaporítani fogjuk. (Helyeslés a jobboldalon.) T. ház! Tekintette] arra a jelentőségre, melylyel mezőgazdaságunknak ezen, most felemlítettem ágazatai birnak, de különösen tekintettel azon súlyos állapotra, a melyben mezőgazdaságunk tengődik, fokozott tevékenységre nemcsak hivatva, hanem kötelezve is érzem magamat. (Helyeslés a jobboldalon.) S ebből eredőleg első kötelességemnek ismertem igen t. társamat, a pénzügyminiszter urat megkeresni, és vele egyetértőleg megállapítani azon intézkedéseket, a melyeknek keresztülvitele jelen gazdasági viszonyainkkal szemben legsürgősebb. Erre vo natkozólag legrövidebb idő múlva leszek bátor a megfelelő javaslatokat a t. ház elé beterjeszteni ; addig pedig legyen szabad csak annyit jeleznem, hogy ezen javaslatok egyik része vonatkozik a vizi ügyekre, vagyis kontemplálja az ország főbb folyói szabályozásának és rendezésének kérdését: ott, a hol még a szabályozás nem volna befejezve, annak gyorsítását s a többi folyókon egyátalában a szabályozási intézkedések megtételét, a melyekre vonatkozólag mostanáig ily intézkedés még egyátalában nem történt. Vagyis a javaslatok ezen része felöleli az ország Összes főbb folyós izeinek legégetőbb szabályozási s rendezési kérdését, és kontemplálja ezen munkálatoknak lehetőleg rövid idő alatt keresztülvitelét. Ezen javaslatok másik része pedig foglalkozik a mezőgazdaság azon főágazatainak támogatásával és fejlesztésével, a melyekre már előbb elmondott szavaimban rámutattam: az állattenyésztésre, az állatbiztosításra, a szőlészetre, főképen pedig az elpusztult szőlők regenerálására, az iparnövények termelésének fejlesztésére, a gazdasági szakoktatás helyes irányú reformjának kérdésére. (Helyeslés a jobboldalon.) Es végre biztosítani kívánja a mezőgazdasági statisztika fejlesztését. Ezekről azonban bővebben akkor leszek bátor szólani, midőn abban a szerencsés helyzetben leszek, hogy a vonatkozó törvényjavaslatot a ház elé fogom terjeszteni. Most egyelőre legyen szabad bocsánatot kérnem a t. háztól, "ha netalán túlságosan vettem igénybe szíves türelmét. (Halljuk! Halljuk!) Én tehetségemhez képest igyekeztem lehetőleg röviden és tömören jelezni álláspontomat. S most azon kéréssel KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXI KÖTET. járulok a t. ház elé, hogy az 1895. évi költségvetési előirányzatomat elfogadni méltóztassék. (Elénk, hosszantartó helyeslés a jobboldalon.) Elnök: T. ház! Tekintettel arra, hogy a mai ülés napirendjén még egy interpelláczióra adandó miniszteri válasz van, valamint interpelláezió előterjesztése is be van jelentve, azt hiszem, méltóztatik beleegyezni, hogy most a tárgyalást ne folytassuk. (Helyeslés.) E szerint a földmívelési tárcza költségvetésének folytatólagos tárgyalása a hétfőn délelőtt tíz órakor tartandó ülésre halasztatik. (Helyeslés.) Most pedig következik az igazságyminiszter úr válasza Polónyi Géza képviselő úr a szliáesi fürdő átruházásának hazafiatlan feltételei tárgyában hozzá intézett interpelláeziójára. Az igazságügy miniszter úr kíván szólani. (Halljuk! Halljuk !) Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Polónyi Géza képviselő úr interpellácziót intézett hozzám, a mely a következő három kérdést tartalmazza. (Halljuk ! Halljuk!) Az első kérdés az, hogy van-e tudomásom arról, hogy Lenoir György András a szliáesi fürdőt és tartozékait- azon korlátozással ruházta át Kasszel városára, hogy az soha »magyar« kézre ne szállhasson, és a fürdőszemélyzet mindig német legyen? Erről nekem, t. ház, tudomásom nincs, hanem igenis van tudomásom arról, hogy Lenoir György András egy alapítványt tett Kasszel városában, és a szliáesi fürdőnek és tartozékainak tulajdonjogát nem Kasszel városára, hanem erre az alapítványra, mint jogi személyre ruházta át. Ezen jótékonysági alapítvány az előttem fekvő ajándékozási okirat szerint árva gyermekek számára van szánva, még pedig minden nemzeti és valláskülönbség nélktíi, és Kasszel városa csak mint fögyámhatóság, és az alapszabályok szerint mint ezen alapítvány—mint jogi személy—vagyonának kezelője vállalta át és fogadta el a kezelést. A mi már most azt illeti, hogy ebben az ajándékozási okiratban a felhozott kikötések volnának, kijelentem, hogy semminemű ily kikötés abban nem foglaltatik. Sem az nem foglaltatik benne, hogy a fürdő magyar kézre soha át ne szálljon, sem az, hogy a fürdőszemélyzet, a mint ez az interpelláczióban említve van, egyáltalában mindig német legyen. Egyébiránt az illető alapítványtevő hozzám egy magánlevelet intézett, (Halljuk! Halljuk!) a melyben ezeket a feltételezéseket határozottan visszautasítja, mint olyanokat, a melyeket ő méltatlanoknak tart, és a melyeknek kikötése 18