Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-387

8s7. országos ülés 1894. noveiüTter 24-én, szomlmtoií. 447 kijelentettem, hogy más bérletem akadt, tehát az eddigitől visszalépek, mit 8 szíves tudomásul vett és rögtön át is vette saját kezelésébe, én periig feljöttem Pestre szerződést csinálni. Itt az első meglepetés az volt, hogy a bérlet ára a szerződésben kis holdankint 9 forint 55 krajczárral szerepelt, holott én E. a. mellékelt ajánlatom szerint csak 9 forint 5 krajczárt Ígértem, és a fenti árról sem a — •///. és •////. szerint — számtartó, sem a központi tiszttartó nem tettek említést. Én kényszerhelyzetben levén, azt a 13— 14.000 forintocskát —bagatell egy nagy úrnak — bizony megígértem a 25 év alatt, és megkötöttük szeptember 11-ikére a szerződést. Azonban a miniszter úr Mindszenten levén, íizt alá nem írhatta; hanem a központi tiszttartó kijelentette, hogy arról majd gondoskodik 8, én pedig ba akarok október í-je előtt szántani vagy vetni, hát menjek le, egyezkedjem ki a régi bérlőkkel és megkezdhetem működésemet, ba az óvadékot 500 forintról kiegészítem 2500 forintra. Ezt megtettem még akkor nap. De hogy teljesen tisztába legyek magammal, kértem a miniszter 34.645. az. rendeletét. Ebben azután olvastam, bogy: a kenderesi III. számú bértagot feltétlenül Strauss Edének rendelem kiadni, ha lehex a Mezey által megígért magasabb árban, de ha nem, az általa megígért árban is okvetlen vele kell megkötni a szerződést. Csáky m. k. Miután én a Mezey által igért árat adtam meg, biztos voltam dolgomban, azért másnap elmentem Kenderesre, hol a szolgabíró megkért, hogy az uradalmi lakást, a melyet eddig ő bírt, bérbe hagyjam meg neki október 8-ig, bár a szerződése csak október l-ig tart. Én ezt megtettem, és máshol véve lakást; a birtokot három nap alatt teljesen a mai kor igényeinek megfeielőleg berendeztem, azután szántottam, vetettem egy, két, három hétig ; bátoraimat Hevesen becsomagoltattam, és vártam az október 8-ikát midőn október 7-én kapok egy sürgönyt, — F. alatt mellékelve — hogy karhatalommal kirakat a szolgabíró. Én először appelláltam, lármáztam, hogy a szolgabírónak ehhez semmi köze, ez a bíróság dolga, a minisztérium kérvényét is csak egy alsóbb közeg írja alá, mert ez nem szavatolás. O. alatt idecsatolt négy szolgabírói Ítélet alapján felpakolták biz nekem mindenemet, és ősz utóján, tél elején kiraktak az országút közepére, mint akármelyik kapczabetyárt vagy nemzetközi szélhámost. Feljöttem hát Budapestre. A miniszter úr nem fogadott, Pfeiífer osztálytanácsos pedig azzal fogadott, hogy: nagyon sajnálom, elismerem, hogy méltatlanság történt önnel, de ő excellencziája odalent Mindszenten így döntött. Egyszóval |Nagy Sándor országgyűlési képviselő úr, Mezeynek unokatestvére és ügyvédje magára vállalta az ügyet »a kegyelmes úrnál keresztül vinni«, és keresztül vitte. A mi azonban nem akadályozta meg Mezeyt abban, hogy a múlt hó végén be ne adja a kulcsot 108.000 forint passzívával, és nem egészen 8.000 forint aktívával. (Derültség. Felkiáltások: Az is -megbukott!) A bérlet pedig, melyen három év alatt 8—9.000 forint ára épületet kellett volna építtetni, még most is ott áll kopáran, per alatt. El is tekintve attól, hogy a változott viszonyok mellett ma az a bérlet évente 1000 —1200, és így 25 év alatt 25—30.000 forinttal ér kevesebbet, mint két év előtt, és ezzel károsította meg Csáky az alapítványt azért, hogy Nagy Sándor úrnak egy kis szívességet tegyen. Ha ez nem kortes-, és nem politikai czél, akkor nem tudom mi az. Október 18-án végre kaptam hivatalos értesítést, — H. a. mellékelve — hogy a bérletet nem adják nekem, és hogy az öt szerződésre ragasztott 10 forint ára bélyeget (Zaj. Elnök csenget.) küldik. Az igaz, hogy nem vettem vissza, ugyan mit csináltak vele. Tehát a magas minisztériumnak egy 540 holdas bérlethez kellett: egyhónapi hirdetési idő, egy hónap az ajánlatok beadására, egy hónap a tudakozódásokra, egy hónap a szerződés megírására, másfél hónap a szerződés visszaútasíÉs ezalatt az idő alatt az én kauczióm ott feküdt, csak azért, hogyha Mezeyre nem ütnek jól ki a tudósítások, ott legyek én. Szóval a nagyméltóságú minisztérium »Strohmandiit« játszott velem, a mely belekerül a vaUásalapítványnak 25—30.000 forintba, és nekem ugyanannyiba, mert október vége levén, az országút kellő közepén nem tarthattam jószágaimat és szereimet, a min nettó 10.000 forintot veszítettem, azután magam és családom is fedél és dolog nélkfíl lévén, feljöttünk Budapestre lakni, hol részint a lakbér és az élelmezés drágasága, részint a rossz viszonyok és üzletek — mert valamit tenni még is akartam — felemésztették a többit. Ezek az én adataim, miknek okmányait is ide mellékelem, és mondhatom, hogy nincsen az az ismerősöm, ki undorral ne fordulna el ettől a piszkos dologtól, de azért a nagyvilág szemében én vagyok a kiebrudalt, kiakolbólozott alapítványi bérlő. Az egész dologban pedig az a legérdekesebb, hogy Csáky és Nagy Sándor annyira közvetlenül érintkeztek és végezték az ügyet, hogy nemcsak nekem nem volt tudomásom a dologról, de a VIII-ik ügyosztálynál is »meglepetés« számba ment a dolog.* Egy pótlevélben, t. ház, megírja nekem azt is, hogy ki volt az a második, a kinek 7 forint