Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-386

38G. oi'szágos ülés 1894. n mikor én azt a czikket írtam, római útjáról tért vissza, s leírván Rómában a Szent Péter templomát s annak belsejét, azt a jelenetet is adja, mikor minden odazarándokló hivő elmegy Szent Péter szobrához, hogy e szobor lábának nagyujját megcsókolja. Ez a nagy újj kiáll a talapzatból ; a magyar költőnek lelkét és kedélyét pedig igen szomorúan érintette az, hogy a mint mondja, minden zarándok, mielőtt a lábujjat megcsókolta, azt zsebkendőjével megtörölte. íme, kiált a költő, az embereknek egymástól való undora és iszonyata. Pedig nem úgy van, t. képviselőház, nem undorodás és nem iszonyat, hanem valóságos szükség ez, mert az az eszme, a mit egy szobor ábrázol, lehet szent, lehet fenséges és magasztos, de az az anyag, a miből az a szobor készült, nem vesztette el az anyag tulajdonságát, és ha egyszer fertőztetve van, a fertőzés általa is terjed. (Úgy van!) Én ennélfogva kérem a t. miniszter urat arra, hogy ezt a dolgot méltóztassék figyelmére méltatni annyival is inkább, mert Magyarország az az ország, a melyben a búcsújárás még igen gyakori, igen sok pontra van irányozva, és valósággal részben óriási népcsődííleteket hoz össze. Az utolsó kérdés, t. képviselőház, vonatkozik arra, a mit Sima Ferencz t. képviselőtársam érintett, de a mini én gondolom, nem egészen alaposan tárgyalt, és ez a gyógyszertárak kérdése. Én, t. ház, nem akarok beszélni arról, hogy a patika-kérdésnek mikénti szervezéséről én hogyan gondolkozom, hogy fogok majd viselkedni az esetleg benyújtandó törvényjavaslattal szemben, melyre nézve csak elvileg jelentem ki, hogy a törvény szükségét belátom. De, t. ház, ennek a patika-kérdésnek van egy nagy társadalmi jelentősége is. Én nem akarom azt fejtegetni, a mi Magyarországon nyilvános titok, hogy tudniillik a patikákkal milyen üzérkedések folytak és kik voltak ezeknek legfőbb korifeusai. Ez is nyilvános titok. De, t. ház, a ki annyit megfordult Magyarország választó-kerületeiben, s különösen annak municzipiumaiban, mint én, az igen sokszor arra akadt, hogy egy &gy municzipiumban a visszavonás nem volt politikai meggyőződésből eredő, hanem egyszerűen patika-kérdés. A második patika, vagy a harmadik patika felállításának kérdése szétszakította a várost, mert a patikaengedélyek osztogatása — nem tudom,hogy most is így van-e, mert újabban nem foglalkoztam vele, de régebben így volt — politikai tekintetek szerint történt. Ennek, t. ház, szerintem többé megtörténnie nem szabad, mert nekünk azon kell lennünk, hogy semminemű konczosztogatás, legkevésbbé pedig olyan, mely egyúttal a közegészségügygyei kapcsolatos, ne történhessék, és ne szaporodjék íoreniber 23-án, pénteken. 403 azon visszavonás, mely a patika-kérdéssel sokkal mélyebbre hat a muniezipiumokban, mint bármi más, természetesen, mert helyi kérdés, mely az összes köröket és elemeket érinti. Ez volt, t. ház, a mit ezen ötletből elmondani akartam. Különben kijelentem, hogy miután én Magyarország közegészségügyét rendkívül fontosnak tartom, én annak szükségeire és javítására, mint mindenkor, úgy most is minden költséget megszavazni kész vagyok. (Helyeslés!) Molnár Antal jegyző: Péchy Tamás! Péchy Tamás: T. ház! Megvallom, hogy tulajdonképen a trachoma tételénél kívántam felszólalni. Látva azonban azt, hogy az egészségügy általános tárgyalásánál is nagyon ritkák a t. ház sorai, és látva azt a csekély érdeklődést, mely ezen kérdés iránt is mutatkozik még azon kevés képviselőknél is, kik itt vannak, meg kell vallanom, hogy czélszerííbbnek tartottam, ha én is itt szólalok fel, és nem egy specziális kérdésnél, mely bizonyára még annyira sem birja az érdeklődést felkelteni, mint a nagy politikai és különösen az egyházpolitikai kérdések. De azért én kötelességemet teljesíteni fogom, (Helyeslés.) és hiszem, hogy a t. ház azon szakavatott beszédek után, melyeket a közegészségügyre vonatkozólag hallani szerencsések voltunk a tegnapi ülés végén és ma, mégis kellő figyelmet fog fordítani ezen kérdésekre, melyeknek fontosságát eltagadni nem lehet. (Helyeslés balfelől.) A közegészségügyre tulajdonképen itt most jelen nem levő igen t. barátom gr. Teleki Géza volt belügyminiszter hívta fel legelőször az ország figyelmét; mert abban igaza van Herman Ottó t. képviselőtársamnak, hogy a régibb időkben a közegészségügyekkel a parlamentben nem igen foglalkoztak. Mióta azonban a kérdés itt felemlíttetett, és mióta a ház tagjai, — de hiszen maga az ország is — látta, hogy mennyi mindenféle veszedelemmel kell a közegészségügy tekintetében az országnak küzdenie, olyanokkal is, a melyeket elhárítani lehetne, azóta — úgy gondolom — hogy ez az ügy is más stádiumba lépett, a mit különben a mai vita is igazol. Nagyon jól tudom, t. ház, hogy oly kérdéseknek, a melyek a tapasztalati életre oly nagy befolyást gyakorolnak, elvi eldöntése igen ritkán felel meg a dolog valódi érdemének. Ha például — hogy a legutolsó kérdést említsem, a melyet Herman Ottó előttem szólott t. barátom hozott fel — a patika-kérdést illetőleg bármilyen törvények hozatnának, sok paragrafusból állók, — mint ez történni szokott, — a melyek a patika-konczessziókkal foglalkoznak, mivel az élet nem felel meg annak a tekintetnek, hogy tisztán és egyedül a ezélszerííség és igazságosság legyen ezen konczesszíóknál irányadó, azok 51*