Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-370

3JÓ. országos ülés 1SM. október Í8-án, csütörtökön. 55 nek nem tartjuk, másrészről a felekezeteket állami dotáczióban részesítjük. Ezek, t. ház, oly összeférhetlen elemek, a melyek nem jelentenek mást, mint azt a vergődést, hogy valamiképen bontakozzunk ki abból a zsákutczából, melybe e törvényjavaslattal is bejutottunk, de hogy azután mi történjék, azzal ne törődjünk, az a jövőnek a dolga. Én, t. ház, értek egy radikális alkotást, ha az állam meg van érve reá, de ha nincs megérve reá, akkor alkossuk meg a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényt, de vonjuk is le ennek következményeit minden irányban, a melyek közé számítom azt is, hogy a felekezetnélküliség törvényileg ne segittessék elő és ne ismertessék el állami intézményként és állami berendezésben, a nélkül azonban, hogy egyébként az egyénnek hitbeli, vallási és erkölcsi felfogásaiba avatkozzunk. Baj és veszély ebből nem származik, de baj és veszély származhatik abból, ha maga a törvényalkotás mutat rá oly irányzatra, a mely végkövetbezményeiben, vagy mondjuk extravagancziájában sem a társadalom, sem az állam javára nem válik. (Helyeslés a baloldalon.) A t. miniszterelnök úr a tegnapi napon egy határozati javaslatot nyújtott be, (Halljuk! Halljuk !) és azt elfogadásra ajánlotta. A határozati javaslat tartalmát mindnyájan ismerjük. Benne egyebek közt az is foglaltatik, hogy a képviselőház e törvényjavaslatot változatlan szöveggel fentartja, és így küldi azt át a főrendiházhoz. Nem tudom, t. ház, hogy ez taktikai esintalanság akar-e lenni, hogy oly szavazatokat i

9 gyújtson a visszaküldés mellé, a mely szavazatok a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvény megalkotását szükségesnek tartják ugyan, ellenben a felekezetnélkűliséget nem helyeslik ; nem tudnm továbbá, hogy nem azt akarta-e elérni a miniszterelnök úr, hogy a visszaküldés mellett ne szavazhassanak azok, a kik egy ily törvény megalkotását egyébként szükségesnek tartják, de a felekezetnélkűliséget helytelenítik, avagy talán hirtelenkedésből, felületességből származik az a javaslat; mondom tehát, hogy nem tudom, mik voltak igazi motívumai annak, hogy a határozati javaslatba ezek a szavak is belekerültek, de gyanítom, hogy ez semmi más nem volt, mint hirtelen munkának papírra tevése, mert úgy gondolom, hogy ezen törvényjavaslatot sem a t. miniszterelnök úr, sem az igazságügyminiszter úr nem kívánja változatlanul elfogadtatni; mert akkor hová jönnének a gyermekek vallásáról szóló törvényjavaslatból eliminált felekezetnélküliségre vonatkozó intézkedések. A t. kormánynak törekvése ugyanis, a miként az nyilvánosság útján köztudomásra jutott, KÉPV. NAPLÓ 1892—97. XX. KÖTET. az, hogy a gyermekek vallásáról szóló törvényjavaslatból kihagyott azon rendelkezések, melyek a felekezetnélkűliségre vonatkoznak, a gyermekek vallása tekintetében ezen törvénybe jöjjenek be, ha tehát a kormánynak ez a törekvése, akkor — gondolom — ennek a törekvésnek ezen határozati javaslat szövege szintén nem felel meg, (Igaz! bal felöl.) a mennyiben változatlanul ő sem akarja azt elfogadtatni, hanem el akarja fogadtatni azon toldásokkal, a melyeket ezen e czímen a kormány javaslatba hozni akar. Világos tehát, t. képviselőház, legalább az én felfogásom szerint, hogy ez a határozati javaslat hevenyészve történt De szerkesztetett légyen az bárhogyan, mivel én a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényt a magam részerői meg akarom alkoíni, de annak azon részét, a mely a felekezetnélkűliségre vonatkozik, kihagyni óhajtom, hogy tehát a magam szavazatát kellően gyakorolhassam, csak két út és mód van. Az egyik az, hogy megkérjem a t. kormányelnököt, hogy a határozati javaslatból az általam idézett szavakat hagyja ki. Se pro, se kontra nem válik ez ártalmára azon törekvésnek, a mely a felekezetnélkűliségtől eltekintve mindnyájunkat egybefűz, de viszont úgy elfogadva azt a határozati javaslatot, a mint az szól, igen könnyen és joggal oda magyaráztathatnék, hogy azok is, a kik a felekezetnélküliségnek nem barátai, ezen felekezetnélkűliséget itt e házban a visszaküldés által szintén támogatni akarják. (Igás! Úgy van! bal felől.) T. képviselőház! Azt gondolom tehát, hogy meg kell adni mindenkinek azt, hogy a maga szavazatát ebben a házban úgy gyakorolhassa, a mint az ő felfogásának és intenczióinak megfelel, (Helyeslés bal felől.) KA tehát a t. kormányelnök úr határozati javaslatából ezen szavakat kihagyni hajlandó, akkor én azt szintén hajlandó vagyok megszavazni, ha azonban ezeket fentartja, akkor a felekezetnélkú'liség kihagyásának megfelelő intencziómnak nyilt és határozott kifejezése érdekében egyfelől és a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvény megalkotásának szükségérzetétől áthatva másfelől, kényteleníttetem szintén határozati javaslatot benyújtani, (Igás! Úgy van! bal felöl.) a mely teljesen identikus azzal, a melyet a kormányéinak úr előterjesztett, csakhogy kihagyja azon szavakat, a mely szavak prejudicziózusok, a mely szavakban az intencziók és a felfogások a szavazatnál kifejezésre nem juthatnak. Ez okból tehát a magam részéről ajánlom határozati javaslatomnak az elfogadását. (Halljuk!) Mielőtt ezen határozati javaslatomat felolvasnám, összegezem még egyszer álláspontomat. Ez abból áll, hogy én a vallásszabadságtól szóló törvényt abban az értelemben, a mint azt voltam 9