Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-385

385. országos ülés 1S94. november 22-én, csiitörtükiín. 377 folyton koezkára tenni a vagyonukat és működésüket. Ez a színészet rendezésének a módja. Nagyobb igényeknek megfelelő, j'obban dotált színházakat kell alapítani; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) ezek a színházak azután bocsáthatnak ki rajokat a kisebb városokba, a hol főleg nemzetiségi szempontból kívánatos, hogy a magyar színészet működjék. Ezt tessék úgy, mint a franczia állam teszi, előadásonként dotálni. Ha a pozsonyi állandó színház elmegy Nagyszombatra játszani, vagy elmegy Nyitrára, elmegy a felső vidékre, vagy bárhová, és ilyenkor előadásonkint 100 vagy 150 forint segélyben részestíl, akkor az az igazgató összegyakorlott társasággal, jó műfajokkal megy oda, kerekded előadásokat fog tartani és az idegen ajkú közönség élvez benne, és így a felnőttek is a magyar nyelvben elő fognak haladni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Itt van a kolozsvári színház; ez az egyetlen nemzeti színház a vidéken; de hát micsoda elhagyatott állapotban van az! Nekem csak a napokban volt szerencsém ezt a színházat először megnézni. (Halljuk!) No kérem, én szégyeltem magamat, hogy ez magyar állami, úgynevezett nemzeti színház; mert hozzá fogható piszkos színházat — egy valóban összedűledező színházat — életemben nem láttam, (Úgy van! a szélső haloldalon.) pedig igen sok helyen jártam. Hiszen a magyar államra nézve szégyen, ha az ember ebbe az intézetbe bemegy. Ha csak egy tekintetre érdemesíti azt az ember, akkor fogja látni, hogy annak van kitéve mindennap a publikum, hogy bedől a színház és romjai alá temeti a közönséget, nem a tűz fogja elpusztítani, hanem valósággal a romok fogják agyonütni a publikumot. Hanem e mellett mit csinált a t. belügyminiszter úr a kolozsvári nemzeti színházzal? Évek során át tartott fenn indendaturát, az az intendatura elköltötte a színház alapját, 80 és egy néhány ezer forintot, és ezt ma a szubvenezióból per 10.000 forint refundálják. Ma is tart fenn a mininiszterium intendánst, a ki statisztikai adatokat gyűjt, de sohasem jár szinházba, és körülbelül 2000 irtot kap évenként. Jobb volna ezért két kóristával többet fizetni; mert bocsánatot kérek: micsoda előny van abban, ha a t. miniszter úr ott oly ellenőrző közeget tart fenn, a ki annyira sem érdeklődik az ügy iránt, hogy a színházba elmenne. Kerékkötő az ilyen vidéki intendáns, vagy vidéki színházi bizottság, a mely folytonosan vindikál magának jogokat, felelőséggel nem tartozik senkinek és a minisztériumot jelentéseivel csakis félrevezeti, mert legjobb szándéka daczára sem tudja megítélni, hogy mik annak a pzinháznak a bajai és KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XX. KÖTET. mik annak a kívánalmai. (Helyeslés a szélső baloldalon.) ' Méltóztassék az igen tisztelt miniszter úrnak egyáltalán egész színházi resszortját átalakítani! Az az ellenőrző közeg, a ki a minisztériumban informálja a t. miniszter urat, onnét Budáról, az ő hivatalából, ha még annyira ért is a dologhoz, abszolúte nem képes magát a vidéki színészetről informálni, hanem oda járókelő egyén, mozgó egyén kell. A franczia kormánynál két ember van, a ki színházra ügyel, az egyik a párizsi szubvenczionált színházra, a másik a vidékiekre ; de ezek folyton járnak-kelnek, és a mit látnak és hallanak, arról tesznek aztán jelentést a miniszternek, nem pedig egy büróból. Mert a szinészet olyan dolog, melyet látni és hallani kell, hogy ítéletet mondhassanak felette. Elvek, theoretikusän felállított maximák szerint színházakat igazgatni nem lehet, mert a mi az egyik városban elítélendő, lehet, hogy egy másik városban szükségképen megkívántatik. Egészen másként kell vezetni a színházat az egyik helyen, mint a másikon, és csak a helyszinén győződhetnek meg a miniszter úr orgánumai arról, hogy a szinészet érdekei mit kivannak. Kérem tehát a miniszter urat, hogy nagyobb mértékben és praktikus iránybnn méltóztassék ezen jogát gyakorolni a színházak felett, (Helyeslés a szélső baloldalon.) és a jövő költségvetésben méltóztassék az operaház költségvetését leszállítani, a vidéki színészetnek pedig oly dotácziót adni, hogy legalább egy pár mintaszinházat állíthassunk fel. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Bartók Lajos jegyző: Hegedüs Sándor! Hegedüs Sándor: T. ház! Én egy másik tételnél, a kolozsvári színház tételénél kívántam szólani, de miután előttem szólott képviselőtársaim mindnyájan, különösen Bartók Lajos és Herman Ottó képviselő urak erről a kérdésről nyilatkoztak, méltóztassék megengedni, hogy egész röviden egy pár szót én is mondhassak. Sok figyelemre méltót mondott előttem szólott t. képviselőtársem ez ügyben, és két pontban teljes mértékben egyet értek vele. Az egyik a kolozsvári" nemzeti színház épületének jelenlegi állapota, mert arról én is meggyő?ődtem és pozitive tudom, hogy az csakugyan tarthatatlan, lehet mondani, közveszélyes. Azt is tudom, hogy a kormánynak erről tudomása van, és hogy erre vonatkozólag előmunkálatok is vannak és a kérdés ezen részére vonatkozólag csak azt a kérést vagyok bátor intézni a t. miniszter úrhoz, méltóztassék ezen ügyet minél előbb kezébe venni és végleges megoldásra juttatni, mert erre csakugyan égető szükség van. A másik kérdésben talán nem egészen va48