Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-387

387. országos ülés WM. november 24-én, szombaton. 4^3 desség van. Onnan elment a belügyminiszter úr főispáni ebédre, ott nagy ebédet evett, (Derültség balfelöl.) felült a vonatra, Pestre utazott, és azután hivatalos újságaiban váltig hirdettette, mint Caesar: Veni, vidi, vici. (Zaj és mozgás.) Mondja meg a t. belügyminiszter úr, hány román emberrel találkozott, mert megvallom, bár sajnos, hogy ez így van, de azt a bécsi közmondást: »Ham's kan Türkén g'sehn?« most a belügyminiszter úrra alkalmazzák, de ezen alakban: »Ham's kan' Ruménen g'sehn?« (Derültség balfelől.) Nem telik örömöm ezekben; de nem azért, mert a belügyminiszter úr utazásának vége egy teljes kudarez volt, hanem mert az állam végrehajtó hatalmának kompromittálását láttam benne. És ez a kompromittálás a helyett, hogy javította volna a már elmérgesedett viszonyokat, még inkább elmérgesítette azokat. A végrehajtó hatalomnak a nemzetiségi kérdés nem más, mint életkérdés: azon médium, a mely a viszonyokat felzavarja, hogy aztán annál jobban halászhassanak és élvezhessék a hatalom gyümölcsét. (Mozgás jobb felől.) Lesz alkalmam, t. képviselőház, bővebben rámutatni arra, hogy a nemzetiségi kérdés első sorban a haza kérdése, másodszor nemzetközi kérdés. (Élénk felkiáltások. Ohó!) Engedelmet kérek, nemzetközi kérdés abból a szempontból, a melynek mi a hármas szövetségben elfoglalt állásunknál fogva megfelelni tartozunk. (Mozgás és ellenmondás a jobb és a szélső baloldalon.) Elnök I Csendet kérek, t. ház! Sierbán Miklós: De, t. képviselőház, addig is, míg ezekre áttérek, a parlament bölcseségre appellálva arra kérem önöket, hogy a iiemzetiségi kérdést, mely úgyis el van már mérgesítve, ne tekintsék sem saját egyéni, saját faji, sem a hatalmi szempontokból, hanem vegyék csakis a haza szempontjából, mert az mindig csak mértékletességgel és óvatossággal tárgyalható, különben nagyon félő, hogyha ezen az úton haladnak, akkor Róma sorsára jutnak, (Nagy mozgás jobbfélől.) a mely Catora hallgatott, a ki Karthágó ellen táplált engesztelhetetlen gyűlöletében minden beszédét azzal végezte: »Ceterum censeo Carthaginem esse delendam«; pedig mindnyájan tudjuk, hogy mikor Karthágó romba dőlt, vele együtt rombadőlt a római impérium is. (Zaj és mozgás jobbfélől.) Elnök: Csendet kérek! (Halljuk! Halljuk!) Sierbán Miklós: Én a ház bölcseségére appeliálok, és arra kérem, hogy ezen császári kormányra ne hallgasson, . . . (Zaj és mozgás jobbfelöl.) Elnök: Csendet kérek! (Halljuk! Halljuk!) Sierbán Miklós . . . mert ha ezen az úton tovább haladunk, oly bajba keveredünk, melyből kijutni többé nem tudunk. (Nagy zaj és mozgás jobbfélől.) Különben a tételt el nem fogadom. Elnök: A belügyminiszter úr fog nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Hieronymi Károly belügyminiszter: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy a most elhangzott beszédre azonnal megtegyem észrevételeimet. (Halljuk! Halljuk) Ez a beszéd nem a haza érdekében mondott, (Élénk helyeslés.) nem egyetértést hirdető, (Úgyvan! jobbfélől.) ez konkolyt hintő beszéd, (Élénk helyeslés jobbfélől) mely a nemzetiségi ellentéteket még jobban ki szándékozik élesíteni. (Ügy van! jobbfélől.) Ez azoknak a hangja, kik nem akarják, hogy e haza nemzetiségek-lakta vidékein nyugalom és békés egyetértés legyen. (Élénkhelyeslés jobbfélől.) Ez a hang eléggé el nem ítélhető, és én nem is találok elég erős szavakat annak visszautasítására. (Élénk helyeslés jobbfélől.) A képviselő úr Ítélete, következtetései, a múltra vetett visszapillantásai tévesek, és a viszonyok nem ismeréséről tanúskodnak, (Igaz! Úgy van! jobbfélől.) A nemzetiségi rossz viszonyokért a képviselő úr a dualizmust és az 1867. év óta váltakozott szabadelvű kormányokat vádolja. (Halljuk! Halljuk!) Az 1867 után megalkotott törvényeink megadták a legteljesebb szabadságot. (Úgy van! jobbfélől.) Ez az ország a legteljesebb szabadság földje. (Igaz! Úgy van ! jobbfélől.) Ez az ország az állami teendők túlnyomó részét autonóm közegekre bízza; a társadalomtól és autonómiától várja az állami feladatok legnagyobb részének végrehajtását, szabad érvényesülést enged e téren mindenkinek; megalkotta szabadelvű alapokon a nemzetiségi törvényt; (Úgy van! jobbfélől.) biztosította a nemzetiségeknek nyelvök használata tekintetébea mindazt, a mit a haza egységének kompromittálása nélkül biztosítani lehet. (Élénk helyeslés a jobbóldalon.) És mi volt az eredmény? (Halljuk!Halljuk!) A románok nagy részéről a passzivitás (Úgy van! jobbfélől.) a visszahúzódás a közélettől és a duzzogás. (Úgy van! a jobboldalon.) További következése volt a nagyszebeni egyesülés, felállítása oly politikai programúinak, mely, ha megvalósul, egyenesen a haza feldarabolását, a magyar alkotmány feíforgatását eredményezte volna; (Igás! Úgy van ! jobbfélől.) és egyesek külföldi forradalmi elemekkel kaczérkodtak. Ezt eredményezték a románoknál azon szabad intézmények, melyeket a szabadelvű kormányok és törvényhozás megalkottak. (Igaz! Úgy van! jobbfélől.) És akkor mégis előállnak, t. ház, s azt mondják, hogy a nemzetiségi bajoknak a szabadelvű kormány és az 1867 óta fennálló dualizmus az oka. (Halljuk! Halljuk!) Lehet-e ennél ferdébb, helytelenebb és igazságtalanabb ítélet ? (Élénk helyeslés jobbfélől.) Senki sem mondhatja azt jogo-