Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-386
386. országos ülés 1894. november 23-án, pénteken. 405 balfelöl.) Elismerem, hogy Magyarország klímája szélsőségekben jár. Megtörténik nálunk, hogy igen rövid idő alatt, egy pár óra alatt 15 foknyi különbség áll be a hőségben, a mi nagyon természetesen az emberek fizikai testalkatát nagyon megpróbálja. Nagyon helyesnek tartanám tehát, ha figyelem fordíttatnék arra, hogy a mi falusi és más iskoláinkban a nevelésre és életmódra vonatkozólag ne csak az orvosoknak, hanem minden embernek már gyermekkorától kezdve bizonyos utasítás adassék. Ha már gyermekkorában megtanulná az illető leendő anya és apa, hogy ha felhevült állapotban valaki egyszerre hideg vizet iszik, mi annak a következése, sokkal kevesebb ember esnék tüdőgyuladásba és haláloznék el. De nálnnk a gyermekeket az iskolában, még az elemi iskolában is mind akadémikusokká akarják nevelni. Ha bemegy az ember egy falusi iskolába, — a mint hogy én sokszor mentem be, mert a protestánsoknál az iskolákat figyelemmel kell kísérni, és módom és alkalmam volt sok református és lutheránus iskolát megnézni,— fájdalommal tapasztaltam és tapasztalhatja mindenki, hogy ott szavakat, mondatokat elemeznek a gyermekek, a kikből azután kondás, béres stb. lesz, elemezik pedig oly szakavatottsággal, hogy méltóztassanak elhinni, nem tudom, hogy minden, (Felkiáltások a szélső haloldalon: Képviselő!) nem akarom mondani képviselő, (Derültség és felkiál tásoh: De mondja!) de minden érettségit tett és doetor jurisszá lett embere a magyar hazának volna-e képes úgy elemezni? No már, kérem, hogy mi szükség van arra, hogy ez a falusi ember, a ki ezt a dolog természete szerint mind elfelejti, ezt megtanulja, hogy ki tudja minő tanár lehessen belőle, akkor, mikor még senkisem tudja, hogy mi lesz belőle, és mikor azoknak a gyermekeknek kilenczvenkilencz-századrésze később azután kézi foglalkozásra lesz utalva, nem pedig szellemi foglalkozásra: ezt nem értem. Nem jobb volna-e, hogy a falusi községi iskolákban tanulják a gyermekek azt, a mi az életre szükséges? (Ügy van!a bal- és szélső baloldalon.) Tanuljanak inkább egészségügyi és oly szabályokat, melyeket egész életükben szemük előtt kell tartani; tanuljanak — ha már benne vagyok, azt is megérintem — egy kis büntető-törvényt, mert arról nincs fogalmuk, de ne terheljük meg a gyermekeket ilyen nyelvtani dolgokkal, mert ebben még egy más veszedelem is van. Az tudniillik, hogy a nemzetiségi vidékeken lehetetlen így megtanulniuk a magyar nyelvet, mert nem a nyelvet tanulják meg, hanem annak szerkezetét. Ezt csak mellékesen jegyeztem meg, minthogy összeköttetésben van tárgyammal. (Helyeslés.) Még egyet kívánok megjegyezni. Én, mondom, a tra°homa-gyógyítási költségek tételénél akartam eredetileg felszólalni, és erre kérem fel a t. kormány figyelmét. (Halljuk! Halljuk! lalfelöl.) Vannak, t. ház, ragályos betegségek, melyek itt Magyarországon is tenyésznek, a melyek itt képesek eredetüket is megkapni, és a melyek daczára ennek mégis ragályosak. Az ilyenektől menekülni sokkal nehezebb, mint az olyanoktól, a melyek itt nem tenyésznek, a melyek csak az érintkezés folytán a külföldről, jelesen pedig a kelet némely vidékeiről kerülhetnek ide, és a melyek ellen épen azért, mert csak érintkezés által terjedhetnek, sokkal könnyebb és biztosabb lehet a védekezés. Ilyen a trachoma is, ez az egyptomi szembetegség, mint magyarul nevezik, a mely szintén onnan hozatott ide és más országokba is. Ezelőtt pár évvel a trachoma Magyarországon csaknem ismeretlen volt, vagy csak igen csekély mértékben fordólt elő, most már országszerte ismeretes. A magyar Alföldön rettenetes módon pusztít, vagy jobban mondva, nyomorítja az embereket; de már megvan a magyar Felföldön is. Tudok eseteket a felvidéken, hegy a sorozásnál a katonaorvos azt mondja: »ez traehomás, ki vele!« Mikor ezt látjuk oly betegségnél, a mely itt nem önmagától támad, hanem az érintkezés által terjed, és mikor tudjuk, hogy ebben a betegségben nagyon nehéz a tökéletes kigyógyúlás: akkor az országnak erre rendkívüli figyelmet kell fordítani. A katonaságnál vannak ezredek, melyekben százszámra vannak ilyen betegek, ott rendkívül terjed ez a betegség, különösen a huszárságnál, egyik a másiktól kapja meg a törülközők által is, a melyeket használnak. És mikor a katonaságnál meggyőződnek arról, hogy a katona vagy nem gyógyítható, vagy alig gyógyítható ki, hazaküldik. Ez a legrosszabb eljárás, mert azt először konstatálni kellene, hogy vájjon a ragály megszűnt-e, és e nélkül az ilyen betegeket nem volna r szabad hazaküldeni, hanem gyógyítani kellene. Áldozzon az ország, ha szükséges, áldozzon a birodalom, ha szükség van rá, azért fizetünk, de ne hordják szét a birodalom katonái az országban ezt a betegséget. Erre különös gondot méltóztassanak fordítani és arra, hogy ezen betegségnek, a mely immár nem sporadicze fordul elő, elfojtására teljes erővel tessék törekedni; ne 60.000 forinttal, de többel, és tessék megszabadítani ezen országot, melyet sok mindenféle más ragály úgy is eléggé megtámadott, ha lehetséges volna, legalább ettől a nyavalyától. (Helyeslés a baloldalon.) Erre kívántam felhívni a kormány figyelmét. Minthogy én az egészségügyi kiadásoknál eddig tanúsított rendszert, különösen az egész ségügyre való felügyeletet sem tartom elegen dőnek: ennek következtében a költségvetést elég
