Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-387

S87. országos ülés 1894. november 24-én, s/oinbatou. 441 önkormányzatot szervező országos bizottság I egybehívásának módozatára nézve ez: (Olvassa.) » Tekintettel arra, hogy a magyarországi katholikus egyház önkormányzatát szervező gyűlésnek ő császári és apostoli királyi Felsége által is legkegyelmesebben megerősített és mindeddig érvényben levő választási szabályai vannak, annálfogva javasolja a bizottság, hogy a magyarországi, tehát az erdélyi részekre is kiterjedő katholikusok önkormányzatát szervező országos gyűlés ezen szabályzat alapján új választások útján hÍYassék össze ; eloszlatván és elháríttatván ez által a tanácskozmány folyamán szintén kifejezésre jutott azon aggály is, mely a miniszteri meghívóban foglalt és közjogi félreértésekre vezethető ama kitételből támadhatna, mely szerint csak a szűkebb értelemben vett Magyarországról tétetik említés.« Másodszor: »A miniszteri meghívó iratban foglalt azon kérdésre nézve, hogy »az 1871-ik évi kongreszuss munkálata manap mennyiben volna felhasználható*, az első pontban körvonälozott javaslatból kifolyólag a bizottság azon véleményben van, hogy az említett kongresszusi munkálat felett csakis maga az xijólag összejövendő országos szervező gyűlés lesz hivatva érdemileg és illetékesen iiyilatkozi. Egyebekben a bizottság azon tiszteletteljes óhajtásának ad kifejezést, hogy az összehívandó szervező gyűlés tájékozása, s ezzel munkája sikerének biztosítása végett az í870/1-iki szervező gyűlés által megalkotott, és legfelsőbb helyre felterjesztett szervezeti szabályzatra vonatkozólag tüzetesen megjelöltessenek azon pontok, melyek ezen gyűlés által esetleg újabb megfontolás alá lennének veendők. Továbbá a bizottság kívánatosnak tartja, hogy a magyarországi egyház önkormányzatát szervező gyűlés mielőbb összehívassék«. Ezen bizottság ülése és ezen elhatározása után rövid idővel, még pedig május 20-ikán a nagyméltóságú püspöki kar tanácskozmányt tartott, és ezen tanácskozmányában az autonómiai gyűlésre vonatkozólag határozatot hozott. (Halljuk! Halljuk!) A püspöki konferencziának május 20-iki határozata következőleg hangzik: »A tanácskozmány elhatározza, hogy tegyen a nagyméltóságú püspöki kar nevében bíboros herczegprimás ő eminencziája ő Felségénél közvetlenül előterjesztést azon legalázatosabb kérelemmel, hogy ne méltóztassék az 1871. évi autonómiai kongresszus munkálatát jóváhagyni, és méltóztassék a püspöki karnak megengedni, hogy az akkori választási módozattól eltérő, új módozatot terjeszthessen legfelsőbb jóváhagyás alá, és végre, hogy ne méltóztassék a legközelebb működött előkészítő bizottságnak tárgyalási KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XX. KÖTET. jegyzőkönyvét úgy, a mint van, legfelsőbb jóváhagyásban részesíteni.« (Mozgás.) Mélyen t. képviselőház! Az előadottakból — úgy gondolom — kitűnik az, hogy a kormány a képviselőház határozata óta (Halljuk! Halljuk!) nem mulasztotta el azt, bogy a kongresszus egybehívására szükséges előkészítő munkálatokat legalább meg ne indítsa. De ugyanaz, a mit előadtam, (Halljuk! Halljuk!) mutatja azt is, hogy az ezen kérdésre vonatkozó szükséges előkészítés tekintetében ma sem vagyunk előbbre, ma sem látunk világosabban, mint azelőtt, a mennyiben maga az autonómia kérdésében egybehívott 30-as bizottság nem nyilatkozott meg a hozzá intézett kérdések másodikára vonatkozólag, arra tudniillik, hogy mi módon volna az 1871-iki kongresszus munkálata netán alapúi vehető, szóval nem nyilatkozott meg magának a kérdésnek lényegére vonatkozólag. És az az álláspont, a melyet a nagyméltóságú püspöki kar — s amelyet mindnyájan természetszerűleg az autonómia létesítésénél egyik legelső tényezőnek kell hogy elismerjünk— a maga tanáeskozmányaiban elfoglalt, ismét csak azt mutatja, hogy azok a kérdések, melyeknek tisztáztatniok kell, azok tisztázva és felvilágosítva ezáltal nincsenek. Mert hiszen az, hogy igen sokszor azon kell, hogy vitatkozzunk, hogy mi módon hívassék egybe az a kongresszus, eléggé bizonyítja azt, hogy tisztán nem értünk egyet arra vonatkozólag, hogy mi legyen ezen egybehívandó kongresszus hatásköre. Azt, hogy legyen autonómia, azt — úgy hiszem— ma mindnyájan kívánjuk ; de ezt az autonómia szói; bizony még nagyon sokszor csak jelszónak használjuk, és ezen szónak tartalma iránt a vélemények még mindig nagyon eltérők. (Halljuk! Halljuk!) És mert nézetem szerint nem szabad egy kormánynak fontos kérdésekben oly mozgalmat megindítani, a melynek folyamában meglepetések várhatók, azért ma az első és legfőbb teendőnek azt tartom, hogy a kérdés tisztáztassék oly értelemben, hogy végre a kormány maga úgy, a mint azt különben az autonómiai bizottság is megkívánta, határozott nyilatkozatot tegyen arra vonatkozólag, hogy mi legyen a létesítendő, autonómiának hatásköre. Határozottan hangsúlyozom, hogy mi legyen e létesítendő autonómiának a hatásköre, nem pedig maga ez az autonómia. Mert hiszen azon álláspontra helyezkedem, a melyet egyházpolitikai nagy beszédében Deák Ferencz oly világosan fejtett ki, mi szerint nekünk nincsen jogunk abba beleavatkozni, hogy milyen legyen az az autonómia, de igenis jogunk van arra, hogy megállapítsak, hogy milyen ne legyen. T. képviselőház! Én az első teendőnek és pedig épen azért, hogy az autonómia mielőbb 56