Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-369

869. országos ülés 1894. október 17-én, szerdán. 49 meg szerinte a vallásszabadság követelményeinek, vagy ez lenne logikusabb magánál a törvény­javaslatnál. Megengedem, t. ház, hogy ágy is lehetne: ezt a kérdést szabályozni, hogy vala­hányszor egy új vallásfelekezetet akarnánk tör­vényesen elismerni, mindanyiszor külön törvényt hoznánk; de akkor — bocsánatot kérek — ugyan mi maradna meg e törvényjavaslatból, mit hagynának meg álból önök, a kik a vallás­szabadság nagy elvét még tágabb keretekben akarjk propagálni és érvénybe léptetni, mint mi ? Mert hisz abból a felekezetnélktíliséget — bocsánatot kérek,e kifejezésért, a mely törvé­nyeinkben elő nem fordál, de rövidség okáért én ezt fogom használni — nem akarják elfogadni. Ha most azt sem akarnák megengedni, hogy más, törvényesen bevett vallás adminisztratív úton legyen elismerhető, ugyan mi maradna meg e javaslatból? Abszolúte semmi, mint azon jó szándéknak nyilvánítása, hogy ha valamely val­lást el akarunk ismerni, arra vonatkozólag majd külön törvényt fogunk hozni. (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) Polónyi Géza: Hát a felügyeleti jog semmi? Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Bocsánatot kérek, t. kép­viselő úr, épen a felügyeleti jog teszi általában és különösen a mi viszonyaink közt lehetetlenné azt, hogy a törvényesen elismerendő felekezetekre nézve, esetrőí-esetre ad hoc törvényekkel intéz­kedjünk ; épen ez teszi lehetetlenné azt, hogy — nem tudom — törvényhozási intézkedésnek,bírói eljárásnak vagy más garancziáknak tartsuk fenn azt, ha a felügyeleti jogból folyólag egyik-másik felekezet irányában, azok irányában, a kik a vallás és lelkiismeret szabadságának ürügye alatt oly tendencziákat akarnának propagálni, melye­ket államelleneseknek tartunk, melyeket viszo­nyaink közt megtíírhetőknek nem tartunk, kor­látozó intézkedéseket kell tenni, ép ez teszi szükségessé, hogy a végrehajtó hatalom körébe utaljuk az intézkedést, mert itt nemcsak az intézkedés lényegétől és irányától, hanem annak azonnali bekövetkeztétől függ a közérdekeknek megóvása. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Nem az nyújtja, t. képviselőház, az egyéni szabadság legnagyobb garancziáit, a ki merev formákkal sánczolja azt kőről és a kormánytól oly politikai kérdésekben, a melyekben a felelősség őt terheli, az intézkedésnek, és ki merem mondani, a dis­kreczionális iniézkedési jognak egész körét meg­vonja, hanem az, a ki ha felhatalmazza a kor­mányt, a mely mindig alkotmányos ellenőrzés alatt áll, és a törvényben előre megállapítja a kormánynak azokat a szabályokat, melyek sze­rint eljárni köteles, hogy azután a törvényhozás, mint ellenőrző faktor, ezen elveknek minden KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XX. KÖTET. hamisítás nélküli keresztülvitelét meg is követel­hesse. (Zaj bal felöl. Élénk helyeslés jobb felöl.) A t. képviselő urak közííl Ugron Gábor és gróf Batthyány Tivadar képviselő urak még a kiitholikus autonómiának kérdését is felemlítették. Mi e kérdésben nyilatkoztunk, bizonyos kötele­zettséget is vállaltunk és ezen kötelezettségnek meg is fogunk felelni. Hogy ezeknek életbe­léptetésére, a kezdeményező intézkedések meg­tételére is egy oly nyugalmasabb időt várunk, a melyben nem oly izgatottak a kedélyek, mint a t. képviselő úr feltűnteti, és mint a milyenekké igyekszik tenni a maga részéről is, ez talán a politikus előrelátásának következménye, de mi ezen kérdésben azon az alapon állunk, a melyen állottunk. Sem ezen kérdésre, sem a többi kér­désre nézve ezen kabinet tagjai között semmi­féle differencziák fel nem merültek. Mióta mi ezen a helyen ülünk, mindig találkoztunk törek­vésekkel, a melyek, ha objektív* ellenvetéseket tenni nem tudtak, akkor titkos sejtelmekre épí­tették az egész politikai ellenvetést és szereplést és azt mondották: a kabinet tagjai között nin­csen meg a szükséges szolidaritás, ellentétek vannak, ezek meg ezek a miniszterek külön törekvéseket képviselnek. Nos, t. képviselőház, két esztendei eljárá­sunk igazolja, hogy az általunk felvetett kér­désekre, azok megoldási módjára nézve mi mindig teljes szolidaritásban voltunk. (Helyeslés jobb felöl.) Ezt a teljes szolidaritást konstatálom ma is, (Élénk helyeslés jobb felöl.) úgy a fel­fogásra, mint a kiviteli módokra nézve a kabinet összes tagjai közt. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Ez az, a mivel tartozunk a képviselőháznak és ezt a feleletet meg is adom ilyen értelemben. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Itt, t. képviselőház, arról volt szó, hogy a nép körében mi!yen nagy az izgatottság, meny­nyire növekszik ez az izgatottság, és hogy mennyire hiszi a nép, hogy vallásától akarjuk megfosztani; ezt állította Kemény képviselő úr, és én ezt el is hiszem és nem is cso­dálkozom ezen, mert — bocsánatot kérek a kifejezésért — ha én itt ezen javaslatok tárgya­lásánál oly felületességet tapasztalok, mint a milyennek bizonyítékát szolgáltattam és a milyen­nek második bizonyítékaképen Kemény Pál kép­viselő úrra kell utalnom: akkor azután nem csodálom, hogy azokban a külső rétegekben, a melyek a valódi intenczióról, a valódi indokok­ról, vagy az intézkedéseknek lényegéről nem lehetnek tisztában, a legszélesebb körben vernek gyökeret a balfogalmak. (Helyeslés jobb felől.) A t. képviselő úrra is rábizonyítom azt, hogy ezen javaslatokkal nem foglalkozhatott. (Derült­ség jobb felöl.) A t. képviselő úr nekünk egy hosszas tanítást tart arról, hogy a vallást a 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom