Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-371
371. országos ülés 1894 mert nincs is jogom hozzá, hogy hányszor volt gyónni; azt sem kérdem senkitől, hogy hányszor élt a komuranióval. Sőt tovább megyek, én magam is véletlen tapasztalásból tudom, s akárhányszor számosakat láttam a templomok táján verőfényes napokon, kit monoklival, kit czvikkerrel járkálni; de a valóságos valláserkölcsiséget, az igazi emberies érzetet, mely azután megalkotja azt az igazi felekezetnélkűliséget, a melyben az emberiség legfőbb és legmagasztosabb előharczosai voltak, én nem keresem azokon a verőfényes napokon a templomok táján s abban a járkálásban, hanem keresem abban a templomban, a melynek az emberek szívében és lelkében kellene meglennie, (Helyeslés jobb felől.) Kőrösi Sándor t. barátom a tegnapi napon ideállott, elmondta véleményét. Én elismerem, hogy ő a szabadelvűségnek igazi képviselője e házban, a kit csak az választ el tőlem, hogy ő opportunista, én nem vagyok az, mert én pártom összes tradiczióinál fogva ebben is radikális alapon állok és követelem a vallás teljes szabadságának behozatalát. (Helyeslés.) 0 opportunizmusától indíttatva, azt mondja, hogy reményli, hogy majdan a főrendek ott a múzeumban be fogják bizonyítani, hogy midőn ez a javaslat hozzájok visszakerül, ők nem azok a baglyok, a kik újból is írtjában állanak a szabadelvűségnek, hanem el fogják fogadni ezt a törvényjavaslatot. Hát erre, t. ház, először is 'azt mondom Kőrösi Sándor t. barátomnak, hogy én, mint ornithologus, nem ismerek baglyot, mely más akarna lenni, mint bagoly, (Derültség.) ámbár a régi magyar példabeszéd azt mondja, hogy a bagoly is azt hiszi, hogy sólyom a fia. (Derültség.) Ez a szülői szeretet kifolyása, a mit még ezektől a teremtésektől sem tagadott meg a természet. A becsületes bagoly azonban alkotásánál és természeti hajlamainál fogva csak éjszaka jár és soha sem próbál a nap felé röpülni. (Tetszés balfélől.) De az a baj, hogy azok a baglyok, a kikre Kőrösi Sándor t. barátom egy kissé példálózott, bagolyíótükre mégis azt hiszik, hogy ők a nap felé repülnek a sötétben is, a melyben élnek. (Derültség balfélől.) T. ház! Nem tartozom azok közé, a kik opportunizmusból a benevolentiae captatio-ráadják magukat és épen a főrendiházzal szemben. Én kimondtam azonidőben, midőn a főrendiház megalkottatott, mégpedig egészen kreátora, Tisza Kálmán képére, hogy én a főrendiháznak egyszerű eltörlését kívánom, eltörlése mellett állok és ezen alapon állok ma is. Én nem várom egy testülettől, a mely mostr.ni megnyilatkozásával úgyszólván kettéoszlatott egy függönyt, a mely mögött betekinthetünk messze a középkorba és annak összes átkaiba, oly működést, a mely a októljer 19-én, pénteken. 37 magyar nemzet továbbfejlődésérc épen azon körülménynél fogva, mert sokféle elemből alakúit, áldást hozhasson. Egy olyan testűlet, a mely nem alapúi a nép bizalmán, hanem a melynek többségét feudaíisztikus elemek alkotják, a melynek nagy részét alkotják oly elemek, mint a papok, a kik nem kapaczitálhatók, mert nem is kapaczitartathatják magokat, hiszen ezt vallásuk és dogmáik tiltják; egy olyan testűlet, a hol kegyelemből kinevezett, czenzusnélkűli mágnások is foglalnak helyet; egy olyan testűlet, a hová belebocsáttatnak úgyszólván kegyelemből a protestáns papok és mások, a kik a mostan kormányzó hatalom válogatása révén jönnek oda: ez a testület nem az, a minek GUjári Ödön — a kiben a túlsó oldal eszméinek inkarnáczióját tisztelem — abban a vezérczikkében mondott, melyet akkor írt meg, mikor a főrendiház visszavetette a szabadelvű javaslatokat és mely szerint a főrendiház csak egy fékező, csak a kerék alá vetett bocskor a magyar nemzet útján. Én ezt nem látombenne,mert az igazi jó fékező meg tudja előzni a szerencsétlenséget ott, a hol szerencsétlenség fenyeget, ha azon fékező becsületes és jó kezekben van. Az a bocskor pedig, a melyet a szegény ember szekerének kereke alá tesz, megakadályozza a szekérnek a lejtőről való lerohanását s mi több, megóvja az alkotmányt, mert megakadályozza a keréknek kopását. Ez mind a kettő jó, hasznos, bölcs szerszám, de nem ilyen a főrendiház. A főrendiház a nemzet nyakán a koloncz, (Tetszés a szélső baloldalon.) a mely a nemzet minden igazi előrehaladását lehetetlenné teszi. Én nem is tudok ehhez foghatót mást, mint Ázsia belsejében a fakírok kolonczait, a kik mindenféle fagallért kötnek a nyakukba, hogy bátor lépést soha ne tehessenek. (Derültség.) T. ház! Minthogy itt már egy darab idő óta, bármilyen formában merüljenek is fel a felekezeti és vallási kérdések, a katholikus autonómia folyton felemlíttetik és minthogy én e tekintetben egyszer már szót váltottam itt Horánszky Nándor t. képviselőtársammal is: legyen szabad e tekintetben —- mondhatom —• megállapodott véleményemet előadni. (Halljuk!. Halljuk !) Én az autonómiának minden téren feltétlen híve vagyok, mert azt egyáltalán a szabadság posztulátumának tekintem. De nézetem szerint, mert a dolog lényegében van, az igazi antonóoűa valósággal csak az lehet, a mely önmaga saját kebléből szüli egész apparátusát, meríti egész életét. Én oly autonómiában, mely egy hierarchikus alapon nyugvó felekezetben keletkezik és alárendeli magát oly erők vezetésének, melyek soha választása alá nem kerülhetnek, de állásuknál fogva mégis irányadó súlylyal bírnak, a
