Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-371

84 371. országos ülés 1894, október 19-én, pénteken. rő'l tudomásom van, a primaczialis birtokok bérbeadásának kérdésével állanak okozatos összefüggésben, igen természetes, hogy ez adatokat-egy más törvényjavaslat tárgyalásánál, a melyek azzal érdemileg össze nem függnek, nem terjeszthetem elő, hanem kértem a t. miniszter urat és a t. házat, hogy, nem elodázási czélzatta], mert kijelentettem tegnap is, hogy ha a t. miniszter úr ma hajlandó felelni, ma terjesztem elő adataimat, mondom, én kértem, hogy nekem adataim előterjesztésére alkalmat adjon, és most újból kijelentem, hogy ha a t. miniszter úr holnap nyújt rá alkalmat, holnap fogom adataimat előterjeszteni. Legyen tehát szíves a t. képviselő úr türelemmel lenni és ne vádnak deklarálni valamit, mielőtt tudná, hogy miről van szó. E dologról egyébiránt még csak azt akarom röviden megjegyezni, hogy hiszen a t. miniszter úr előtt ép oly köztudomású dolog lesz, mint előttem, hogy e dolgok nem először merülnek most fel, mert nemcsak a sajtóban, hanem itt a parlamentben, százszor és százszor ismételtettek. Az a baj, t. ház, hogy a kormányzatnak közegei akkor, a mikor a sajtóban hónapokon át szellőztetnek ily kérdések, teljesen érzéketlenek maradnak az iránt, hogy akár csak rektifikálják is. így csak egy példát hozok fel ennek illusztrálására, a nélkül, hogy bármi tekintetben akár szolidaritást vállalni, akár csak helyeselni akarnám azon dolgot, a melyről most szólok. Hónapok óta tart egy más kérdésben, a patika-kérdésben, a hírlapokban a vita, és a kormány közegei részéről egy árva szó sem jelenik meg czáfolatúl. Már most csak egy példát hozok fel. Itt van a Nemzeti Újság, melynek mai száma azt mondja: (Olvassa.) »Soha oly protekczió és üzérkedés nem folyt gyógyszertári jogokkal, mint mostanában. Számos esetet soroltak már fel hírlapok *útján, melyek megvilágítják azt az eljárást, melyet a belügyminiszter a gyógyszertár-jogok megadásánál követ.« Már most, t. ház, ha e dolgok, minthogy parlamentünknek a sajtóval, mint a közvélemény orgánumával, mégis viszonylatban kell állania, a képviselőházban bona fide szóba hozatnak, ebből azt következtetni, hogy az illető képviselő személyes invektivával áll elő, nem lehet. Az én eljárásom tehát egészen helyes eljárás, én tehát megnyugtatom a t. képviselő urat az iránt, hogy én a legnagyobb készséggel hajlandó vagyok a tudomásomra jutott tényeket itt előadni. De én t, képviselőtársamat inten•czióm felől annyiban is meg akarom nyugtatni, és megnyugtatom a t. házat is, hogy a legtávolabbról sem szándékom, sem intenczióm nem az, hogy az adatok felsorolásával az egyéni tisztességet vagy a személyes jellemet bármi tekintetben érinteni akarnám, és az oly megjegyzés, hogy »ráfogás«, a mint nem fogná csökkenteni ezen adatok értékét, a melyeket felhozok, épúgy nem fogja emelni azok értékét az, hogy e »ráfogás« kifejezést most én utasítom vissza. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Perczel Béni jegyző: Berzeviczy Albert! Berzeviczy Albert: T. képviselőház! Személyes kérdésben óhajtok egész röviden szót emelni. Sajnálattal konstatálom, hogy a t. képviselő úr, a kit tegnap erre nagyon határozottan felkértem, tegnap itt hangoztatott vádjait ma, elismerem, némileg enyhíteni igyekezett ugyan, de azokat egyáltalában nem bizonyította be. A t. képviselő úr ma is azt mondotta, a mit tegnap, hogy ő alkalmat kér a t. miniszter úrtól arra, hogy ezen vádjait bebizonyítsa. Ezzel szemben pedig én ma is csak azt a felfogásomat és meggyőződésemet hangsúlyozhatom, hogy nézetem szerint valakinek arra, hogy egy állítását, a mely mások ellenében vád jellegével bir, bebizonyítsa, senkitől alkalmat kérnie nem kell, (Helyeslés jobbfelöl.) mert mikor vádját hangoztatja, ugyanakkor a bizonyítás kötelezettsége egyúttal reá hárul. E felfogásomból kiindulva, a t. képviselő úr előadására egyáltalán semmi újabb megjegyzésem nincs. (Tetszés és helyeslés jobbfelől.) Elnök: Áttérünk a napirendre. Bartók Lajos jegyző: Herman Ottó! Herman Ottó: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A midőn szólási jogommal élni kívánok, mindenekelőtt azon meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy ez a terem a magyar országgyűlés képviselőházának terme, hogy én ezen helyen, a melyen állott, ennek a testületnek igazolt tagja vagyok, és hogy ennélfogva ez a terem nem egy interkonfesszionális zsinat terme, és én nem vagyok kerületemtől kiküldve, hogy én akár az egyik, akár másik felekezetnek akár külön pártolását, akár háttérbe szorítását bárcsak gondolatban is megkísértsem. T. ház! A midőn én ebben a meggyőződésben fogok hozzá azoknak kifejtéséhez, a melyek szilárd, határozott meggyőződésemet alkotják, nem tehetem a nélkül, hogy ne vegyem elő azt, a mit én a magyar nemzet etikájának tartok, hogy ne vegyem elő azt és ne vonjam le belőle a tanúságot. Az én egész törekvésem, legbehatóbb és leglelkiismeretesebb vizsgálódásom arra a meggyőződésre vezetett, hogy széles e világon' lelkületénél, történeti fejlődésénél és helyzeténél fogva nincs más nemzet, mint csupán csak a magyar, a mely ha bölcs vezetés mellett fejlődik tovább, képes végrehajtani a legnagyobb forradalmakat vér nélkül. Hogy ezt a tanúiságot miből mentem,