Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-387
422 387. országos ülés 1884. november 24-én, szombaton. Ha rátérek most a nemzetiségi bajokra: eljutok a t. belügyminiszter úrnak Erdélyországban tett utazására. (Halljuk! Halljuk!) Megvallom, t. ház, elhiszem, hogy a t. belügyminiszter úr legjobb szándékkal, és a legnemesebb érzelemmel ment le Erdélybe, hanem én a czélt tekintve, a melyért a t. belügyminiszter úr Erdélybe ment, előre megmondom, hogy az egy teljes kudarcz, a végrehajtó hatalom teljes kompromittálása. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A belügyminiszter úr már első beszéde alkalmával, a melyet Kolozson elmondott, megtette az első ballépést, hogy f utazásának semmiféle eredménye ne legyen. 0, t. ház, a román népnek oly tendencziákat attributál, és a román nemzetet úgy akarja feltüntetni Magyarország előtt, mint a mely hazánknak gok százados alkotmányát, az országnak integritását és egységét akarná felforgatni. Én, t. ház, nem vagyok sem a román nemzeti pártnak tagja, sőt (Halljuk ! Halljuk!) a dolgok tisztázására azt is szükségesnek tartom kijelenteni, hogy a román nemzeti pártnak ellenére jöttem be a parlamentbe; de hogy akár a román nemzeti pártnak, akár egyáltalán a román népnek ily tendencziái volnának, azt egyenesen s határozottan visszautasítom. (Élénk liélyeslés a szélső baloldalon.) A dolog tisztázása kedvéért szükségesnek tartom továbbá felemlíteni, hogy az egész román mozgalom és küzdelem nem más, mint a »ius existenfiae nationalis«-ért való küzdelem, és mihelyt megadatnak a román népnek azok a jogok, a melyek a ius existentiae nationalet biztosítják, akkor az ellentétek meg fognak szűnni. Ez azonban nem érhető el úgy, a mint azt a belügyminiszter úr elérni kívánja, a ki Jupiter tonansként Erdélyben bennünket tűzzel-vaesal fenyegetett. (Mozgás jobbfelöl.) Megvallom, hogy maga az a tény, hogy itt vagyok, erős bizonyítéka annak, hogy az országnak úgy kell lenni, a mint az most van, s nekünk kötelességünk egymást támogatni, ha azt akarjuk, hogy az állam épülete minél magasztosabb és erősebb legyen. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Nem börtönökkel, nem a közvélemény megtévesztésével, hanem a törvényeknek tiszteletben tartásával lehet a népeket megnyerni, mert ma a népek nem bábuk többé, a melyeket létező és nem létező rémekkel meg lehet ijeszteni, hanem azokat csakis közös egyetértéssel és kapaezitálással lehet megnyerni. Ká akarok térni arra is, hogy megmutassam, hogy a belügyminiszter urat informácziói nem csak minisztertársaival, hanem önmagával is ellentétbe hozzák. Ivánka Oszkár t. képviselőtársam a napokban ad oculos demonstrálta, hogy a belügyminiszter úr által úgy Zsombolyán, mint Kolozson tett nyilatkozatok homlokegyenest ellenkeznek Tisza Kálmán volt miniszterelnök úrnak nyilatkozataival, és a helyett, hogy a közkatona retirált volna a geaerális elől, a generális retirált meg a közkatona elől. (Élénk tetszés a balés szélső baloldalon.) A belügyminiszter úr a saját tényeinek az igazolására az erdélyi állapotokat egyszer úgy tünteti fel, mint kitörőfélben levő vulkánt, néhány hétre rá pedig azt hirdeti, hogy nincs semmi baj, és teljes nyugalom és csendesség létezik Erdély országban. (Halljuk! Halljuk!) Én azonban kérdem a t. belügyminiszter úrtól, ha csendesség van Erdélyben, mire valók a különös karhatalmi intézkedések és a csendőrség szaporítása? En, t. ház, azt állítom, hogy ez csakugyan csak a közvélemény félrevezetésére van szánva, mert nemcsak a most felállítandó csendőrség, hanem a már létező csendőrség is képes arra, hogy ott a törvényesség és béke állandóan uralkodjék. Igaz, hogy a románok el vannak keseredve, de a románok sohasem lépték át a törvényesség határait. (Mozgás jobbfelől!) Elnök : Csendet kérek. Sierbán Miklós: T. képviselőház! Ha Erdélynek állapotai olyanok, mint egy kitörőfélben levő vulkán, mondja meg a t. belügyminiszter úr, hogy Erdélyben tett nyolcz napi sétájában hány hajaszáia görbült meg? (Nevetés a jobboldalon.) Mondja meg, nem mindenütt a legnagyobb csendet és rendet találta-e? Ha azigent. belügyminiszter úr Erdélyről magát informálta: mondja meg, hogy hány román emberrel találkozott? (Derültség jobb és balfelöl.) Az igen t. belügyminiszter úr elment Nagy-Szebenbe; köztudomású tény, hogy Nagy-Szebenben a román nemzeti pártnak a végrehajtó bizottsága létezik. Mondja meg nekem az igen t. belügyminiszter úr, hogy annak a pártnak melyik tagjával találkozott, és mondja meg nekünk itt, a ház színe előtt, mint a legilletékesebb fórum előtt, hogy mik azok az inforraácziók, a miket onnan Erdélyből hozott? En megmondom ezt, t. képviselőház. (Halljuk! Halljuk!) A helyett, hogy az igen t. belügyminiszter úr napokig informáltatta volna, az egész idő, a mit Szebenben töltött, öt órából állott, és a helyett, hogy magát informáltatta volna a vezér-emberek részéről, szükségesnek találta felkeresni a bolondok házát és ott két órán keresztül időzni. (Derültség balfelöl. Zaj.) Elnök: Csendet kérek t. ház! Sierbán Miklós: Ugy látszik, t. képviselőház, hogy miután meggyőződött arról, hogy még a különféle nemzetiségi bolondok között is csendesség és nyugalom van, azt mondotta, hiába ezekkel törődni, megyek haza, mert itt csen-