Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-369

54 369. országos ülés 1894. október 17-én, szerdán. felolvasása nem szükséges, és az interpelláczíó kiadatik a miniszterelnök úrnak. Következik Holló Lajos képviselő úr intei pellácziója. Holló Lajos: T. ház ! Azon eset, melyben én pártom megbízásából interpellálni szerencsés vagyok, a t. ház tagjai előtt a hírlapi közlések alapján részletesen ismeretes; ennek következtében én is csupán néhány kiemelkedő kérdésre szorítkozom és ennek alapján teszem meg interpellácziómat a t. belügyminiszter úrhoz. (Halljuk! Malijuk/) Tudvalevőleg Kossuth Ferencz Czegléd város központi választmányának névjegyzékében a választók sorába beiktattatott. Az is tudva van, hogy ezen beiktatás ellen felebbezés adatott be. Mindenekelőtt tartozom azt kijelenteni, hogy ezen házban gondolom senki vita tárgyává tenni nem kívánja, vájjon Kossuth Ferencz választói joga törvény alapján lett-e bevéve, igen vagy nem. Minthogy ez a kérdés a magas kúria elé fog kerülni és bírói kogniczió tárgyát fogja képezni, ennek következtében annak vitatása, vájjon törvény alapján volt-e bevéve, ebben a házban nem is czélszeríí, nem is lehetséges, nem is volna helyén. Úgyszintén azt hiszem, mindnyájunk hozzájárulásával mondhatom, hogy senki kétségbe nem vonhatja egyetlenegy állampolgárnak sem azt a törvényben biztosított jogát, hogy felebbezéssel éljen és azt az ellen, a mi ellen a törvény megengedi, a kellő helyen beadhassa. Tehát ha ezt a kérdést szóvá teszem, távolról sem teszem ezt azért, mert Kossuth Ferencz választó joga ellen felebbezést adtak be, hanem kizárólag azért, mert ezen felebbezés körül oly jelenségek merülnek fel, a melyek a kormány eljárására nem a legszebb világot vetik és a melyek eljárását kétes színben tüntetik fel. (Felkiáltások a ízélsöbaloldalon: Csúnya dolog!) Az eddig köztudomásra jutott tények, melyekből ezen Ítéletet előlegeztem, a következők: Pest vármegye főispánja egy teljesen bizalmasnak jelzett, de hivatalos és számmá] ellátott leiratot küldött Czegléd város rendőrkapitányához, és őt nemcsak megbízta, de egyenesen kötelezte arra, hogy a hatáskörébe nem tartozó központi választmányi iratokat felülvizsgálja, a választói névjegyzékbe esetleg becsúszott — a főispán szempontja szerint — szabálytalanságokat megállapítsa, és ezen eredményeket a belügyminiszter úrnak 3 nap alatt felférjeszsze. Ezen leírat vagy más ingerenczia alapján-e, de tény, — ez meg van állapítva, — a rendőrkapitány olyan időben, oly órában, midőn a hivatalos munka szünetel, midőn hivatalos teendőket nem végeznek, az őt megillető hivatalos tekintélynél fogva behatolhatott olyan helyiségekbe, a melyek nem az ő hivatalos hatáskörébe tartoznak, behatolhatott a központi választmány helyiségébe és az irattárból önhatalmúlag magához vette az iratokat, hivatalába vitte azokat és ott ezen teljesen bizalmas megbízásnak mint rendőrkapitány meg akarván felelni, az ő feljelentését a belügyminiszter úrhoz és az ő jelentését a főispán úrhoz megtette. Ennek alapján-e vagy nem, — nem tudom, mily időben jött a belügyminiszter úrnak leirata Czegléd város polgármesteréhez, melyben azt adva elő, hogy tudomással hir némi szabálytalanságról és eljárási hibákról, kívánta az összes iratok fölterjesztését, — ezen szabálytalanságok lehet, hogy hivatalos utón lettek fölterjesztve; nagyon valószínű azonban, hogy a rendőrkapitány úrnak ezen megparancsolt feljelentése volt az alapja, midőn a főispán neki utasítást adott, hogy 3 nap alatt belügyminiszterhez jelentést tegyen, vájjon szabálytalanságok követtettek el, igen, vagy nem. Ennek következtében a belügyminiszter úr az összes hivatalos aktákat magához kívánta, és abból a rendőrkapitány jelentéséből meg lett állapítva, — nem helyezek most súlyt arra, hogy egyéb lapáliák is meg lettek állapítva, mint például, hogy némely jegyzőkönyvhitelesítés nem történt szabályszerűen, lehetséges, hogy mellékesen ezt is megállapították,—de mondom, meg lett állapítva az az egy tény, hogy Kossuth Ferencz fel van véve Czegléd város választóinak sorába. Ezt a tényt kel lett első sorban megállapítani, teljes bizonyossággal, hogy megindulhasson az a munka, mely minden magyar ember előtt legalább is szégyenletes, (Igás! Ügy van! a szélső baloldalon.) hogy Kossuth Ferencz választójoga ellen nem egyenes úton intéztethessék az a támadás, a mely mindnyájunk tudomása szerint be is következett. Midőn tudniillik kétségtelen ténynyé vált, hogy Kossuth Ferenczet felvette a központi választmány, akkor megindult a munka arra nézve, hogy mily kifogásokat lehet találni választó jogának megvonására és elvesztésére. És — mint a hírlapok mondják — első sorban tétettek kísérletek arra nézve, vájjon az ő birtoka, házának minősége, jobban mondva, házosztályadója oly nagy, hogy ennek alapján választójogot gyakorolhatna. Ezekre a hírlapi és czeglédi mendemondákra nem adok semmit; ezekkel szemben elég azon ismert és teljesen bizonyos tényeket felhoznom, a melyeket sem a t. belügyminiszter úr, sem senki más kétségbe nem vonhat; mert midőn kitudódott, hogy Kossuth Ferencz nem magyar honpolgár, akkor a rendőrkapitány, ki a főispán által teljesen bizalmasan föl lett kérve és utasítva arra, hogy ő vizsgálja felül, vájjon történt-e szabálytalanság és azt állapítsa meg, ez az igazságszolgáltatásnak egy alárendelt kö-