Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-370

78 870. országos ülés 1S94. október 18-án, csütörtökön. kozó törvényjavaslatból kihagyattak. Azonban ezen kifejezésben nem foglaltatik Semmi akár arra vonatkozólag, mintha azok fölvétele most ezen törvényjavaslat tárgyalásánál, vagy akár arra vonatkozólag sem, hogy ezek felvétele okvetetlenül, mindenesetre ezen képviselőházban történjék, mert a midőn ezen törvényjavaslatok a főrendiházba fognak jutni, ott mód és alkalom fog nyilni arra, hogy indítvány tétessék a törvényjavaslat megfelelő módosítására. Én ezért azt hiszem, hogy a törvényjavaslatnak azon változatlan elfogadása, a melyet a t. miniszterelnök úr javasolt, egyáltalán nem ütközik a logika szabályaiba. (Úgy van! jobb felől.) Ezen változatlan elfogadást, t. ház, nemcsak hallgatagon kimondani, hanem még hangsúlyozni sem kellett, de erre is megvoltak a kellő okok, mert a változatlan elfogadás nem jelent, és nem is jelenthet egyebet, mint azt, hogy ezen törvényjavaslatnak neesak első két fejezete, hanem III. fejezete is elfogadtassák. Hiszen, t. ház, mi szorosan ragaszkodunk ahhoz, hogy ez a törvényjavaslat csak akkor lesz az, a mi lenni akar, ha a III. fejezetet is magában foglalja, mert ezzel a törvényjavaslattal a vallásszabadság mezején egy lépést akartunk előre tenni, és ha ezzel nem is akartuk az államnak a vallás irányában való közönbösségét, vagy vallási felekezeteknek és azok egyházainak egyszerű testületekké degradálását kimondani, de egyet határozottan akartunk: azt, hogy legalább az egyéni vallásszabadság s az egyéni vallásszabadság gyakorlata törvény által biztosíttassék. Ez pedig akkor, hogy ha a III. fejezetet kihagynék, illuzóriussá válnék, mert akkor nem történnék más, mint az, hogy e törvényjavaslatban odaállíttatnának bizonyos vallások, melyekre vonatkozólag megengedné a javas lat azt, hogy azok közt minden egyes állampolgár választhasson tetszése szerint, de nem volna lehető az, a mit e javaslat tényleg elérni kíván, hogy tudniillik minden állampolgár szabadon követhesse és gyakorolhassa külső cselekedetek által is azt a vallásos meggyőződést, a melyet szíve keblében hord, (Helyeslés a jobboldalon.) ha e vallás gyakorlata az állam törvényeibe nem ütközik. (Helyeslés a jobboldalon.) De nem csupán ezen elvi jelentősége van a III. fejezetnek, minek folytán az ezen törvényjavaslatnak egy lényeges, minden tekintetben kiegészítő részét képezi, hanem egyszersmind gyakorlati szempontból is jelentőséggel bír az, mert hisz, ha a tényleg fennálló állapotot veszszük, ágy látjuk, hogy ma is vannak s talán a jövőben is lesznek oly vallásfelekezetek, melyek a törvényesen elismert vallásfelekezetekhez nem számíthatók, minők a sokszor említett nazarénusok és anabaptisták, a kikről ezen törvényjavaslatban okvetetlenül rendelkezni kell. (Úgy van ! jobb felöl.) E harmadik fejezet a törvényjavaslatnak azon része, a melytől a legtöbben bizonyos félelemmel fordultak el azért, mert attól tartottak, hogy a harmadik fejezet nemcsak a felekezeten kivül való állásnak, hanem egyszersmind a vallástalanságnak is a kimondása, s így az állam polgárainak erkölcsi életére s az államra magára nézve is veszélyes. (Halljuk! Halljuk!) Ez a félelem s ezeknek a nagy veSzélyeknek a jóslása azonban mindig előállott akkor, mikor arról volt szó, hogy a szabadság bármiféle téren hódítást tegyen s mindig az bizonyult be, hogy maga a szabadság az Igazi mester, a mely azoknak, a kik abban részesülnek, egyszersmind megadja a képesítést is a szerint megélni. (Úgy van! jobb felől.) Mikor jobbágyságunk felszabadult, voltak, a kik rettegtek attól, hogy a jobbágyság majd nagy szabadságában túlzott és az államot veszélyeztető térre fog lépni, s az eredmény azt mutatta, hogy a jobbágyság felszabadulásával megtanulta azt a józan életmódot, melylyel magát erre a szabadságra képessé tette. (Úgy van! jobb felől.) így volt ez mindenütt. Még az amerikai szerecsenek is, mikor a rabszolgaságból felszabadultak, oda fejlődtek szabadságukban, hogy e szabadságnak megfelelőleg éljenek, és szabadságukat az állam érdekeivel kapcsolatban és összhangban fejleszszék. A szabadság szélső eredményének említik minduntalan Gorgon fejét az anarchizmusnak, a szocziálizmusnak, mely végre is az államot veszélyezteti. (Halljuk! Halljuk!) Hogy az anarchia veszély, mely minden államot fenyeget, ez, azt hiszem, egyáltalán nem képezheti vita tárgyát; de hogy az anarchia épen a vallásszabadságnak következménye volna : azt kereken merem tagadni. (Úgy van! jobb felől.) Nem származik az a vallási kérdésekből., azok irányában ez teljesen közönbös, hanem származik egyszerűen a megélhetésnek kérdéséből, (Halljuk! Halljuk!) Ezért ott, a hol a legnagyobb, és ott, a hol a legkisebb vallásszabadsággal találkozunk, azokban az államokban, a mint ezt t. barátom, az igazságügyminiszter is hangoztatta, találjuk az anarchiát a legveszélyesb alakban. (Úgy van! a jobboldalon.) Amerika, a legnagyobb szabadságnak, és Oroszország, a legnagyobb vallási kényszernek hazája, s mégis ezek azon államok, a melyekben az anarchia a legnagyobb veszélyességgel lép föl. (Úgy van! jobb felől.) Avval is vádolták némelyek a tárgyalások folyamán a kormányt, hogy ezen törvényjavaslattal egyes egyházak ellen tört, hogy a vallástalanságot iparkodik meghonosítani. (Halljuk! Halljuk!) En ennek ellenében bátran hivatkoz-