Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-387

387. országos ülés 1S94. november 24wéft> szombaton. 42 \ hazában, ki magát kellően tájékozhatta. Történ­tek politikai hibák úgy egyik mint másik részről. A magyar nép 1848-ban a sza­badságért fegyvert fogott; mi a dinasztia pártfogására fogtunk fegyvert. Én nem akarok annak tárgyalásába bocsátkozni, hogy melyik volt az igazi út és melyik nem, és melyiknek kellett volna lenni; mert valamint nem szabad a fiút csupán az apja érdemeiért dicsérni, úgy nem szabad a fiút a vádlottak padjára ültetni az apja híméiért. (Felkiáltások a baloldalon: Ez igaz!) A forradalom megszűnte ntán bekövetkezett a mindenki által gyűlölt abszolutizmus, és az abszolutizmus után, és különösen a szadovai ütközet után bekövetkezett a dualizmus fel­állítása. Én azt mondom, hogy az összes bajok a dualizmustól fogva kezdődőek. Nem annyira a dualizmus maga az oka ennek, mint a dualiz­musnak az életben való alkalmazása a szabad­elvű kormányok által. Természetes, hogy az 1848-iki forradalom, úgy, a hogy történt, bizo­nyos ellentéteket szült. Először a magyar nem­zet és a korona között, másodszor a magyar nép és a nemzetiségek között. De mint az ugyanazon család, ugyanazon haza fiainál mi lett volna ter­mészetesebb, mint az, hogy ezen ellentétek meg­szűnjenek, és hely őket a közös egyetértés és béke foglalja el? (Helyeslés a baloldalon.) Kér­dem a t. házat, hogy ez így történt-e? A korona 1867-ben megtette az első lépést akkor, midőn a koronázás alkalmával a koronázási ajándékot, mely 100.000 aranyból állott, a honvédek segé­lyére fordította. És mit csináltak a szabadelvű kormányok, hogy a béke helyreálljon, az ellentétek meg­szűnjenek, mert hisz a haza felvirágzása, a haza jóléte, boldogulása csak akkor kezdődik, mikor ezen ellentétek megszűnnek?! Ezek a kormányok nemcsak hogy nem tettek semmit ezen ellenté­tek megszüntetésére, hanem azokat megnagyob­bították. S mikor most látjuk, hogy majdnem 30 év után ezen ország fiai legnagyobb ellen­ségeskedésben élnek; mikor látjuk, hogy az or­szág polgárai, mint a latin mondja: homo ho­mini lupus, akkor nem állhatom meg, hogy lesújtó Ítéletet ne mondjak ezen kormányok felett. Még tovább is indokolom. A múlt évben Budán az elesett honvédek emlékére egy szobor lett felállítva. Bármilyenek is voltak az ellen­tétek a magyar nép és a korona között, a ma­gyar nép és mi közöttünk, az a megdönthetetlen igazság áll, hogy a halál után azoknak meg kellett volna sztínniök. Az igen t. kormány és a kormánypárt megmutatta, hogy ismeri az illem szabályait akkor, a midőn az orosz czárnak részvétnyilatkozatot küldött, daczára annak, hogy az ő hadserege Magyarországot a földhöz tiporta, Magyarország fiait börtönbe záratta, akasztófára vitette. (Mozgás és zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Sierbán Miklós: De, t. ház, hogy ott meg­jelenjen a szobor leleplezésénél, mely azok em­lékére emeltetett, kik vér az ő vérükből, test az ő testükből, ezt nem láttuk, s ez a kormány nem is jött el e szobor leleplezésére. (Zaj.) Elnök : (Csenget.) Csendet kérek! Sierbán Miklős: A természeti igazságok következése, világosabb a napfénynél. Mi lett volna tehát természetesebb, mint hogy annál a szoborleleplezésnél, mely magasztos nem annyira, mint míí, hanem inkább mint eszmény, már csak a reeziproczitás elvénél fogva is jelen lett volna egyrészről a magyar nép, másrészről a nemzeti­ségek, és mindenek felett a korona. És, t. ház, így történt a dolog? Sajnos, távol volt a magyar nép, távol voltak a nemzetiségek, és távol volt a korona is. S ha én e kormányt Magyarország jogosult képviselőjének tekinteném, akkor azt mondanám, hogy Magyarország ott nem volt jelen, és az a szobor csak egyesek által állíttatott fel. (Ügyvan! a szélső baloldalon.) Távol volt onnan a kormány, mely vala­hányszor azon ellentétekről volt szó, a melyek közöttünk és a magyar kormány között léteznek, mindig a magyar néppel szereti magát azonosí­tani. Ezzel csak azt akartam kiemelni, hogy az országban létező ellentét nem annyira közöttünk és a magyar nép, hanem közöttünk és a t. kor­mány között létezik, (Derültség jobbfelöl.) pedig a kormány mindig úgy állítja magát oda, mint a magyar nép képviselője. Ezt a jogosultságát a kormánynak azonban tagadom, s nem ismer­hetem el, hogy ő a magyar nép nevében beszél­jen. (Derültség a jobboldalon.) Mert ha még azok beszélnének így, kik itt az ellenzéken ülnek, azt még érteném, mert ezek legalább a magyar nép zömét képviselik, de a kormánypárt nem áll másból, mint a kormány omuipotencziája által a nemzetiségekre rátukmált képviselőkből. (Derült­ség jobbfelől.) Nem akarom én az apa bűneiért a fiút vádolni, de hogyha vannak, a kik antidinasz­tikus érzelmekkel és forradalmi eszmékkel vádol­hatók, akkor azok a kormánynak tagjai, kik czélttévesztve ellenségeskedést szítnak egyfelől a korona és a nép, másrészt pedig a magyar nép és a nemzetiségek között. (Nagy zaj jobbfelől.) És c tekintetben a legutóbbi időben előfordult esemé­nyek nekem eléggé igazat adtak, bár a kormány pártjának tagjaival és vezéreivel folytonosan hir­detik, hogy kormányozni, hogy Magyarországot boldogítani s a dinasztiát fen tartani csak ők képesek. (Mozgás.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom