Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-379
879. országos ülés 1894. november 15-én, csütörtökön. 231 azt megtűrni nem lehet. (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) Nem akarok konkrét példákra utalni, melyek egész légiója mutatja, hogy a termelés érdekei abszolúte nem lesznek respektálva; nem akarok példákra mutatni, melyek még a képviselőház kebelében magában sűrűn követelték áldozataikat a múlt évben is oly emberek részéről, kik bizonyára ma sem tudják azt, hogy azzal a »Schluss«-al, a melylyel Őket megcsalták, és melylyel az olyan Lőry-féle emberek, mikor fizetésre került a dolog, öngyilkosokká váltak, ők csak veszthettek és nem nyerhettek, mert a »GregenschIuss« csak a levegőben, a holdban exiszfált. Én ezt a t. ház szíves figyelmébe ajánlom, méltóztassék ezt a kóros jelenséget figyelembe venni, s a törvényhozói kötelességet teljesíteni, mert ott, hol az analfabétáknak annyi milliója van egy államban, a szegény népet ilyen instituczióknak kiszolgáltatni nem szabad. (Élénk helyeslés a bal- és széhő baloldalon.) Azt mondják: hiszen behozzuk a börzeadót. Igen, ezt mi sürgettük ; köszönöm, hogy elfogadják végre valahára ezt is. De ez csak egy csepp a tengerben, azon igazságos elmélet alkalmazása, hogy ha már végig adóztattunk mindent, ha már a totalizatőrből is hasznot húzunk, a börziánerek is fizessenek legalább egy kis adót. A t. pénzügyminiszter úr nem vár tőle nagy pénzügyi eredményeket, magam sem. Azt sem várom tőle, hogy a játékszenvedélyt csökkenteni fogja; de egyet legalább tudok, hogy valamivel járulnak a közteherhez azok, kik eddig semmivel sem járultak. Ha azonban a t. pénzügyminiszter úr gyökeres orvosszert keres a börzével szemben pénzügyi szempontból, akkor én ajánlok egy egészen más methódust. (Halljuk! Halljuk !) Ne menjen ő a börzeadóra, az nem számít; hanem tegye meg azt, hogy nézze meg a börzét, menjen oda bármelyik napon, s látni fogja, hogy a milliókra menő kötések mind bélyegmentesen történnek. (Igaz! Űgg van! a bal- és szélső baloldalon.) Az a SchlusS, a mely millió számra vándorol közkézen Magyarország társadalmában, bélyegilleték alá csak azon kivételes esetben kerül, ha bepereltetik. A váltóhitelre szoruló embernek a váltóblankettát meg kell vennie; a kötelezvényhitelre szoruló szegény birtokos embernek, a betáblázás előtt le kell róni az illetéket, (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) de a börziáner milliókra menő játékot tíz, törvényesen végrehajtható differencziális üzleteket köt és egy krajczárral sem járul az állam bevételeihez. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső balolda ] on.) A játékszenvedélynek korlátozására semmi sem alkalmasabb, mint két dolog; az egyik erkölcsi, a másik materialis, pénzügyi. Az erkölcsi az, hogy egy államban, mint Magyarország, hol turpis eausa czímén, mióta ez a nemzet ezredéves történelmét írja, soha polgári bíró a turpis causa vagyis nyereségre épített jogczímet el nem fogadta: ebben az államban lehet a börze számára fentartani a maga exekuczióját, t. i. a ki nem fizethet, azt kidobják a börzéről, — bárcsak minél több esetben fordulna elő, — (Derültség.) de, t. ház, a börze differenczialis ítélete számára azon a módon biztosított állami végrehajtási jogot, hogy a börzebíróság meghozza az ítéletet, a végrehajtást pedig kötelezőleg kimondani tartozik a polgári bíróság: ezt nem szabad fentartani. Vonjuk meg a differenczialis üzletektől, a szédelgéses játéküzletektől az államhatalom tekintélyét, és ha az állam nem hajtja azon ítéleteket végre, akkor kevesebb is lesz a játék. (Éléns helyeslés a szélsőbalon.) De ezen felül, ha erre nem volnának hajlandók, méltóztassanak a váítóürlapok módjára a »Schlussbrief«-eket, az árúkötési jegyeket bélyeges blankettára csináltatni és kimondani, hogy a Schluss csak akkor érvényes, ha állami űrlapon köttetett, (Igaz! Ügy van!) akkor majd meglátja a t. pénzügyminiszter úr, hogy pénzügyi szempontból is mennyire előnyös helyzetbe jut és mennyire fogja korlátozni egyúttal a játékszenvedélyt is. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Az én meggyőződésem tehát ezekkel a dolgokkal szemben az, hogy nem elég az, a mit a t. pénzügyminiszter úr tegnap mondott, hogy a franczia és angol mozgalmakat kisérjük figyelemmel; nekünk a figyelemmel való kisérés stádiumán túl sokkal többet kell tennünk. Gyorsan, gyökeresen hozzá kell fognunk a börzebíróság institucziójának reformjához és annak visszaéléseit minden tekintetben törvény által kell korlátozni. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Kereskedelmi kérdésekbe ily későn belemenni nincsen kedvem. (Halljuk! Halljuk!) Néhány mozzanatot azonban mégis meg akarok érinteni. (Halljuk!Halljuk!) A kereskedelmi mérleg theóriája, mint azt a pénzügyi bizottság igen t. előadója meg fogja erősíteni, ma már lejárt. A közgazdaságban már nem számot tevő tényező az, hogy vájjon akti v vagy passzive egy állam kereskedelmi mérlege. De az nemzetgazdasági tényező, hogy az a kereskedelmi mérleg aktivitásában vagy passzivvitásában milyen tényezőkből alakúi. Ha, t. képviselőház, a mi kereskedelmi politikánkat tekintjük, — csak egy üzletágról szólok : a biztosítási ügyletről, — mit tapasztalunk ? Hogy ez a biztosítási üzletág, a melynek élén ismét a külföldi biztosító társulatok egész regementje áll: amerikai, belga, hollandi, franczia,
