Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-387

387. országos ülés 18M. november 24-én, szombaton. 4055 mely azokat nem követi, (Helyeslés jobbfélöl.) mely e részben teljesen ártatlan, (Helyeslés jőbbfelöl.) és a mely román nép közt a képviselő úr tel­jesen elszigetelve áll, a maga egészében vádolni nem szabad. (Élénk helyeslés.) Ajánlom a tételt elfogadásra. (Élénk helyeslés jobbfélöl.) Schóber Ernő jegyző: Horváth Béla! Horváth Béla: T. ház! Ma, midőn a magyar állam megizmosodása történik az egész vonalon, és mikor mindent elkövetünk a magyar állam megszilárdítására, találkozunk ismét a nemzetiségi mozgalmakkal, helyesebben azon agitáczióval, a mely a különböző nemzetiségek közt az izgalmat kifejthetik úgyannyira, hogy alkotmányunk ezer éves őrei, a törvényható­ságok, hazafias buzgalmukban vállvetve verse­nyeznek, felhívni az országgyűlés figyelmét a létező bajokra, megjelölvén az utakat és módo­kat, melyekkel azok a kellő határok közé szo­ríthatók lennének. Én azonban ezen feliratokkal ez idő szerint foglalkozni nem óhajtok. Nem óhajtok foglalkozni azért, mert ha a kérvényi bizottság bizalma újból megtisztel, rövid idő alatt lesz szerencsém ezeket a feliratokat a ház elé terjeszteni. Tagadhatlan tény az, t. ház, hogy a magyar állam és nemzetellenes küzdelmek napról-napra nagyobb hullámokat vernek. Tagadhatatlan tény, az is, hogy az agitátorok ezen üzelmek végre­hajtásában, a magyar állam elleni gyűlölet szításában napról napra többet és többet csele­kesznek. De tagadhatlan tény az is, t. ház, hogy ezen agitáczíónak egyik forrása az a kereset, mely biztos és bőséges kenyeret nyújt a búj tógátoknak, (Úgy van! Úgy van!) a mely keresetnek sikeres gátvetése által, azt hiszem, mai napság a nemzetiségi mozgalmak még a kellő határok közé volnának szoríthatók. Hiszem ezt annyival inkább, mert a nemzetiségek nagy tömegében megvan a haza iránti szeretet, ä törvények iránti tisztelet, és mert ma még általános nemzetségi mozgalmakról szólni nem lehet. (Úgy van! Úgy van!) Magyarországon a nemzetiségi kérdés nem új dolog, a mint nem új dolog egyáltalában sehol, a hol különböző nemzetiségek laknak egy állam területén. A magyarok bejövetelétől nap­jainkig mindig volt nemzetiségi kérdés, és nem hiszem, t. ház, hogy jogosan állíthassa egy nem­zetiség is azt, hogy kényszer útján lettek volna egybeforrasztva az államalkotó magyar nem­zettel. Sierbán Miklós képviselő úr a történeti igazságra hivatkozott. Legyen szabad nekem, t. ház, rövid motívumokban ezt a megsértett történeti igazságot helyreállítani. (Halljuk! Hall­juk!) Már a magyarok bejövetelekor alakúlóban volt nyugati szláv konföderaczió feloszolván, a KÉPVH. NAPLÓ 1892—97. XX. KÖTET. Magyarország északi részén elhelyezett tótok a magyar állam fenhatóságát elismerve, megma­radtak addig lakott helyükön. II. Géza idejé­ben, midőn a nagy tenger-árviz által ínségre jutott flamandok és szászok itten megtelepedési engedélyt kértek, II. Géza a flamandokat a Szepességben, a szászokat pedig az erdélyi részekben telepítette le. III. Géza idejében a dalmaták, IV. Géza idejében Kuthen vezérlete alatt a kunok, majd nagy Nagy Lajos korában az oláhok és ruthének, vagy az úgynevezett magyar-oroszok nyernek bebocsáttatást, és míg az oláhok az ország déli vidékein, addig a ruthének Máramarosban telepíttettek le. I. Lipót alatt pedig a törökök kiűzése után az ország déli vidékén a szerbek nyernek a hazában állandó lakást. És, t. ház, mindezek a nemzetiségek ön­ként hódolnak meg, önként kérnek és nyernek bebocsáttatást, és önként teszik le valamennyien a hűségi esküt a magyar állammal szemben. És annak daczára, hogy a magyar nemzet százado­kon keresztül a leguagyobb kímélettel, a leg­nagyobb tapintattal bánt el a különböző nemzeti­ségekkel; annak daczára, hogy nekik új otthont adott, s hogy őket szabadalmakkal, privilégiu­mokkal látta el, mégis az*: tapasztaljuk, hogy a kunok már a megtelepedésüket követő első esz­tendőben fellázadtak, és lázadásuk tartott még negyedik, vagy Kun László idejében is; Róbert Károly alatt pedig fellázadtak a horvátok és szer­bek, s a horvát mozgalom Mária királyné idejére is elhúzódik, azonban tetőpontját éri el II. Rudolf országlása alatt. Hunyady kormányzása idejében keletkezett az oláh mozgalom, a mely azonban veszélyes jelleget csak II. József idejében nyert az úgy­nevezett Hóra és Kloska-féle zendülésben, mely­nek részesei először foglalkoztak egv önálló Oláhország felállításának eszméjével. Es én azt hiszem, a magyar nemzet felfogása értelmében cselekszem akkor, midon|Serbán t. képviselő úr imént elhangzott beszédjével szemben ezt a Bora- és Kloska-féle zendűlést nem fogom bő­vebben ismertetni. (Helyeslés.) III. Károly alatt egy nagy szerb fölkelés támadt, mely lázadásra birta a Maros és Kőrös közötti részeket, Zaránd, Arad, Bihar, Békés, sőt Hevesmegyéket is. A lázadás áthúzódott Horvátországra Mária Terézia idejében, hol ve­zetőt nyert ez a forradalom az illyr kanczellá­riában, mely azonban szerencsénkre nem sok idő múlva feloszlattatott. És a századok során át, miként a történeti igazság erre elég tanúsá­got nyújt, e mozgalmakkal szemben a magyar nemzet mindig lovagiasan és igazságosan bánt el, hiszen minden lázadásnak az eredménye, t. képviselő úr, egy-egy kiváltság, vagy egy sza­54

Next

/
Oldalképek
Tartalom