Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-370

370. országos ülés 1894. október 18-án, csütörtökön. 63 oldalon.) Hipokrizissel semmit eltakarni nem lehet; vagy van vallásos hatalma a felekezetenkhüliségnek, vagy nincs. Ha nincs, akkor az vallástalanság; ha pedig van vallásos tartalma, akkor a szülőket abban, hogy ezen vallásosságban nevelhessék gyermekeiket, megakadályozni nem konzequens, nem helyes. (Helyeslés a balés szélső baloldalon.) Az a tény tehát, hogy a felekezetnélkííji szülők gyermekei csakis a törvényesen elismert vallások egyikében nevelendők, vib'gosan mutatja, hogy tényleg és valójában — eltekintve egy új vallásalapítási törekvéstől — csakugyan valástalansággal álluuk szemben. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) Már pedig a vallástalanság terjedése, hitem és felfogásom szerint, elválhatlanúl ö^sze van forrva a társadalmi rend és ennek kapcsán magával az állami rend veszélyeztetésével is. (Igaz! Úgy van! a baloldalon) Mert a nagy tömegek az erkölcsi felfogások azon magaslatára, hogy ott eligazodjanak, jutni nem képesek, és csupáu a vallási érzület nyújtja a mgy tömegeknek azt a csillapító szert, a melyben a kártékony szenvedélyek fékeződnek, a melyben a kedélyhangúlat megszelídül, a melyben a léleknek egyensúlya kiangesztelést talál, nemcsak, de sőt az egyéni és családi nehéz küzdelmek közt is a megnyugvásra fogékonynyá lesz. Lazítsuk meg, döntsük le a nép éizűletében a vallási felfogásokat, akkor kidöntöttük azon oszlopoknak egyikét, a melyeken a társadalmi nyugalom alapszik. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Tartok tehát tőle, hogy ha ezen erüsebbik — mert erkölcsi oszlop — kidől, az a másik oszlop, mely az állam fizikai hatalmán, az állam büntetőjogi rendjén nyugszik, nem lesz képes fentartani a t rsadalmi békének és nyugalomnak azt a templomát, melynek összeroskadásától okos, előrelátó és bölcs törvényhozó az államokat minden köiíílmények közt megmenteni igyekszik. (Élénk helyeslés a bal- és szélső báloldalon.) Azt mondják, hogy a logikai konzequenczia azt hozza magával, hogy ha mi megengedjük azt, hogy valaki egy felekezetből kitér, a mint hogy ezt meg akarom én is engedni, nem lehet őt kényszeríteni arra, hogy egy másik felekezetbe, melynek más hit- és erkölcsi tételei vannak, beleszoríttassék. Tökéletesen igaz, és e tekintetben teljesen csatlakozom azon felfogáshoz, melynek a tegnapi napon gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam kifejezést adott — magam is abban a nézetben vagyok, hogy ha a katedra, az elmélet számára, a papir számára alkotnánk törvényt, akkor a legszimmetrikusabb volna az az alkotás, a mely kellően formulázva ezen törvényjavaslatban foglaltatik. De a törvényhozás bölcsesége épen abban fekszik, hogy a nép összeségén nyugvó állami fejlődésnek jó tulajdonait támogassa s a származható extravagancziákat pedig, melyek magának az állami életnek nyugtalanságára vezethetnek, megakadályozza. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Nem a szimmetrikus alkotásokról van tehát itt szó, hanem oly alkotásokról, melyek az állam jelenlegi helyzetének megfelelnek, minden igényt kielégítenek, és a melyek senkit nem kényszerítenek, de viszont épen állami szempontból nem lenne szabad átmenni arra a területre sem, a mely nek bizonytalanságai mindnyájunknak különösen a mai időben, a mai viszonyok, a mai társadalmi fejlettség mellett beláthatLnok. De, t. képviselőház, ha ez inkoazequenczia, vagy nem szimmetria, akkor ennél sokkal nagyobb inkonzequenczia maga ez a törvényjavaslat. Megmondom, hogy miért az. (Bálijuk! Halljuk!) A vallás szabad gyakorlatáról szóló szabályok megalkotásában, t. ház, az elveket sem megkerülni, sem meghamisítani nem lehet. Választanunk kell vagy a teljes vallásszabadság között, a melyet éa nem úgy képzelek magamnak, mint a tegnapi napon azt az igen t. miniszterelnök úr formulázta, hogy t. i. itt teljes vallásszabadság van, tehát ily törvény megalkotására szükség nincsen is, mert én a vallásszabadságot másként nem képzelem, mint úgy, hogy a felekezetek és vallások csináljanak azt, a mit ők jónak látnak, saját hitelveik és erkölcsi szabályaik szerint jónak tartanak, az állam pedig velük egyáltalában ne foglalkozzék, (Helyeslések a bal és szélsőbalo'dalon.) és az állami érdekeket büntető-szabványokkal védje. Ez a teljes vallásszabadság. Ennek ellentéte az engedélyezési, konczesszionális, a jóváhagyási rendszer, a mely ezen törvényjavaslatban van keresztülvíve. És mégis mit tesz a törvényjavaslat? Teszi azt, hogy akkor, mikor valaki, vagy valakik vallásfelekezetté akarnak alakílni, akkor a hitelveket és erkölcsi szabályokat megvizsgálás tárgyává teszi és teljes diszkreczionális hatalommal határoz azok felett. Viszont azonban, ha valaki felekezetet alakítani nem akar, akkor meg van neki engedve, hogy mindenféle hit- és erkölcstant követhessen A míg tehát az állam az egyik esetben a hit- és erkölcstant veszélyesnek tartván, állami szempontból a felekezetté alakulást hátráltatja, addig alakulás hiányában a veszélyes tételek követését megengedi. (Úgy van! a bal és szélső baloldalon.) Pedig a lényeg, t. képviselőház, nem abban fekszik, hogy valaki valamely kötelékben kívánja-e a maga tantét eleit és erkölcsi szabályait gyakorolni, hanem fekszik magukban a hit- és erkölcsi tételekben. Már pedig ha ezekben állami szempontból veszély van, akkor miért nincsen veszély a felekezetté való nem alakulásban? Ha pedig van bennök veszély, akkor az állam miért