Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-379

230 379. országos ültís 1894. november 15-én, csütörtökön. mely Magyarországon megérte azt, hogy Hódmezővásárhelyről, az ország legjobb búzatermelő vidékéről adóelengedésért kénytelen folyamodni és midőn az országnak más vidékeit árvizek sújtották: akkor ezen zárszámadási feleslegek használtassanak felárra, hogy ezen népnek nyomorán segítve legyen. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) De rátérek a börze kérdésére. (Halljuk! Bálijuk! és jelkiáltások a szélsőbalon: A miniszterek megszöktek! Öt percznyi szünetel kérünk! Felkiáltások másfelől: Nem kell!) Elnök: Csendet kérek! (Halljuk! Halljuk!) Polónyi Géza: T. ház! Ennek a börzekérdésnek ví\n ismét egy axiómája, a mely felett nem szükséges vitatkozni, mert a párisi tulipánmánia idejében ki lett mutatva, — már valamivel régebben 1893 előtt, — hogy abban a korszakban a párisi börzén egy nap alatt annyi tulipán-gyökeret adtak el, hogy ha az egész föld tulipánnal lett volna beültetve, még sem tudták volna szállítani. Ez a korszak kis dimenzióban most nálunk érvényesül. Ha méltóztatnak ezen drága kincset érő kis statisztikai füzetet elolvasni, a t. képviselő urak rá fognak jönni arra, hogy a budapesti piaczon volt olyan hét, a mikor 80 — 100 ezer métermázsa búza volt raktáron és ugyanazon a napon az úgynevezett határidő-üzlet svindlijével egy millió métermázsa búza került forgalomba. Hát ez mindjárt egy axióma, a mely fölött senkivel sem lehet vitatkozni, hogy az immaginálig kötések vagy az úgynevezett határidő üzletek kinövései és visszaélései egy mesterséges látszatot teremtenek a kínálat megnagyobbodására, a mi az árakra természetszerűleg behatással van. Ha még figyelembe veszszük azt, hogy Magyarországon vagyunk, hol olyan búza terem, a melyből a legfinomabb lisztet 40°/oban lehet előállítani, ahol aztán van egy román búza, amelyből a legjobb akarat mellett még átlagos lisztet sem lehet 70°/o-ban előállítani; ha tudjuk, hogy nálunk a 75°/o-os »zuschuss«-os búza az, amelylyel a börzén az ügyleteket csinálják, ha tudjuk, hogy milyen ijedelem és riadalom vonul végig az egész börzén, a mikor valakinek ilyen búza »slussz«-t át kell vennie, le kell bonyolítani, a mikor is lenyomják az árakat: ha mindezt tudjuk, akkor Magyarországon különös jelentőséggel bir, hogy a határidő-Üzlettel äzött immaginális, képzeleti vásár feltétlenül és a világforgalmi tényezőkkel semmi összefüggésben nem álló tényezőként szerepel az árhanyatlásnál. A t. miniszter úr rettentő tévedésben van ez iránt. Azt akarta bizonyítani, hogy most már csak a szolid határidő-üzletek esnek a börzén ítélkezés alá, és hogy azok is szorítva vannak az eminenter kereskedő és termelő körökre. Fel is olvasott egy határozatot, melyből nyomban lehetett látni, hogy azt meg nem értette, mert nem vette észre, hogy ott csak az úgynevezett »Zuschuss« megtagadása alapján lebonyolított ügyletekről van szó, melyekre nézve a börze azt mondja, hogy meg kell várni a rendes lejárati határidőt, és csak akkor lehet érvényesíteni a követelést a Zuschussal együtt. Már többször hangsúlyoztam, hogy nincs veszedelmesebb kinövése a közgazdaságnak, mintha a termelési érdek a pénzügyi klikk hatalmába kerül és tisztán a prezenzmarkos korszak prototipjai által kezeltetik. (Helyeslés a szélső baloldalon,.) A börze kompetencziája nemcsak hogy meg nem szoríttatik azzal, hogy a törvény szerint csupán börzeügyletek odavitele engedtetnék meg, és nem kereskedők és nem tőzsdei tagok közötti ügyletek csak akkor, ha az illetők magukat annak írásban alávetették, hanem ellenkezőleg, napról-napra látjuk, hogy a handlébír óságok alakításával oda jutottunk, hogy a perrendtartás egyenes kijátszásával a börzebíróság kompetencziája annyira ki van terjesztve, a mennyire a törvény soha sem engedte meg. (Helyeslés a szélső báloldalon.) Nem találok hirtelen végzést, de itt van nálam a tőzsdebíróság által dupla cziczeróval hirdetett felsőbírósági, kúriai határozat, melyet a kúria szenátusa a törvény ellenére hozott meg, azt mondva, hogy a börzebíróság kompetencziája esküvel is bizonyítható. Minden jogász tudja, s a ki nem jogász, a perrendtartás 221. §-ából láthatja, hogy a főeskü és esküvel való bizonyítás csak végitéletben, és csak akkor engedhető meg, ha egyéb bizonyíték nincs. Tehát az esküvel való bizonyítás a végzéssel való ítélkezésben ki van zárva, s kivált ott nem alkalmazható, a hol a bíróság kompetencziája írásos megegyezéshez van kötve. S ime, a magyar bíróság kereskedelmi szenátusa megengedi, tisztán merkantilis érdekek szolgálatában, hogy a börzebíróságok a fél esküjétől feltételezetten állapítsák meg annak kompét eneziáj át. Ez azután odavezet, hogy ha akármelyik somogyi paraszt, vagy árvamegyei tót börzebíróság elé kerül, és az ágens megesküszik arra, hogy alávetette magát a börzebíróság kompetencziájának, Magyarország ki van szolgáltatva a börze választott bíróságának. (Igaz! Úgy van! a bál- és szélső báloldalon.) Nem a börze eltörléséről van szó. Mindenki felismeri annak, mint közgazdasági tényezőnek kellő korlátok közé való szorítása mellett hasznos voltát. De azt, hogy egy instituczióval, melynek kivételes kedvezmények adatnak, a visszaélések egész lánczolata követtessék el bizonyos klikkek, pénzügyi körök érdekében,