Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-370

04 370. országos ülés 1894. október 18-án, csütörtökön. tűri el ezeket? Ezt tehát én a konzequenczia szempontjából felfogni nem tudom. (Élénk he­lyes a bal és szélsőbalon.) Győrffy Gyula: És mi lesz velük, ha el nem ismeri?! Horánszky Nándor: Igen helyesen jegyzi meg a t. képviselő úr, hogy mi lesz velők, ha el nem ismeri őket az állam. Helyesen vetette fel a tegnapi napon a t. miniszterelnök úr is, hogy mi történik akkor, ha az új hit- és erkölcstanokat követő elemek felekezetté ala­kúinak és ezen felekezetté alakulás jóváhagya­tik, később pedig ezen felekezetek feloszlatásá­ról kell gondoskodni. Épen az az abszurdum, hogy a felekezetté alakulás esetében veszélyes hit- és erkölcstani tételeknél államellenes felfogásokat az állam meg nem enged, ellenben a felekezetnélkííliség esetében szabad a vásár. (Élénk helyeslés a bal­és szélső baloldalon.) Jól tudom én, t. képviselő­ház, hogy senkit arra kötelezni nem lehet, hogy valamely hit- és erkölcstani tételt kövessen, de tudom azt is, t. képviselőház, hogy egészen mást jelent megtűrni az ilyen felfogásokat, azokat nem akadályozni, nem hátráltatni, nem nyúlni bele valakinek a lelki életébe, és egészen más az, hogyha ezek államilag elismertetnek és in­tézvényes módon államilag be is rendeztetnek. De aí.t is kérdeni én, t. ház, hogy ha a feleke­zetnélkííliség elismerése, intézvényes állami és törvényi berendezése be nem következik, mi baj származik ebből ? Eddig igen is származhatott. És miért'? Azért, mert állami anyakönyvek nem voltak, ebből a szempontból tehát az eviden­cziában tartás tekintetében inkonveniencziák állottak elő, melyekről, hacsak az állam a lelkiismeret és hit dolgába belenyúlni nem akart, gondoskodni kellett. De t. ház, — minthogy csakis erről lehet szó, —midőn az állami anya­könyvezés be fog hozatni, hogy e tekintetben is valami hiba, valami baj, valami inkonvenienczia me> ülhetne fel, azt én nem hiszem. Épen azért tehát, mert egyfelől sem a hitbeli, sem az er­kölcstani felfogásokba belenyúlni a, magam részéről nem kívánok; viszont azonban másrész­ről állami szempontból, mely csakis az eviden­cziában tartásban nyilvánulhat, az anyakönyv­vezetésben korrektivumot látok, nem tudom fel­fogni, hogy a felekezetnélküliséget miét iktattuk törvénybe, miért segítsük elő államilag, miért menjünk oly jövő elé, melynek bizonytalanságai esetleg állami és társadalmi szempontból nagy veszélyekkel járhatnak. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) igaz, hogy a miniszterelnök úr a tegnapi napon gr. Apponyi Albert t. barátommal szem­ben argumentálva, azt mondotta, hogy ne rém­képek után induljunk, mert hiszen ez a törvény­alkotásban oly szempont, a mely meg nem állhat. Gondolom, ezzel más államokban nyilvá­nuló azon fejleményekre czélzott, a melyek azt mutatják, hogy a felekezetnélkííliség intézménye eddigelé még nagyobb bajokat nem okozott. (Zaj. Halljuk! Halljuk! a bál- és szélső bal­oldalon.) T. ház! Alig csalódom, ha azt hiszem, hogy a konfesszionális mozgalom Európa életé­ben egészen xíj keletű és kipróbálva nincs, ennek fejleményei iránt tehát ma még senki sem lehet tájékozva. Valamint tehát egyrészről hiba volna törvényhozási intézkedéseket rémképekre alapítani, épúgy hibának tartanám oly opti­mizmusra helyezkedni, mint a minőkre tegnap a miniszterelnök úr ezen argumentácziójábaH helyezkedett. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Az idő a társadalmakat nagy megpróbáltatások elé vezeti. (Élénk helyeslés a bal- és szélső bal­oldalon.) Hogy ezen megpróbáltatásuk közepette és ezen megpróbáltatásokkal szemben épen az állam jöjjön segítségére oly társadalmi disszo­lnczióknak, a melyeknek végkonzequencziái előttünk még ködösekés homályosak, ezt törvény­hozási bölcseségnek, törvényhozási belátásnak nem tartom. (Halljuk! Halljuk!) Minthogy afelekezetnélkűliségnek törvénybe iktatási és intézvényes berendezése egy újjmu­tatást képez azon a téren, a melyen a jövő bizonytalansága előttünk még ma is oly homá­lyos: azt gondolom, nem okos dolog bizonytalan­ságnak nyitni meg az útját, melynek végkonze­queueziája sem a társadalomnak, sem az állam­nak nem válnék előnyére. Ez intézmény konzequens volna akkor, ha ezen törvényjavaslat i.gy, abban az érte­lemben, a mely értelemben én azt voltam bátor mondani, bevezetné, megalkotná. T. ház! A vallásszabadsági rendszer egy­részről és másrészről az engedélyezési, a jóvá­hagyási, a rendőri beavatkozási rendszer, (Hall­juk! Halljuk!) ez összeférhetetlen két gondolat, a melyet én összeegyezhetőnek, összekeverhető­nek nem tartok. így születik meg, t. ház, a respublika főherczegekkeJ, a liberalizmus az intranszigens konzervativizmussal, igy születik meg a felekezetnélkííliség egyházi adóval, (Nagy derültség és tetszés a baloldalon.) mely, mel­lékesen mondva, nem jelent mást, mint azt, hogy a lélek és hit menjen kóborolni, a hová tetszik, csak a piozula maradjon meg, (Tetszés a baloldalon.) a mi a legnagyobb erkölcsteleuség. (Igaz! Ügy van! a baloldalon. Egy hang: Gzi­nizmus!) Igenis czinizmus. így születik meg, t. ház, a radikális egyházpolitika és a konezesszionális rendőri rendszer; igy látjuk azt a jelenséget is, hogy egyfelől a felekezetnélkííliséget veszélyes-

Next

/
Oldalképek
Tartalom