Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-387
987. országos fllés 1894. november 24-én, szombaton. 427 len, nagy Eománia megalkotását, melyhez tartoznának Erdély és mindazon magyar területek, hol román ajkú nemzetiségek laknak. Sajátságos azonban, hogy kihagyták ebből a tervezetből Besszarabiát, hol tudvalevőleg a legnagyobb számmal román nemzetiségűek laknak, (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) de a mely Besszarabia nem magyar törvények, lrnnem az orosz önhatóság uralma alatt áll. (igaz! Úgy van! a jobboldalon. Mozgás.) Elnök : Csendet kérek! Horváth Béla: Kétségtelen, hogy a legkönnyebb helyzete van az olyan nemzetnek, mely önállóan, s minden más nemzetiséggel való tárgyalás nélkül tudja fentartani állami önállóságát Az ily alapon létrejött államok fognak leginkább kimagaslani szilárdságukkal és állandóságukkal; de ott, a hol — mint minálunk —különböző nemzetiségek laknak egy állam területén, sokkal komplikáltabb a kérdés, sokkal inkább kell figyelni mindazon módozatokra, melyek a békés e*gyütt élést veszélyeztetnék. Ha valahol, itt van a legmesszebb menő tapintatra szükség, elkövetni mindent, hogy a nemzetiségek közötti béke fentartható legyen, és nem szabad nekünk egy pillanatra sem felednünk azt, hogy Magyarország nem magyar ajka lakosai épúgy polgárai e hazának, mint mi vagyunk. (Helyeslés.) Ez alapon lett kezelve nálunk századokon keresztül a nemzetiségi kérdés, ez alapon jutottak minálunk a különböző nemzetiségek a politikai és társadalmi jogok teljes élvezetéhez; ez alapon nem köttetett minálunk egyik vagy másik nemzetiséghez a jog a hivatal- és birtokképességhez, valamint az állampolgári jogok gyakorlása sem. Amiben ők némi hátrányt szenvedtek, az a nyelv kérdése volt, és még ebben a kérdésben is elment a magyar nemzet, lovagiassága és igazságérzete odáig, habár nézetem szerint ezzel a mértéken túl is ment, hogy megalkotta az 1868-iki nemzetiségi törvényt, a melynek megalkotása után nézetem szerint alig marad hátra más, mint az országnak nemzetiségi kerületekre való tagolása, vagy a többség jogainak a kisebbség jogai alá helyezése. Mindezek daczára foly az izgatás bel- és külföldi lapokban egyaránt, és én elismerem, hogy ezek az agitácziók főtámpontot nyernek a magyar nemzetben — fájdalom — századokon keresztül húzódó és ma is fenforgó politikai pártviszályokban. (Úgy van! jobb felöl.) De lehetetlen, hogy az elfogulatlanul itélő művelt nemzetek ne a magyar nemzetnek adjanak igazat; mertt. képviselőház, nem az 1867. óta fennálló kormány, sem pedig a dualizmus az, a mely Magyarországon a törvényes rendet bántja, hanem az agitáezió, a melylyel szemben el kell menni a legvégső határokig. El kell menni odáig, hogy ezeket az agitátorokat az ő áldástalan működésük teréről leszorítsuk. El kell menni odáig, t. képviselőház, hogy a különben békés tömegek között a haza iránti szeretet, a törvény iránti tisztelet épségben tartassák. Van a kormányzatnak és a társadalomnak ezer és ezer módja, melylyel a kötelességek megszilárdítására fordíthatják tevékenységüket. És én ellenkezőleg, mint Serbán Miklós t. képviselőtársam, a mikor látom a kormányt prograinmja alapján működni, és látom azt, hogy erélyesen fellép a nemzetiségi agitátorokkal szemben, mikor látom, hogy sikeres tevékenységet fejt ki a nemzetiségi sajtótermékek ellensúlyozására; látom a, külügyi hivatal beavatkozását Bukarestben: akkor én, t. képviselőház, azon állásponton vagyok, hogy nem bizalmatlanságot, hanem bizalmat szavazok a kormánynak és azért elfogadom a költségvetést. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Molnár Antal jegyző : Pázmándy Dénes ! Pázmándy Dénes : Részemről igen örvendek azon alkalomnak, a melyet Serbán Miklós t. képviselőtársam nyújtott az által, hogy itt megemlítette a nemzetiségi kérdések egyikét, az oláh kérdést; sokkal jobban szeretem, hogy itt e házban diskucziáljuk e kérdést, mint hogy kivitessék az e házon kívül oly elemek közé, a kik a kérdést vagy nem értik meg, vagy oly színben tűntetik fel, mely a valóságnak nem felel meg. Örömmel ragadom meg tehát az alkalmat annál inkább, t. ház, mert azt tartom, hogy ez a kérdés nem párrkérdés. (Általános helyeslés.) A nemzetiségi kérdésnél nem oszolhatik meg a magyar törvényhozás pártokra. (Általános, élénk helyeslés.) Ez a hazafiság kérdése! (Igaz! Úgy van!) És ebben mindnyájan együtt érzünk. Én azért részemről egészen más szempontból, — mondom, nem pártszempontból — de egyedül az ország jól felfogott érdekében, sőt többet mondok, az állami hatalom érvényesülése alapján fogom fel e kérdést, és így akarok hozzászólni. (Bálijuk!) Nem félek én, t. ház, a nemzetiségi kérdéstől. Ez olyan mumus, hogy úgy fejezzem ki magamat, a melylyel hiába ijesztgetnek bennünket. Nem Magyarország az egyedüli állam e tekintetben. Tessék megnézni Európa más államait; kisebb-nagyobb mértékben mindnyájuknak meg van a maga nemzetiségi kérdése. Angliában ott van az irlandi kérdés, a mely sokszor sokkal nagyobb veszélylyel fenyegetett, mint minálunk a nemzetiségi kérdés. Megvan Belgiumnak a flammand és wallon kérdése, Németországban évszázadokon keresztül a lengyel mozgalom; megvan Muszkaországnak, — hogy többet ne mondjak, — egy részében a lengyel mozgalom. Szóval minden államnak megvannak a maga ' nemzetiségi bajai, mert nagyobb államot külön54*
