Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-369

869. országos ülés 1894. gendő indokot arra, hogy ily könnyedén szabaduljunk ilyen elvektől. Különben nagy súlyt fektetek a t. képviselő úr jól értesűltségére, de jóslatai ezen egyházpolitikai javaslatok tekintetében már több izben nem teljesültek, (Derültség jobb felöl.) mert hisz akkor, midőn a házaeságjogról — úgy tudom, tán más javaslatokról is — volt szó, ugyanezen argumentummal méltóztatott élni, hogy nincs kilátás arra, hogy a főrendiház ehhez hozzájáruljon, hagyjunk tehát fel a nagy elvekkel, és a gyakorlati keresztííívihetőség szempontjából fogadjuk el azt a másik, gondolom szükségbeli házasságot, akkor szent lesz a béke, megszűnik az egész vallási villongás. Ugron Gábor: Nem a maga erejéből, hanem a korona közbelépésével ment keresztül a javaslat, azzal nincs mit dicsekedni. Mindig gyengeség, ha egy kabinet csak a király felhasználásával tud valamit keresztülvinni. (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk.') Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: T. házi Bennem erős a remény, hogy at. képviselő úr jóslata, a mint nem teljesedett az egyik alkalommal, úgy nem fog teljesedni a másik alkalommal sem. Bennem erős a remény, hogy a főrendiház igen is meg fog hajolni a képviselőháznak ismételve kifejezett akarata előtt, s még inkább azon közszükség előtt, mely parancsolólag- követeli azt, hogy a harmadik fejezet is fentartassék. (Élénk helyeslés jobb felől. Zaj a bah és szélső baloldalon.) És itt térek át, t. képviselőház, arra, hogy ha gr. Apponyi Albert csakugyan azt akarja, — a mint hiszem, hogy komolyan akarja, — hogy a vallásügyi villongásoknak vége vettessék, hogy mielőbb csendes megállapodás jöjjön ezen a téren létre, akkor a megoldásnak ne olyan eszközeit válaszsza, melyek esak félrendszabályt képeznek, hanem válassza a megoldás olyan eszközeit, melyek nézetem szerint igen hosszú időre minden változtatás, minden pótlás és kiegészítés nélkül alkalmasak arra, hogy a mindennapi élet szükségletei kielégíttessenek. (Élénk helyeslés jobb felöl és a szélső baloldalon.) Mert én, t. ház, nem fogadhatom el azt az álláspontot, mintha itt csak elvont elveknek érvényesítéséről volna szó, mint hogy ha egy elvi álláspontnak merev érvényesítése végett ragaszkodnánk ezen javaslathoz. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni. A vita során úgy e házban, mint a főrendiházban többszörösen ki volt fejtve, hogy a felekezetnélküliségre vonatkozó f intézkedésre szükségünk van azon egyszerű okból, mert mi nem állapítjuk meg a felekezetnélküliséget, hanem a felekezetnélktíliek nálunk a gyakorlati életben tényleg léteznek. (Úgy van! Úgy van!) október 17-én, szerdán. 51 Tudtommal öt-hat sőt ha egyes nüanszokra tekintettel vagyunk, hét oly vallásfelekezet yan ez országban, mely törvényesen elismerve nincs, ezeknek hivei tehát felekezetuélkűliek. Vannak oly vallásfelekezeteink, melyeket jövőre sem fogunk törvényesen elismerhetni. Mit fogunk ezekkel tenni, ha rájuk nézve nem akarjuk a felekezeti kényszert fentartani, a mint fenn sem tudjuk tartani, mert hiszen nálunk keresztelési kényszer nem lévén, ha még azokra, a kik mint egyik vagy másik vallásfelekezethez tartozók születtek, fenn is tarthatjuk a vallási és felekezeti kényszert, de azoknak utódaira nézve, a kik már ma czivilis regiszterben tartatnak nyilván, a felekezetnélkűliség in optima forma már ma érvénybe van léptetve. Mit fogunk tenni, ha egy vallásfelekezetet engedélyezünk, és később politikai okokból kénytelenek vagyunk a vallásfelekezettől e minőséget megtagadni? Akkor is visszahatólag a felekezeti kényszert fogjuk-e ezekre alkalmazni? És azokra nézve, a kik ma jogérvény nyel, mint feleküzetnélktíliek tartatnak nyilván, vagy pedig azokra nézve, a kik egy vallásfelekezet feloszlatása alkalmával nem lennének azon javaslat szerint, mint felekezetnélkííliek tekintendők, ágy inauguráljuk-e a vallásszabadság éráját, hogy kényszerítsük őket, hogy először is egyik vagy másik vallásfelekezethez csatlakozzanak? Ezek tarthatatlan állapotok. A gyakorlati élet szükségletei előtt szemet hányni nem lehet, és különösen azon érv alatt, hogy nyugalom álljon be e kérdésekben, nem lehet egyik sürgős megoldásra váró kérdést elodázni. A nyugalmat az akarja, a ki gyökeresen, alaposan, az élet szükségletei szerint oldja meg a kérdést. (Élénk helyeslés jobbfeló'l és a szélsB baloldalon.) Azért ajánlom a t. képviselőháznak a már elfogadott törvényjavaslatnak xíjbóli fentartását. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Erre vonatkozólag a következő határozati javaslatot vagyok bátor benyújtani, (Halljuk! Halljuk!) tisztán a forma megtalálása végett, miután nem törvényjavaslatot tárgyalunk, hanem a főrendiház üzenetét. (Halljuk! Halljuk ! Olvassa.) »Mondja ki a ház, hogy a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslatot a képviselőház által elfogadott szövegében változatlanul fentartja és azt alkotmányos tárgyalás és szives hozzájárulás végett a főrendiházzal újból közöltetni határozza.« (Zajos helyeslés jobb felöl és a szélső baloldalon.) Elnök: Minthogy felolvastatott a határozati javaslat, kérdem, kivánja-e a t. ház, hogy az újból felolvastassák? (Felkiáltások : Nem kívánjuk!) A ház nem kívánja a felolvasást. T. ház! Mivel az idő előrehaladt és a tárgyhoz még több képviselő ár van szólásra