Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-386

^.Q^ 386. országos ülés 1894. m a törvények nem fogják megvédeni ezen követelményeket. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Méltóztassék elhinni, nagyon nehéz a sablonok ellen az ország e tekintetbeni érdekeit, mint minden más, az életből merített érdeket, megvédem ; hanem az teszi azután igazán az adminisztráczió helyességét, ha tisztán és valósággal a dolog érdeke s a közszükség dönt minden ilyen kérdésnél, nem pedig az emide vagy amoda félremagyarázható paragrafusok, a melyek azután annak, a ki ki akarja játszani a törvényt, még inkább módot és alkalmat nyújtanak a visszaélésre. A patikára vonatkozólag tehát én most és ma csak egy észrevételt kívánok tenni, és ez az, hogy a hol körorvos van, ott patikának is kell lennie, mert ha valamely helyen, a hol körorvos van, patika nincs, hanem attól még 10—12—15 kilométernyire van, sok községben —a körorvos is távol lakván — az a körorvos abszolúte nem képes megfelelni feladatának. Vannak nálunk még olyan vidékek nagy számmal, a melyeknek utai rendkivűl rosszak, télen alig járhatók. Méltóztassék már most föltenni, hogy egy község 10—12, sőt néhol 18—20 kilométernyire fekszik magától a körorvostól, nem járható, rossz utakkal, ha akkor még patikát sem kap ott az illető, minek neki a körorvos ? Hiszen ha betege van, nem képes a körorvost kihasználni, mert nagy idő kell, míg a körorvos megkeresi, mig a betegséget megállapítja, reczeptet ír, a melylyel azután a patikába kell mennie; ez neki egy második napjába kerül. Addig, ha akut a betegség, a beteg el is hal. Múlhatatlanul szükséges tehát, hogy ott, a hol körorvos van, legyen patika is, s a hol kör van, legyen körorvos is, mert ha az a körorvos még csak nem is a körben lakik, akkor igazán méltatlanul zaklattatik fizetésért az a vidék, a mely őt kéthetenkint csak egyszer látja, és nem akkor, a mikor beteg van a háznál, hanem a mikor a körorvos urnak méltóztatik körülnézni. Ezek oly kérdések, a melyet a praktikus életnek megfelelőleg kell megoldani. A körorvosokra nézve még azt kívánom megjegyezni, hogy azt az igen nagyfontosságú kérdést, hogy autonómia mennyiben és miképen legyen e tekintetben Magyarországon, vagy hogy egyáltalán legyen-e, mintegy mellékesen megoldani nem kívánhatom. Az összefügg egy sokkal nagyobb kérdéssel. De azt el kell ismernem, hogy ha az a körorvos maga kénytelen az egyesektől a községben beszedni csekély illetékét, — mert az egészben véve sem nagy, ha pedig reparcziáltatik, egyesekre krajczárok, vagy legföljebb forint esik, — ebben két nagy veszedelem van: először ellenszenvet kelt azoknál, a kiktől beszedi illeovember 2§-áaj pénteken. tekét, és ezáltal befolyását is koezkáztatja. Azokat az embereket különben is a sok mindenféle állami, községi, egyházi ég nem tudom miféle adó örökösen szegényekké és adósokká teszi, mert nincs oly ember, a ki Magyarországon képes legyen, ha csak kis vagyona van, azt mondani, hogy »én nem tartozom senkinek«. Ha ehhez még hozzájárul az is, hogy a községi körorvosok is külön szedik fizetéseiket, ez annyira elidegeníti tőlük az embereket, hogy, ha beteg van is, elhallgatják, daczára annak, hogy — mint igen helyesen jegyezte meg Antunovich József t. barátom — azok a díjak, a melyek az orvosoknak fizettetnek, nemcsak egy művelt és sok tudománynyal rendelkező embernek, hanem egy hordárnak is csekélyek, mert 10—20 krajczárt kapnak egy nappali, 40 krajczárt egy éjjeli látogatásért. E tekintetben azt vélném czélszerünek, hogy a körorvosok szedjék fizetéseiket az állampénztárból, a nélkül, hogy elvileg kimondatnék az államosítás, azért, hogy csekély fizetésüket valósággal és idejében megkapják. Különben azt elismerem, hogy oly kis fizetések, a minőket ma itt Issekutz Győző t. képviselőtársam említett, mint 225 forint, fenn nem tarthatók; ennyiért egy míívelt, sok iskolát végzett, tanúit ember, lehetetlen, hogy munkásságát egy évre leköthesse. Megvallom, erről nem is volt tudomásom. A mi vidékünkön sokkal magasabb fizetések vannak, és csakis az a legfőbb baj, hogy az illető körorvosok kénytelenek azt maguk beszedetni, és nem kapják meg idejében, hanem 1—2 forintos részletekben, a mi nem felel meg az ő állásuknak. E bajnak második oldala az, hogy az a zaklatott család nagyon természetesen nem sok bizalommal viseltetik a körorvos iránt, a mi akkor szintén ki volna kerülve, mert akkor nem az egyesek fizetnék a körorvosokat, és ezáltal az érintkezés a körorvos és a nép között sokkal szívélyesebbé és könnyebbé tétetnék, és az feladatának jobban meg is felelhetne. Ezt kívántam megjegyezni a körorvosokra nézve. Az előttem szólottak közül többen, különösen Antunovich József képviselő úr, a maga praxisából felemlítette, hogy rendkívüli a gyermekhalandóság Magyarországon. A statisztika szerint . . . (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Péchy Tamás: Mindjárt az egyházpolitikára fordítom! (Derültség balfelöl.) A statisztika szerint Magyarországon annyi gyermek születik, a mennyi igen kevés más államban születik Európában. És egész Európában Magyarországon nő fel a legkevesebb gyermek. Ez egy oly köríümény, mely méltó a t. ház minden tagjának, a kormány minden tagjának és az egész parlamentnek figyelmére. (Úgy van! Úgy van!