Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-369
46 369. országos ülés 1894. október 17-én, szerdán. rekről,^a kiknek ügyei vagy hivatala iránti nézeteik a miniszter elé kell hogy kérőijének, a főispántól informáczió kéretik, és akkor rendesen állampolgári magatartása kifogás alá esik. Hát szabad-e az, hogy az elismerendő vallásfelekezetek egyházközségének lelkésze, vagy gondnoka nem lehet, csak az, a kinek állampolgári magatartása a jelenlegi közigazgatás kezelői, és a t. miniszter urak által nem kifogásoltatik? Hiszen akkor minden oly egyházközség, mely gondnokul akarna választani ellenzéki férfiút, azt tapasztalná, hogy annak állam polgári magatartása kifogás alá esnék. A legbotrányosabb protekeziónak, a leg botrányosabb üldözéseknek örökké való ürügye az, ha nem a kormány pártját szolgálja, hanem más pártnak elveit vallja, a mi a közigazgatásban, a közszolgálatnak más ágaiban mindig érvényesül, azon informácziók alapján, a mit a főispánok, vagy a közigazgatási közegek fölterjesztenek. Micsoda vallásszabadság az, ha ezen alig meghatározható qualifikácziót, hogy erkölcsi és állampolgári magatartása kirogás alá nem esik, megbírálni első sorban a törvényhatóság első tisztviselője, tehát az alispán vagy polgármester van hivatva, és onnan felebbezés nincs máshová, mint a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez? Micsoda vallásszabadság az, a hol egy elismert vallásfelekezet saját lelkészét és gondnokát nem választhatja úgy, mint a többi vallásfelekezet, hanem az alispán jóváhagyásától és a, miniszter ítéletétől tétetik függővé, hogy ki hirdesse az isten igéjét és ki kezelje az egyház vagyonát? Ha ez vallásszabadság, akkor nincs hazugság, nincs ámítás a világon. (Zaj. Mozgás jobb felől.) Meszlény Lajos: Sóhajtoztok úgy-e? (Derültség bal felöl.) Ugron Gábor: Ha egy elismert vallásfelekezet megválasztotta papját, és ha, a mint ez itt ki van mondva: »valamely lelkész vagy egyházközség elöljárója oly államellenes maga tartást tanúsít, a melynek a hivatalában való további megmaradása az állam érdekeire nézve veszélyesnek tűnnék, a vallás és közoktatás ügyi miniszter annak hivatalától való elmozdítását követelheti; ha az elmozdítást az arra hivatott a kellő időben nem] foganatosítja, a vallás- és közoktatásügyi miniszter az illető egyházközséget feloszlatottnak nyilvánítja«. Kérdem a t. háztól, szabad-e olyan törvényt hozni, melyben a bíróság közbejötte nélkül valakivel szemben a ha z a fiat! ans ágnak nem csak vádja emeltetik, hanem annak bélyege is rásüttetik? Ha államellenes bűnt követ el valaki, azt nem a lelkészi vagy gondnoki hivataltól kell elmozdítani, hanem azzal szemben á büntető törvény erejét kell érvényesíteni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Es ha nem elegendők a büntetőtörvénykönyv határozatai: jöjjön ide az igazságügyminiszter úr és kérje a büntetőtörvénykönyv intézkedéseinek megszaporítását. Mi készek vagyunk a fölött vitatkozni, äzt tárgyalni; de az, hogy tisztán közigazgatási úton embereket hazaárúlóknak lehessen deklarálni és azokat hivatalukból és állásukból el lehessen mozdítani: engedelmet kérek, jogállamban meg nem tűrhető, nem tűrhető meg különösen olyan országban, a hol azzal hízelegnek maguknak, hogy a vallásszabadságról alkossanak törvényjavaslatot. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez itt nem más, mint botrány. (Tetszés a bal- és szélső baloldalon. Mozgás jobb felől.) Hol van czivilizált állam, a melyben alkotmányosság és szabadság uralkodik, a hol közigazgatási úton, közigazgatási erőnek alkalmazásából fellehessen oszlatni egyházközségeket? S hogyan hajtható ez végre? Hiszen, ha bezárják azon templomot, a melyet a hívek építettek, egybe fognak gyűlni egyik társuknál, hogy ott vége;zék az istentiszteletet. Vágy talán a magánlakásba is be fog törni a lközigazgatás és ott is fel fogja őket oszlatni? Micsoda vallásszabadság az, a mely a rendőri önkény, a brutalitás fegyvereit hozza alkalmazásba. (Tetszés a baloldalon.) Ne kendőzzék magukat azzal, hogy e javaslatban a vallásszabadságot akarják megalkotni. Mondják meg őszintén, hogy a bevett vallásfelekezetekkel szemben birt hatalmat ki akarják egészíteni a nazarénusok, baptisták, anabaptisták és minden ez után keletkezendő felekezetre gyakorlandó hatalommal, hogy azok is a választásokkor az önök eszközeivé sülyedjenek. A vallásszabadságnak mily gyönyörű fogalmazása az, hogy akkor, midőn az* ország minden polgára jogosítva van vagyont szerezni, mi törvényt hozunk, melyben az elismerendő vallásfelekezetek vagyonszerzési joga korlátozva van. A 9. §. így szól: »A törvényesen elismert vallásfelekezeteknek ingatlan vagyonszerzési képessége imaházul, oktatásai, nevelési és jótékonysági intézetül, egyházi vagy intézeti alkalmazottjaik részére lakházakúl használandó épületeknek, az ezekhez szükséges telkeknek és temetőül szolgáló területeknek szerzésére van korlátozva«. Mily vallásszabadság az olyan, ha a bevett vagy elismert felekezet szántóföldet, kaszálót, gyümölcsöst nem szerezhet a maga papja, tanítója ellátására? E szerint egy törvényesen elismert vallásfelekezetnek nem lesz meg az a joga, melylyel az ország minden polgára bír. Hát
