Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-369

369. országos ülés 189é. október 17-én, szerdán. 58 abszolút lehetőség előtt még sem szabad elzárkózni. Egy ilyen országban, a hol nemzetiségi tagylatokkal állunk szemben, a hol nemzetiségi propagandával találkozunk: akadhat olyan bíró is, a ki ilyen természetű korlátozást tényleg keresztűlvisz. Minthogy ilyen esetekben a hivatali ingerenczia ki van zárva, mert csak az átruházó és az, a kire a vagyon átruháztatik, értesíttetik: okvetlenül szükséges, hogy a képviselőházban maga a miniszter nyilatkozzék az iránt, hogy megengedhetőnek tartja-e, hogy ilyen üzelmek számára jogsegély nyújtassák, avagy nem? Előre is biztosítva vagyok az iránt, hogy az igazságügyminiszter úrral e tekintetben kivételesen egy véleményen leszek; mégis midőn komoly In'rlap ezen kérdést ilyen alakban felvetette, a midőn a társadalom maga ezen kérdéssel sűrűn foglalkozik: a törvényhozás ezen kérdésnél néma nem maradhat. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azért minden bővebb indokolás nélkül tiszteletteljesen a következő kérdéseket intézem ' az igazságügyminiszter úrhoz. Interpelláczió az igazságügyminiszter úrhoz. 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy Lenoir György András a szliácsi fürdőt és tartozékait azon korlátozással ruházta át Kasszel városára, hogy az soha »magyar« kézre ne szállhasson és a fürdőszeméiyzet mindig német legyen? 2. Hajlandó-e a miniszter úr tudomást .szerezni és a képviselőházat tájékoztatni az iránt, vájjon az első pontban jelzett korlátozásoknak biztosítása telekkönyvileg is megkísérel tetett-e és mily eredménynyel? 3. Megegyeztethetőnek tartja-e a miniszter úr akár most élő törvényeinkkel, akár az igazságszolgáltatásnak általános elveivel, hogy az ilyen vagy ehhez hasonló ezélzatú szerződéses feltételek számára jogsegély biztosíttassák ? Tisztelettel kérem a miniszter úr válaszát. Elnök: Az interpelláczió közöltetni fog az igazságügy miniszter úrral. Következik Pázmándy Dénes képviselő úr interpellácziója. Pázmándy Dénes: T. ház! Csak igen röviden fogom előadni interpelláezióm tárgyát, mert hisz azon dolgok, melyek abban érintve vannak, köztudomásúak. A franczia kormány kifogást tett az ellen, hogy az olasz borok 3 írt 20 kr. vámilletékkel bocsáj tatnak be, mint határforgalmi tárgyak és hogy e kedvezményezett vámtétellel egész Olaszország borai bejönnek hozzánk, kivéve Szardínia borait. A franczia kormány, tekintve, hogy 1892-iki kereskedelmi szerződésünk szerint Franeziaországnak joga van a legkedvezményezettebb nemzetet megillető vámtételhez, most reklamál és minket nyers terményeink vámjainak felemelésével fenyeget. Az hiszem, mezőgazdaságunk rendkívül sanyarú helyzetében a magyar kormány nem teheti ki magát annak, hogy oly fontos exportczikk tekintetében, minő például a fa, kivált a dongafa, melyre nézve csakis Francziaországban van piaczunk, retorzionális vámok léptettessenek életbe. Másrészt azt hiszem, hogy a magyar kormány, ha Francziaországgal szemben is leszállítaná a bor vámját, bizonyos kedvezményeket is vívhatna ki a magyar húskivitel tekintetében, mely most Francziaország részéről meg van akasztva. Ez okokból kérem a felvilágosítást és kérem a magyar kormányt, hogy e jogos franczia reklamácziónak a lehetőség határai között hely adassék. Interpelláezióm így szól: «Interpelláczió a t. miniszterelnök úrhoz. Tekintve, hogy a franczia kormány az Ausztria és Magyarországgal fennálló kereskedelmi szerződésre támaszkodva, magának a legkedvezményezettebb nemzeteket megillető vámtételeket követeli; tekintve, hogy az Olaszországból behozott borok 3 frt 20 krt, a Francziaországból származók azonban 20 forintot (aranyban) fizetnek vám fejében ; tekintve végre, hogy a franczia kormány azon esetre, ha Ausztria és Magyarország kormányai vonakodnának a franczia borvámokat leszállítani, egyes nyers terményeinkre retorzionális vámtételeket szándékozik kivetni, a mi által különösen jelentékeny dongafa kivitelünk pótoíhatlan kárt szenvedne, kérdem a t. miniszterelnök urat: 1. Hajlandó-e a magyar kormány a franczia kormánynyal a fenforgó nehézségek elhárítása végett tárgyalásokba bocsátkozni ? S a kívánt kedvező eredmény elérésének czéljából 2. hajlandó-e a jelenlegi szerfelett magas franczia borvámokat leszállítani ?» (Felkiáltások a szélső baloldalon: Isten őrizzen !) Minthogy azt hallom: »Isten őrizzen!« megjegyzem, hogy az ellen, hogy az olasz borvámok is felemeltessenek, nincs kifogásom, de ha az olasz borvám 3 frt 20 kr., akkor mindazon államoknak, melyek a legkedvezmények zettebb nemzettel egyenlő elbánásra tarthatnak számot, ugyanezen vámtételeket követelni jognvan. Méltóztassanak egyenlően mérni valamenynyinek. (Egy hang: Határszéli forgalom!) Az nem áll, mert Nápoly és Sziczilia nem határszéli forgalom. Én annak vagyok szószólója, hogy egyenlő elbánásban részesüljenek mindazon államok, melyeknek szerződési joguk van, hogy ilyen egyenetlenségek ne állhassanak elő. Elnök: Minthogy az interpelláeziót az interpelláló képviselő úr felolvasta, 'annak újból való