Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-388

388. országos ülés 1894. november 26-án, hétfőn. i és éreznie kell, hogy kormányunknak kereskedelmi politikája ónsúlylyal nehezedik egész közgazdasági életünkre és közgazdaságunk legvitálisabb érdekeit támadja meg. (Úgy van! a szélsőbalon.) E tekintetben, igen t. ház, elegendő rámutatnunk legutóbb kötött kereskedelmi szerződésünkre. Ott van az olasz, szerb, román és orosz kereskedelmi szerződés; mindezek hangosan vádolják a kormányt, hogy akkor, a mikor erősnek kellett volna lennie Magyarország közgazdasági érdekeinek megvédésére, gyönge volt. Ezen gyöngeségnek következményeként tekint most, t. ház, a magyar gazda könyes szemmel a tőzsde felé, a hol daczára annak, hogy búzában kiviteli feleslegünk nincsen, sőt határozottan hiányunk van, a búzának ára a mai napon 6 frt 85 kr. Magyarország közgazdaságában még mindig az őstermelés dominál és fog dominálni még sok éveken át. Magyarország 17,300.000 lakosságából 13,300.000 foglalkozik őstermeléssel, s így nemcsak a lakosság ily óriási aránya, hanem a közélet követeli meg nálunk, hogy Magyarországnak kereskedelmi politikáj'a olyan legyen, a mely az Őstermelés érdekeit semmi más érdeknek alá ne helyezze, mert ép ezen sajátos viszonyunknál fogva Magyarország ipara és kereskedelme is csak az őstermelés emlőjén növekedhetik természetszerűleg, és növekedhetik nagygyá. Sajnos, a t. kormány kereskedelmi politikájában most már oda jutottunk, hogy nemcsak mezőgazdaságunkat fenyegeti válság, hanem kisiparunk és kereskedelmünk is a válság szélén áll, és a t. kormány még csak azt sem mondhatja el, hogy külkereskedelmi szerződéseink által, legalább az ipar- és kereskedelemnek életereibe hozott új nedveket, mert eltekintve egyes nagyobb vállalatoktól, a melyek a nagytőke erejénél fogva prosperálhatnak, leginkább pedig a kormány rendkívüli támogatása által tarthatják fenn magukat, Magyarországnak ipara és kereskedelme ma is épen úgy küzd a megélhetéssel, mint küzdött ennek előtte; sőt küzd egy másik nagy hatalommal, a mi ellen a t. kormány nem tudott küzdeni; küzd Ausztriának iparával és kereskedelmével. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Mi, t. ház, nem vagyunk agráriusok. Mi azt hirdettük és valljuk, hogy Magyarországon az ipart és kereskedelmet ugyanolyan fontosság illeti meg, mint a mezőgazdaságot, (Helyeslés a szélső baloldalon.) de olyan könnyen hivők sem vagyunk, t. ház, hogy azt el tudjuk képzelni, hogy Magyarországon a mezőgazdasági érdekek sérelmével virágzó ipart és kereskedelmet megteremteni lehessen, (Helyeslés a szélsőbalon.) Mi a mezőgazdaságot az iparral és kereskedelemmel karöltve kívánjuk fejleszteni, a t. kormány is ugyanezt hirdeti, azonban gyakorlati eredményében ezen feladatát úgy látjuk beváltva, mint a hogy azt kereskedelmi szerződéseink bizonyítják. A t. kormány kereskedelmi szerződéseink megkötésénél elkövette azt a végzetes hibát, hogy ámbár ;— sajnos — Ausztriával vámközösségben vagyunk, a közös vámterületre megkönnyítette az idegen terményeknek beözönlését, és ezáltal nemcsak azt érte el, hogy gabonáink árát rendkívül leszorította, hanem azt is, hogy az ipar és] kereskedelem fejlesztésétől is elvonta a szükséges erőt, mert Magyarországon az ipar és kereskedelem annyira kötve van a mezőgazdasághoz, valamint az élőfa kötve yan az ő talajához. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És, t. ház, a kormány kereskedelmi szerződéseink megkötésénél tanúsított könnyelműségét még tetézte azzal, hogy az 1882: XVI. tcz. 10. §-ában kikészítési eljárás czímén engedélyezett vámkedvezményekkel a nagy malmok által oly visszaélést engedett kifejlődni, melynek következtében Ausztria és Magyarországfogyasztó piaczait tetszés szerint áraszthatják el idegen gabonával, még pedig vámmentesen, sőt, a mi ennél is több, 30°/o vámkülönbözeti kedvezmény nyel. Sehol a világon hasonló visszaélést vámokkal még nem követtek el. S a t. kormány a helyett, hogy a tévedést belátva, mea culpát mondana, daczára annak, hogy Magyarország közvéleménye, és pedig nemcsak a mezőgazda, hanem az iparos, sőt az itt leginkább érdekelt iparosközvélemény is nyilatkozott ebben a kérdésben, a kormány még mindig késik tévedését beismerni, és ezt a nemzetrontó visszaélést megszüntetni. Azt sem mondhatja a kormány, hogy e kedvezmény fentartását a malomipar érdekei kívánnák, mert én a malomipart nem tudom azonosítani annak az 5 — 6 budapesti nagy malomnak érdekeivel. Magyarországon több mint 17,200 önálló malomiparos van, és akkor, midőn a malomiparosok e nagy számából — mondhatni — legalább 17.000, sőt ennél is több, határozottan elitéli e visszaéléseket, sőt ezekben saját exiszteneziájának is megrontását látja, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon,) akkor a nagy malomipar nem képviseli a malomipar érdekeit, és e visszaélések fentartásával azokat képviselni hivatva nem is lehet. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) Mert mi a malomiparnak hivatása hazánkban? Az-e, hogy a magyar malmok idegen gabonát őröljenek; az-e, hogy a magyar lisztnek jó hírnevét a külföldön rossz, idegen lisztkészít-