Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-385
385. országos ülés 1894. noTember 22-én, csütörtökön. 385 moly kérdéssel szemben az állam sem maradhat közönyös, mert az államnak erkölcsi kötelessége mindazokat a komoly törekvéseket fölkarolni és támogatni, a melyek az emberi élet megmentésére vezethetnek. (Úgy van! Úgy van!) Hogy e tekintetben mire volna szükségünk, (Halljuk! Halljuk!) erre nézve legyen szabad felolvasnom egy idézetet a budapesti orvosi egyletben lefolyt érdekes eszmecseréből, mely következőkép hangzik: (Halljuk!Halljuk! Olvassa.) »Magyarországnak égető szüksége van egy oly nagyszabású Pasteur-, vagy Koch-féle intézetre, hol a fertőző betegségek tanulmányozásában felmerülő kérdéseket kellő kiterjedésben lehessen vizsgálat alá venni, és esetleg tovább fejleszteni. Jelenleg e tekintetben nagyon hátra vagyunk. Az idegen eszméket csak készen kapjuk Parisból és Berlinből, és nincs módunkban azt idejekorán elég készülten fogadni. Hiányos szurrogátum az, hogy alkalomadtán valakit egy-két napra kiszalasztunk Berlinbe vagy Parisba a fölmerült konkrét kérdés módszereinek megtekintésére. Az ilyenek rendesen csalódva térnek vissza. Ezek a módszerek oly egyszerűek, hogy azoknak puszta megtekintésére nem érdé mes odafáradni; a mennyiben közzé teszik azokat és nem rejtegetik azt, utána csinálhatja azt mindenki, a ki járatos a kiséríetek tételében ; a mit el akarnak rejteni, úgy sem mutatják meg az odamenőnek. Itthon kell megadni az alkalmat tudósainknak a folytonos és kitartó tanulmányozás lehetőségére, csak így vehetünk részt e kérdések internaczionális továbbfejlesztésében, és csak így tudjuk magunkat önállóan tájékozni a? felmerülő kérdésekben, és F csak így nem fogunk véleményünkben idegen járószalag után futkosni«. Én, t. ház, örömmel csatlakozom azon felszólításhoz, a mely a pénzügyi bizottság jelentésében foglaltatik, és melyet a t. előadó úr beszédében kiemelni szives volt, tudniillik hogy szólíttassék fel a t. belügyminiszter úr arra, hogy hatáskörében mindent kövessen el, a mi a difteritisz elleni új gyógymód kérdésének tisztázásához vezethet, (Helyeslés.) és ha valóban oly áldásosnak mutatkozik az a gyógyszer, mint a milyennek azt némelyek hirdetik, akkor gondoskodjék arról, hogy annak áldásaiban a társadalomnak minden rétege, a szegényebb emberek is részesülhessenek. (Helyeslés.) De ha már felszólaltam, legyen szabad még néhány közegészségügyi kérdésről röviden megemlékeznem. (Halljuk! Halljuk!) Számosak a hiányok, és sok a teendő a közegészségügy terén, de az állam, fájdalom, még nincs azon helyzetben, hogy egyszerre mindent megtehessen, és meg kell elégednie a fokozatos javítással. Mindnyájan fájlaljuk azt, hogy például a lelencz-ügyben KÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. XX. KÖTET. azon csekély dotáczión kívül, a melyben a budapesti gyermekmenhely és a fehérkereszt-egyesíüet részestílnek, a mi összesen 8000 forintra megy, az állam többet nem tehet. Igen hiányos és még sok javításra vár például a kórházügy, különös tekintettel a tüdővész gyógyítására. Az emberi életnek egyik leghatalmasabb ellensége a tüdővész; az összes halálozási eseteknek 10°/o-át a tüdővész okozza, és különösen gyakori e betegség nagy városokban, a hol sok ember szűk helyre összeszorulva lakik. A tüdővésznek, természetesen kezdetleges stádiumában, egyedüli gyógyszere a tiszta, pormentes levegő. A kórházak ma rendesen városok közepette vannak elhelyezve, és ennek következtében rosszabb levegővel birnak, és a tüdovész gyógyítására nem alkalmasak. Nem kétlem, hogy ebben az irányban a szükséges óvó intézkedések mindenütt megtétetnek, mégis kénytelenek vagyunk azt állítani, hogy tüdővészes betegeknek tömeges együttléte a közönséges kórházakban, állandó veszélyt rejt magában a többi betegekre nézve. (Úgy van! Igaz!) De ezenkívül magának a tüdővésznek gyógyítására sem alkalmasak a közönséges, többnyire városokban elhelyezett, és ennek következtében rosszabb levegőjű kórházak, mert a tüdővésznek, természetesen^csak a kezdet stádiumában, egyetlen gyógyszere a tiszta, por- és szennymentes levegő. A vagyonos betegek megszerezhetik és meg is szerzik maguknak ezt az egyetlen és pótolhatatlan gyógyszert, de a szegény sorsúak nincsenek abban a helyzetben, hogy drága klimatikus gyógyhelyeken keressenek gyógyulást, vagy legalább javulást. (Igaz!) E kettős ok folytán igénytelen nézetem szerint sürgős közegészségügyi követelmény volna néhány oly kórházról gondoskodni, melyek egészséges tiszta levegővel bíró vidékeken, távol a városok poros levegőjétől, a tudomány kívánalmainak megfelelően berendezve, kizárólag tüdővészben szenvedő betegek felvételére és gyógyítására szolgálnának. (Helyeslés.) Az így berendezett kórházak valószínűleg csökkentenék a halálozást a tüdővészesek között, és a szegény tüdőbetegekre nézve nemcsak siralomházak, hanem]valóságos gyógyító intézetek volnának. (Helyeslés.) Itt van továbbá a körorvosi intézmény, melyet okvetlenül javítani, fejleszteni kell. A körorvosok annyira elégedetlenek helyzetükkel, hogy már sztrájkolni készülnek és helyzetük javítását az államosítástól várják. Elismerem, hogy a körorvosok általában rosszul vannak fizetve, hogy tudományos qaalifikácziójuknak és az orvosi rend tekintélyének megfelelő jutalmazásban nem részesülnek. Egy része a körorvosi állásoknak betöltetlen, mert a szegényebb vidékekre, hol a 49
