Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-387
448 387. országos ülés 1894. november 24-én, szombaton. 50 krajczáros ajánlata volt protezsálva. Nem tartom szükségesnek ezt felolvasni, (Halljuk! Halljuk!) én e személyes dolgokat csak mellékesen említem. De ez esetnél a kezeim közt fekvő adatokkal tisztán és világosan igazolva van az, hogy egy embernek, kiről a minisztérium, tudakozódásai alapján, nem jó informácziókat kapott, egy kormánypárti képviselő közbenjárásával kiadatott a bérlet oly viszonyok között, hogy egy másik embert, a ki optima fide járt el, nemcsak tönkretettek, hanem közigazgatási karhatalommal, tehát a bíróság igénybevétele nélkül kidobattak, csupán azért, mert oly kevéssé volt óvatos, hogy bízott és hitt miniszteri hivatalnokoknak nem is Ígéreteiben, hanem írásaiban. (Mozgás jobbfelól.) Már, t. ház, méltóztassanak megbocsátani, ha én ily esetek láttára azt merem koczkáztatni, hogy igenis történnek ezzel a vagyonnal korteskedések is. De miután már említettem a fehérmegyei bérletet is, nehogy félreértésre adjak okot, köteles vagyok erre vonatkozólag elmondani a következőket, a mint azokról tudomásom van. Itt, Fehérmegyében is megüresedett a bérlet. Előzetesen megtörtént, hogy Kégl G-yörgy kormánypárti képviselő' úr bérbe vette a bárándi birtokot 25 évre, és mikor a szerződés megkötésére került a sor, daczára annak, hogy 25 éves volt a bérlet, a szerződés csak 10 esztendőre köttetett meg. Jött azután a szt.-ágotai bérlet. Mi történt itt, t. ház? Ezért a bérletért fizetett Kégl György t. képviselő úr addig tudomásom szerint 30.000 forintot. Most jött az offert- tárgyalás, mely kiíratott ugyan, de nagyon rövid idejű tartamra, és megjelent az árverésen összesen kilencz árverező, ezek közül kettő reflektált az egész komplexumra, az egyik volt valami Böhm nevezetű ember, a ki a mostani földniívelésügyi miniszternek, Festetits gróf árnak ajánlatával jelent meg, a másik volt Perczel Dezső képviselő úr a ház jelenlegi alelnöke. Az első ajánlott 36 000 forintot, Perczel Dezső pedig 47.000 forintot, az adón kívííl. Minthogy azonban volt egy másik offerens, a Leopold család egy tagja, — kikre nézve megjegyzem, hogy Tolnamegyében több ily alapítványi birtokot bírnak bérben; és szintén eminens kortesszolgálatokat teljesítettek, még lapot is fentartanak Szegszárdon a kormánypárt érdekében, — habár az egyik résztvevő 9 forintot ajánlott, a miniszter ezen ajánlatokat nem tartott elfogadhatónak, eem a Perczel Dezsőét, sem a Böhrnét, hanem mi történt? Kiadta Leopoldnak a legjava földet, a bérlemény kellő közepét 9 forintért haszonbérbe, és akkor megkérdezték Perczeit az iránt, hajlandó-e a Sárrétet, azt a részt, mely legkevésbbé hasznavehető elfogadni: igen, vagy sem? A képviselő úr tett egy ajánlatot, mely szerint 5 forint 70 krajczár mellett hajlandó a bérletet elfogadni. Köteles vagyok hozzátenni nyomban, hogy megbízható értesüléseim szerint ezen 5 forint 70 krajczáros ajánlat teljesen megfelelő volt, tehát a t. képviselő úr jóhiszemű ajánlatot tett. Nem is azért hozom ezt fel, hogy Perczel t. képviselő úr eljárását bármi tekintetben szubszumczió alá akarjam vonni, de két okból: először illusztrálásául annak, hogy ismét képviselő volt az, a ki ilyen tekintélyes bérletre vállalkozott, és másodszor, hogy ismét kormánypárti képviselő volt. (Élénk mozgás jobbfelöl. Elnök csenget.) Nem mondom én, t. ház, hogy egy kormánypárti képviselőnek nincs ehhez joga. De méltóztassék megbocsátani, ha azt állítom, hogy az ilyen tényeknek sorozata, hogy ha az ember elkezdi a buziási bérletnél és végzi a szent-ágotainál, mindenhol kormánypárti bérlőkkel találkozik: a közvélemény előtt jogos kombináczióra ad okot. (Mozgás jobbfelól. Elnök csenget.) Azonban Perczel képviselő úrnak ajánlata egy más irányban nyújt igen tájékoztató adatot, tudniillik ha méltóztatik összehasonlítani Perczeit. képviselő úr ajánlatát azzal, a mit Kégl képviselő úr addig fizetett, azt fogják látni, hogy legalább 60°/o a differenczia a két bérlet közt, vagyis az előbbi t. bérlő nettó 60°/o-kal birta olcsóbban a bérletet, mint egy másik képviselő, a mi talán elég karakterisztikus. Hozzáteszem, hogy ezen képviselő úr — akárkinek társaságában, az nekem tökéletesen mindegy, Dőry báró, vagy másnak a társaságában — tette az offertjét oly időben, midőn a búza ára 6 forint 30 krajczár volt, és a másik bérelt évtizedeken át 10, 11, 12 forintos búzaárak mellett. (Igaz! a szélsőbalon.) Azonkívül t. ház . . . (Nagy zaj. Felkiáltások jobbfelöl: Eláll!) Elnök: Csendet kérek, t. ház! Polónyi Géza: Tudom, mily kellemetlen ez a dolog, de én kötelességet akartam magam iránt teljesíteni, és mielőtt ezt a házban szóba hoztam, kötelességemnek ismertem a legilletékesebb fórumon, és a legilletékesebb egyénektől felvilágosítást kérni ezen adatok helyessége iránt, nem akartam koczkáztatni egyetlen egy oly állítást sem, melynek valóságáról biztos forrásból meg nem győződtem. Lehetne ezen kérdésről nagyon soká beszélni, de csak arra kell, hogy felszólítsam a t. miniszter urat, hogy például a Leopold család bérleti szerződéseit méltóztassék átvizsgálni, és vizsgálódása tárgyává tenni azt, hogy a tolnamegyei föld megfelelő áron van e bérbe adva, vagy sem ? Nem folytatom tovább, de még egyszer ismétlem, hogy az illetőket, legyenek azok bár bérlők, vagy bérbeadók, egyénileg a legtávolabbról sem akaróin érinteni, a mint igen természetesnek tartom,
