Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-386
396 38 *' orsz ágos fil« s 1S94. november 23-án, pénteken. csak községi adó, illetőleg községi pótadó alapján szedhetik be. Szegényebb vidékek vagyoni viszonyaihoz képest kisebb adóval bírván, a községi pótadó annál nagyobb, minél kisebb a község állami adója. Ennek következése, hogy szegényebb vidékeken a körorvosi állások a legprimitívebb módon vannak dotálva, hogy ezen szegényebb vidéken az egyesek az orvos látogatási díját sem képesek fizetni, és így annak a körorvosnak a magánlátogatásokból sincs meg az a jövedelme, melylyel gazdagabb, jobban szituált vidékeken bír. Az én felfogásom szerint legalább is szükséges volna, hogy a közegészségügy rendezésének első alapja akként tétessék le, hogy minden vidéken az orvosi ellátás biztosíttassák, a mi azonban igénytelen felfogásom szerint nem lehetséges Agy, a mint azt Pap Samu t. képviselőtársam gondolja, hogy ne mondjunk véleményt arról, hogy vájjon kívánatos-e a közegészségügy államosítása vagy sem, hanem egyszerűen elégedjünk meg esetleg azzal, hogy a kormány a községeknek dotáeziót ad. Az én felfogásom szerint a községek dotácziójával az ügy nem rendezhető, mert az folytonosan változásoknak, folytonosan esélyeknek lesz kitéve, és az egyöntetűség és az orvoslás egyformaságának minden vidéken biztosított volta ki lenne zárva. Egyedüli biztos orvosszer a jelen esetben az, hogy a községi közegészségügy államosíttassék. (Helyeslés a baloldalon.) Államosíttassék pedig az egyforma fizetések szabályozásával és a közegészségügyi köröknek is olyíormán és olyképen leendő rendezésével, hogy az orvosok minden vidék részéről megközelíthetők legyenek. (Helyeslés a baloldalon.) De szükséges azért is az államosítás, hogy az orvosoknak a maguk tudományos pályájukhoz, tudományos képzettségükhöz mért jelen és jövő is biztosíttassák, mert a mai fizetés nemcsak az egyetemet végzett és majdnem folytonosan életével játszó egyén tekintélyével össze nem illő fizetés, hanem az nemcsak azon kart, a mely egész életének munkásságát és tudományosságát szenteli hivatásának szép pályájára, kompromittálja, hauem kompromittálja ma már Magyarországot is. Szükségesnek tartom felolvasni itt a bécsi »Beamten-Zeitang« november hó 10 én megjelent 31. számában erre a dologra vonatkozólag Irt czikkét. (Halljuk! Halljuk! Olvassa.) »Megbízható hírek szerint a magyar korona területén több mint 500 községi és körorvos kész állásáról lemondani. A sztrájk ezen új specziálítására Magyarország igényli a szomorú prioritást, melynek létrejövetele könnyen megmagyarázható, ha a magyarországi községi és körorvosok jogos és gyakran hangsúlyozott követelményeinek figyelembe nem vételét tekintjük. Egy magyarországi községi vagy körorvos, egy száműzött — Exilirter, —a művelt világtól elzárt egyén, a ki 300, legfeljebb 600 frt fizetésért egy műveletlen falusi bíró szeszélyének ki van téve, ronda fuvarokon, még rondább utakon köteles a messze egymástól levő falvakat bejárni*. Az utakra vonatkozólag írottak talán túlzottak, de az, a mi a tekintetben van írva, hogy ez egyének, a kik a jövőnek reményével, a kik a tudományos pálya kiképzésének igényeivel lépnek az életbe, akkor, midőn egy szerencsétlen körorvosi állásba jutnak, le kell, hogy mondjanak mindarról, a mihez nekik pályájuk és tudományaik jogczímet adnak, az tökéletesen áll. Az államosítás igenis szükséges, t. ház, már csak azért is, hogy ne forduljanak elő oly esetek, a minőkről, azt hiszem, a képviselőház nagyon sok tagjának lehet tudomása, hogy nemcsak betöltetlen a körorvosi állások egy nagy része, hanem sok megye olykép segít baján, hogy több körorvosi állást összekapcsol, ós hogy a körorvosi állásokat a járási orvosi állással összeköti. Ennek azután az a következése, hogy járási orvos, a ki tulajdonképen a közegészségügynek rendőri felügyelője, s a ki, mint körorvos, a közegészségügy közvetlen közege, az önmaga által tett egészségügyi intézkedéseket kénytelen ellenőrizni. De, t. ház, tudok oly eseteket is, hogy a járási, a vasúti s a törvényszéki orvosi állások egyesíttetnek oly megyében, a hol a törvényszéknek jogköre két megyére terjed, a hol a vasút egy harmadik megyének határáig megy, s a hol a törvényszéki orvosnak és a járásorvosnak teendője nem mindig egy megyében teljesítendő, hanem nagyon gyakran egymástól nagyonmessze fekvő helységekre terjed ki. Az egészségügyi törvények alapján ezért vádolni senkit nem lehet. Ezért szemrehányást a belügyi kormányzatnak igazságosan tenni nem tudok, mert közegészségügyi törvényünk, és a rendelkezésünkre álló eszközök olyanok, a melyek mellett ezen a hajon segíteni nem lehet; mert azt utóvégre sem lehet követelni, hogy a vasúti orvos 300 írtért;, a törvényszéki orvos 300 vagy 250 írtért, a járási orvos 500 írtért mindig feltalálható legyen. Szükséges tehát, t. képviselőház, a javítás, és én arra kérem a t. belügyi kormányzatot, hogy ezen általam felhozott számszerű adatokkal bizonyítható igazságoknak szives megfigyelése mellett, az ország közegészségügyi viszonyainak első, és sine qua non feltétele, a községi körorvosi állások felől a tanulmányozásokat megtenni, és ha azt már megtette volna, a
