Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-387
442 **"• or82 Ag«s ttnés 1894. november 24-én, szombaton. létesülhessen, azt tartom, hogy a kormány a létesítendő autonómia hatáskörére vonatkozólag határozottan nyilatkozzék. De e nyilatkozatot nem tehetem addig, mig ezekben a kérdésekben ő Felségének határozott, kegyes elhatározását ki nem kértein, mert hiszen az 8 kegyúri jogain, melyeket csorbítani, azt hiszem, senkise.m kíván, és melyeknek séi tétlen megvédése nekem különösen feladatomat képezi, első sorban azt teszik szükségessé, hogy ő Felsége kegyúri jogainak mikénti gyakorlása tekintetében tisztában legyünk a majdan létesítendő autonómiai testűlettel szemben. Erre vonatkozólag tehát feladatomnak ismerem mielőbb a szükséges előterjesztést megtenni, és annak kapcsán nem fogom elmulasztani, lehetőleg mielőbb a törvényhozásnak is a megfelelő jelentést megtenni. Kérem a t. házat, hogy e válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés,) Elnök: Polónyi Géza képviselő urat illeti a szó. (Zaj. Halljuk! Halljuk!J Csendet kérek! Polónyi Géza: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Konklúzióim szerint azon kellemes és magamra nézve szerencsés helyzetben leszek, hogy az igen t. miniszter úr válaszának nagyobb részét érdemlegesen is tudomásul vehetem Méltóztassanak azonban megengedni, hogy a tárgy fontosságánál fogva, erre vonatkozó indokaimat is előtcrjeszszem, mielőtt egy másik kérdésre reátéruék, a mely magamra nézve kötelező, mert e tekintetben a t. képviselőházzal szemben obligót vállaltam. (Halljuk! Halljuk!) Már most, t. ház, a mit én legelső sorban hangsúlyozni kívánok, és a mi egyúttal indok arra is, hogy miért sürgetem annyiszor a katholikus autonómiának, az önkormányzatnak létesíílését, az, íme, egy sajátságos közjogi helyzet, a melybe a t. ház például ma jut, midőn egy interpelláczió felett határozatot lesz hivatva hozni. A dolgok mai állapota szerint, t. ház, a régi állami vallásból remanencziaként megmaradt az, hogy a katholikus alapok és a katholikus ügyek nagyrészben a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr hatáskörébe vannak utalva, de nem mint a parlamentnek felelős miniszter kezébe, és nem budgetszerű elszámolás, anyagi és politikai felelősség mellett, hanem, mint ő Felségének, az apostoli királynak a magántanácsadója hatáskörébe. Azok a kérdések is, t. ház, melyekről ma fogunk tanácskozni, és illetőleg a melyek felett ma döntünk, mint pl. a primási javak bérbeadásának kérdése is nem a kultuszminisztert, mint ilyet érdeklik, hanem kizárólag, mint ő Felségének, az apostoli királynak, miot legfőbb kegyúrnak a tanácsadóját. Már most, t. ház, eddig merőben tisztázatlan az a kérdés, hogy a kultuszminiszternek ily minőségében való szereplése mily határokig tartozik alkotmányos ellenőrzés alá. Nekem az a meggyőződésem, t. ház, hogy a kultuszminiszter, ha ezen minőségében teljesít valamely szolgálatot, vagy bármely tanácsadói szerepet, az ezen szerepben betöltött minden működése az alkotmányos fogalmak szerint feltétlenül parlamenti ellenőrzés alá tartozik, és az itt megvitatandó, és itt határozatok tárgyát kell, hogy képezze. Nos, t. ház, azonban mégis csak hangsúlyoznom kell, hogy ez közjogi szempontból individuális meggyőződésem, a nélkül, hogy ez eddig törvényhozásilag megoldott kérdés volna. Már most annak előrebocsátásával, hogy én igenis a parlament hatáskörébe tartozónak tekintem ezen kérdéseknek megvitatását, a mi a t. miniszter úrnak az első kérdésre, tudniillik a primacziális birtokok bérbeadása kérdésére vonatkozó válaszát illeti, igen természetes, hogy mikor a t. miniszter úr bejelenti a képviselőháznak azt, hogy ezen kérdés időközben tárgytalanná vált, magam részéről mást nem is mondhatok, mint, hogy a választ tudomásul veszem, és legfölebb azt teszem hozzá, hogy örvendenék rajta, hogy ha ezen tárgytalanná váláshoz az én szerény interpelláczióm legalább valamivel is hozzájárult, mert én azt közgazdasági és politikai bajnak tekintettem volna, ha azon szerződés tényleg létrejön. Erre a kérdésre különben beszédem harmadik fejezetében (Derültség.) kénytelen leszek még visszatérni, mert okozatos összefüggésben van azon kérdéssel, hogy mikép szoktak a vallásalapok felhasználtatni. (Halljuk! Halljuk/) A mi a t. miniszter úrnak a bérbeadás kérdésére vonatkozó elvi álláspontját illeti, megvallom, hogy az rendkívüli Dodona-szerű jóslat volt, mert azt mondta, a mit különben lehetetlen megezáfolni, hogy gazdasági szempontból jó lehet az önkezelési gazdálkodás, és jó lehet a bérleti rendszer is. Ez oly igazság, a mit a miniszter úr előtt semmiféle nemzetgazda a világon ledisputálni nem fog. Mikor azután arra kerül a sor, hogy állást foglaljon a maga szempontjából, azt mondja, hogy ő e tekintetben konkrét véleményt konstruálni magának ez idő szerint nem képes. Egyet azonban mégis mondott, a mire nézve örvendetesen tudomásul veszem válaszát, és ez az, hogy a főbérleti rendszert, és a mit még ezenfelül is nagyobb értékűnek tartok, azt az enuncziácziót tette, hogy ezek a nagy latifundiumok spekuláczió tárgyává ne tétessenek. (Élénk helyeslés.) Ezt, t. ház, nemcsak köszönettel tudomásul veszem és leltározom, de felkérem a t. miniszter urat, hogy ad normám primacziális bérlet kérdése, ezt a nemes elhatározását méltóztassék a vallás- és közalapítványi vagy ónoknak egész vonalán is végrehajtani. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Majd néhány adattal szolgálok a
