Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-386

396 38 *' orsz ágos fil« s 1S94. november 23-án, pénteken. csak községi adó, illetőleg községi pótadó alap­ján szedhetik be. Szegényebb vidékek vagyoni viszonyaihoz képest kisebb adóval bírván, a köz­ségi pótadó annál nagyobb, minél kisebb a köz­ség állami adója. Ennek következése, hogy szegényebb vidékeken a körorvosi állások a leg­primitívebb módon vannak dotálva, hogy ezen szegényebb vidéken az egyesek az orvos láto­gatási díját sem képesek fizetni, és így annak a körorvosnak a magánlátogatásokból sincs meg az a jövedelme, melylyel gazdagabb, jobban szituált vidékeken bír. Az én felfogásom szerint legalább is szük­séges volna, hogy a közegészségügy rendezésé­nek első alapja akként tétessék le, hogy minden vidéken az orvosi ellátás biztosíttassák, a mi azonban igénytelen felfogásom szerint nem lehet­séges Agy, a mint azt Pap Samu t. képviselő­társam gondolja, hogy ne mondjunk véleményt arról, hogy vájjon kívánatos-e a közegészségügy államosítása vagy sem, hanem egyszerűen elé­gedjünk meg esetleg azzal, hogy a kormány a községeknek dotáeziót ad. Az én felfogásom szerint a községek dotá­cziójával az ügy nem rendezhető, mert az foly­tonosan változásoknak, folytonosan esélyeknek lesz kitéve, és az egyöntetűség és az orvoslás egyformaságának minden vidéken biztosított volta ki lenne zárva. Egyedüli biztos orvosszer a jelen esetben az, hogy a községi közegész­ségügy államosíttassék. (Helyeslés a baloldalon.) Államosíttassék pedig az egyforma fizetések szabályozásával és a közegészségügyi köröknek is olyíormán és olyképen leendő rendezésével, hogy az orvosok minden vidék részéről meg­közelíthetők legyenek. (Helyeslés a baloldalon.) De szükséges azért is az államosítás, hogy az orvosoknak a maguk tudományos pályájukhoz, tudományos képzettségükhöz mért jelen és jövő is biztosíttassák, mert a mai fizetés nemcsak az egyetemet végzett és majdnem folytonosan életé­vel játszó egyén tekintélyével össze nem illő fizetés, hanem az nemcsak azon kart, a mely egész életének munkásságát és tudományosságát szenteli hivatásának szép pályájára, kompromit­tálja, hauem kompromittálja ma már Magyar­országot is. Szükségesnek tartom felolvasni itt a bécsi »Beamten-Zeitang« november hó 10 én megjelent 31. számában erre a dologra vonat­kozólag Irt czikkét. (Halljuk! Halljuk! Olvassa.) »Megbízható hírek szerint a magyar korona területén több mint 500 községi és körorvos kész állásáról lemondani. A sztrájk ezen új specziálítására Magyar­ország igényli a szomorú prioritást, melynek létrejövetele könnyen megmagyarázható, ha a magyarországi községi és körorvosok jogos és gyakran hangsúlyozott követelményeinek figye­lembe nem vételét tekintjük. Egy magyarországi községi vagy körorvos, egy száműzött — Exilirter, —a művelt világtól el­zárt egyén, a ki 300, legfeljebb 600 frt fizetésért egy műveletlen falusi bíró szeszélyének ki van téve, ronda fuvarokon, még rondább utakon köteles a messze egymástól levő falvakat be­járni*. Az utakra vonatkozólag írottak talán túl­zottak, de az, a mi a tekintetben van írva, hogy ez egyének, a kik a jövőnek reményével, a kik a tudományos pálya kiképzésének igényeivel lépnek az életbe, akkor, midőn egy szerencsétlen körorvosi állásba jutnak, le kell, hogy mondja­nak mindarról, a mihez nekik pályájuk és tudo­mányaik jogczímet adnak, az tökéletesen áll. Az államosítás igenis szükséges, t. ház, már csak azért is, hogy ne forduljanak elő oly ese­tek, a minőkről, azt hiszem, a képviselőház na­gyon sok tagjának lehet tudomása, hogy nem­csak betöltetlen a körorvosi állások egy nagy része, hanem sok megye olykép segít baján, hogy több körorvosi állást összekapcsol, ós hogy a körorvosi állásokat a járási orvosi állással össze­köti. Ennek azután az a következése, hogy járási orvos, a ki tulajdonképen a közegészség­ügynek rendőri felügyelője, s a ki, mint kör­orvos, a közegészségügy közvetlen közege, az önmaga által tett egészségügyi intézkedéseket kénytelen ellenőrizni. De, t. ház, tudok oly ese­teket is, hogy a járási, a vasúti s a törvény­széki orvosi állások egyesíttetnek oly megyében, a hol a törvényszéknek jogköre két megyére terjed, a hol a vasút egy harmadik megyének határáig megy, s a hol a törvényszéki orvosnak és a járásorvosnak teendője nem mindig egy megyében teljesítendő, hanem nagyon gyakran egymástól nagyonmessze fekvő helységekre terjed ki. Az egészségügyi törvények alapján ezért vádolni senkit nem lehet. Ezért szemrehányást a belügyi kormányzatnak igazságosan tenni nem tudok, mert közegészségügyi törvényünk, és a rendelkezésünkre álló eszközök olyanok, a me­lyek mellett ezen a hajon segíteni nem lehet; mert azt utóvégre sem lehet követelni, hogy a vasúti orvos 300 írtért;, a törvényszéki orvos 300 vagy 250 írtért, a járási orvos 500 írtért mindig feltalálható legyen. Szükséges tehát, t. képviselőház, a javítás, és én arra kérem a t. belügyi kormányzatot, hogy ezen általam felhozott számszerű adatok­kal bizonyítható igazságoknak szives megfigye­lése mellett, az ország közegészségügyi viszo­nyainak első, és sine qua non feltétele, a köz­ségi körorvosi állások felől a tanulmányozáso­kat megtenni, és ha azt már megtette volna, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom