Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-369
369. országos ülés 1894. október 17-én, szerdán. 47 miért szövetkeznek az emberek társaságba, egyházba? Azért, hogy azt a jogkört, melylyel, mint egyének birnak, sokkal hatékonyabbá tegyék.,Miért kérjenek az államtól elismerést, ha ezzel az jár, hogy nem szabad ingatlant szerezniök? Mig önök egyfelő] szaporítják a fidei cominissumokat, a megkötött területeket, másrészt a vallásszabadság ürügye alatt az ezután alakulandó felekezeteket még egy kert megszerzésétől is eltiltják! Mi lesz, ha valaki végrendelet útján birtokot hagy egy államilag elismert felekezetnek ? Az nem lehet annak örököse, mert a törvény tiltja! (Úgy van! bal felöl.) Ilyen az önök szabadsági elmélete, melyet ez érinthetetlen törvényben megfogalmaztak. Én minden reménye nélkííl az egyhamar való többségre jutásnak harczolok. (Felkiáltások a szélsőbal felöl: Ennek örülnek!) Örülhetnek önök, mert egyszer Bismarck, vagy Grladstone, nem a magam véleményét mondom, hogy sértésnek ne vehessék, így szólt, midőn a konzervativek dicsekedtek többségükkel: «Onök azzal sokáig dicsekedhetnek, mert azok közé, kik mindig a hatalmat szokták támogatni, a gyávák és buták szoktak tartozni, és a gyávák és buták ez országban még sokáig lesznek többségben.» (Nagy mozgás a jobboldalon. Élénk derültség a szélsőbal felől.) Én, a ki elveimért liarczolok, harczolok akkor, hogyha azok helyesléssel, harczolok akkor, hogyha azok visszatetszéssel találkoznak. Azt hiszem tehát, hogy az ország ellen hibát követtem volna el akkor, hogyha az egész országnak figyelmét fel nem hívtam volna arra, hogy micsoda szédelgés ezen törvényjavaslat, micsoda visszaélés az a vallásszabadsággal, a mikor az egész egyszerűen a vallási testületeknek a közigazgatási hatalom alá való hajtása és az egyházaknak sokkal kevesebb jog nyújtása, mint a mennyit az emberek elérhetnek egyénenként, mert mig a magánhaszonra alakúit társulatok, a czégbejegyzés útján, a vagyonszerzés, az Önállóság, a függetlenség, a zárt közgyűlések megtartásának jogát megszerzik, addig önök a vallás szabad gyakorlatáról elnevezett törvényjavaslatban az elismerendő vallásfelekezeteknek, tehát — kik első sorban fognak rá törekedni — a nazarénusoknak, baptistáknak szabadságát, önállóságát, lelkész- és gondnokválasztási és vagyonszerzési jogát olyan súlyos feltételekhez kötik, melyek a szabadsággal teljesen ellenkeznek. Bár én általánosságban elfogadom a törvényjavaslatot, de azt egészben nem helyeslem, annak részleteiben való megvitatását és felülbírálatát óhajtom, mert a midőn* az először tárgyaltatott e házban, oly rohamosan, oly meglepetésszerűen tárgyaltatott, (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) és oly nagy buzgósággal hajtatott keresztül, mintha az lett volna a ezél, hogy a lárma és a sietség által ezen törvényjavaslatnak nmgyos részletei a közönség szeme előtt eltakartassanak. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Midőn általánosságban ezen törvényjavaslatot elfogadom, egészben azt még sem fogadhatom el, és csak a részletek átalakítása után óhajtom, hogy azt a főrendiháznak visszaküldjük. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólani. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: T. képviselőház! (Halljuk: Halljuk!) Bármennyire állítja is Ugron (xábor képviselő úr, hogy az egyházpolitikai javaslatok és különösen a vallás szabad gyakorlatáról száló javaslat oly sietséggel tárgyaltatott' ebben a házban, hogy annak minden egyes intézkedése alapos megfontolás tárgyává nem tétetett, és hogy az sokban javítást igényel: akkor, midőn — mondhatni — évek óta ismeretesek ezen javaslatok részletei, (Élénk ellenmondás a bal- és szélső baloldalon.) és csak napok választanak el attól, hogy két álló esztendeje lesz annak, hogy a kormány egyházpolitikai programmját itt kifejtettük, mégis bátor vagyok megjegyezni, hogy bár a vallás szabad gyakorlatáról szóló javaslat nem tartozott azon programmpontok közé, melyeket akkorában vettünk fel először, hanem azok közé, a melyek iránt a korábbi kormány is teljes megegyezésre jutott, és azok részleteire nézve is többször nyilatkozott; a sajtó, az egész közvélemény le egészen az ország legalsóbb rétegéig, annyira behatóan foglalkozott ezzel a kérdéssel, oly régen uralkodik ez közállapotainkon, hogy az ellen minden kifogást fel lehet hozni, de azt, hogy megfelelő megfontolás és előkészítés nélkííl hoztuk ide, helyt álló kifogásnak tartani senkisem fogja. (Helyeslés a jobboldalon.) Különben Ugron Grábor képviselő úrra vonatkozólag épen annak akarom bizonyítékát szolgáltatni, hogy daczára annak, hogy ez a javaslat oly rég ideje uralkodik a közvéleményen, ő mind e mai napig nem vett magának annyi fáradságot, hogy azon elkészültségge! szóljon hozzá, (Zaj a szélső baloldalon.) a melyet méltán meg lehet kívánni minden képviselőtől, de különösen attól, a ki ily leczkéztető szerepre välalkőzik. (Helyeslés jobb felől. Mozgás a baloldalon.) Én annak bizonyítékát fogom szolgáltatni, t. képviselőház, most rögtönösen, hogy a t. képviselő úr sem a kormány előterjesztését, sem az arra vonatkozó törvényjavaslatokat nem olvassa, hanem a helyet azokról nekünk leczkét tart; (Halljuk! Halljuk!) mert ha a t. képviselő úr olvasta volna a kormány előterjesztését és meghallgatta volna nyilatkozatait, akkor abbeli
