Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-369

52 369. országos ülés 1894. október 17-én, szerdán. feljegyezve, de továbbá az ülés elején elhatározta a t. ház, hogy a bejelentett három interpelláczió megtétessék, azt hiszem, méltóztatnak beleegyezni, hogy a főrendiházi üzenet tárgyalásának folytatása holnapra halasztassék. Méltóztatnak ezt elfogadni ? (Helyeslés.) Elfogadtatik, Bátor vagyok a holnapi ülés napirendjére vonatkozólag javaslatot tenni. (Halljuk! Halljuk!) Napirendre tűzendő mindenesetre a főrendiházi üzenet tárgyalásának folytatása, a mennyiben ez bevégeztetnék, egyúttal napirendre tűzetnék a zsidó vallás reczepcziójáról szóló törvényjavaslatra vonatkozó főrendiházi üzenet tárgyalása. A mennyiben pedig netalán ennek befejezése is eszközölhető lenne, úgy következnék a közoktatásügyi és igazságügyi bizottságok jelentése a gyermekek vallásáról szóló törvényjavaslat tárgyában. Méltóztatnak ezt elfogadni? (Helyeslés!) Ezt tehát határozatkép kimondom. Egyúttal kérem a t. házat, miután az időközi lemondások folytán a képviselőház több bizottságában hézagok állnak fenn, melyek betöltése a bizottságnak határozatképessége szempontjából sürgősen kívánatos, méltóztassék at. ház hozzájárulni, hogy ezen bizottságokban, névszerint a II. és IX. bíráló bizottságban, a közigazgatási, a mentelmi, a pénzügyi, a földmívelési, a közgazdasági, a milleniumi és a kúriai bíráskodás tárgyalására kiküldött ideiglenes bizottságban hiányzó tagsági helyek (betöltése a szombati ülés napirendjére tűzessék ki. (Helyeslés). Ha tehát ezt elfogadni méltóztatnak, úgy határozatikig kimondom. Most pedig a bejelentett interpelíáeziókra kerül a sor. Először is Polónyi Géza képviselő úr fogja megtenni iuterpelláczióját. (Halljuk! Halljuk !) Polónyi Géza: T. házi Már régebb ideje, hogy Beszterczebánya környékén járva, az azon vidéki magyar értelmiség soraiban sűrűn hallottam felhangzani a panaszt, hogy a szliácsi fürdő legújabb " időben valóságos melegágya, valóságos telepe lett a germanizatórius törekvéseknek. Hallottam még azt is, t. ház, hogy a szliácsi fürdőt, annak ez idő szerinti tulajdonosa, egy franczia nevű német, bizonyos Lenoir, átruházta szülővárosára Kasszelre, oly korlátozásokkal, a mely egy jövendőjére féltékeny nemzetnél nemcsak elítélésre méltó, hanem a legsürgősebb orvoslást is követeli. Én, t. ház, már abban az időben figyelemmel kisértem ezt a kérdést, de nem hittem azt, hogy ily terjedelemben való legyen az, mint a hogy azt a későbbi tények igazolták. A későbbi tények sorozatán nevezetesen a bányakertíleti ág. evang. egyház közgyűlésén a »Magyarország« czimű lap tudósítása szerint szóba került annak a Lenoirnak az ügye, tehát nagy nyilvánosság előtt tárgyaltatott és ott felemlíttetett az, hogy Kasszel városára ez a Lenoir úr oly korlátozással ruházta át ezt a fürdőt, hogy a fürdő soha magyar névre ne szállhasson és a fürdőszemélyzet mindig német legyen. Ez a tudósítás, t. ház, eleven színekkel festi, hogy mit jelent az, ha Magyarország jogállamának területén egy darabka német birodalom fészkelődik be. Nem tudom, t. ház, szándékosan nem puhatoltam, hogy vájjon ajándékozási ügyletről, vagy esetleg végrendelkezésről van-e szó. Egy dolog iránt azonban puhatolást eszközöltem és ez, t. ház, arra az eredményre vezetett, hogy úgy, mint a fővárosi lapok már 1894. augusztus 11-iki számukban megírták, ezen fürdőtelepen azon itt lefektetett intencziónak teljesen megfelelőleg a germanizáczió a legnagyobb mértékben űzetik. így például a nagy fogadóterem homlokzatára nem magyar felírás van alkalmazva, hanem az áll rajta, hogy »Willkommen;« Grillparzernek, a ki egy időben ott fürdőzött, emléktáblája van ott, de ugyanazon fürdőn nincs emléktáblája gr. Batthyánynak és Szemerének, a kik az 1848/49-iki korszakuak kimagasló, dicső alakjai voltak. A szolgaszemélyzet kizárólag német, egy bécsi bérlő kezében. Mindezek a dolgok a képviselőház elé ilyen alakban talán nem tartoznának, talán inkább a társadalmi útra tartoznának, ha maga a jogügylet kérdése nem forogna fenn. Én hiszem, meg vagyok róla győződve, hogy ilyen kasszeli csodabogár csak nagyon kevés található Magyarországon; hanem akármilyen sporadicze merüljenek is fel ilyen esetek, sőt még akkor is, ha egészen izoláltan áll, azt hiszem, a törvényhozás termében az ilyen intentio ellen nemcsak azért szükséges, hogy felszólaljunk, hogy a sajtó, a mint eddig becsületesen megtette kötelességét, ezentúl is megtegye azt is, hogy a társadalmat is fölkeltsük az ilyen üzelmekkel való állásfoglalásra. De a mi a képviselőházat kell, hogy foglalkoztassa, az azon kérdés, vájjon az ilyen feltételekhez kötött vagyonátruházáshoz, — melynek egyik föltétele, hogy az ingatlan soha magyar kézre ne szállhasson, másik feltétele, hogy a fürdő személyzete soha más, mint német ne lehessen, — Magyarországon adatik- e jogsegély vagy sem, valamint, hogy döntő fontosságú dolog megtudni azt, vájjon telekkönyvi átruházás történt-e ilyen föltételek mellett, vagy sem. Én előre is a jobbat feltételezem, mert nem hihetem, hogy akadjon magyar bíró, a ki ilyen feltételeknek a telekkönyvbe való bevezetését elrendelte volna, vagy el is rendelhetné. Én a jobbat feltételezem s bár ne akadna, de az