Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-369

369. országos ülés 1894, vonatkozik, a mely belső életben tulajdonképen csak azok a tények nyilvánulnak, a melyekben az illetők nem a társadalomhoz, nem az államhoz, hanem a szellemi világban saját lelkiismeretükhöz, az istenhez állanak. Ezt az anomáliát, ezt az ellenrnondást akarta az 1848 : XX. tez. megszüntetni. A jelen javaslat ezt meg nem szünteti, de enyhíti az állapotot, de csakis ennyit tesz És épen, mert ez így van, azt a reményt táplálom, hogy a főrendiház újabb megfontolásával, ég meggondolásával annak, hogy ez nemcsak nem radikális javaslat, hanem valóban a lehető legkisebb része és mértéke a szabädclvűségnek, (Igazi Úgy van! a szélső baloldalon) el fogja azt fogadni, és ebben a reményben a magam szavazatával éa is hozzájárulok ahhoz, hogy a javaslat szíves hozzájárulás végett a főrendiházhoz visszaküldessék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Papp Elek jegyző: Gr. Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! En is odakonkludálok, a hová előttem szólott t. képviselőtársam, mert a kormány által benyújtott úgynevezett egyházpolitikai törvényjavaslatok egész sorozatával szemben változatlanul fentartom a tárgyalások minden stádiumán keresztül azt az álláspontot, melyet eredetileg elfoglaltam. Én a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslathoz, daczára annak, hogy szerkezeti szempontból többféle kifogásom vobia ehene nekem is és elvbarátaimnak is, az első tárgyalás alkalmával szavazatommal hozzájárultam, és így természetesen most is hozzájárulok ahhoz, hogy e törvényjavaslat a főrendiháznak újabb alkotmányos tárgyalás és szíves hozzájárulás végett visszaküldessék. Legyen szabad azonban ezen alkalommal néhány megjegyzést tennem a dolgok továbbfejlődésének érdekében és abból a czélból is, hogy úgy a magam, mint elvbarátaim túlnyomó többségének meggyőződését kifejezésre juttassam e javaslat némely részleteire nézve. (Halljuk! Halljuk!) A kik figyelemmel kisérték a főrendiház tárgyalását, azok bizonyára velem együtt konstatálták, hogy az a kérdés, mely e javaslatnak sorsa fölött ott döntött, annak az az egyetlen része, mely komoly oppoziczióval találkozott: a felekezetnélkűliséget törvénybe iktató és szervező intézkedés volt. Meg vagyok róla győződve, hogy ezen intézkedés mellőzésével a törvényjavaslat többi részének elfogadása nehézségekbe nem fog ütközni, és igy annak törvényerőre emelkedése rövid idő alatt el lesz érhető. És azért, ámbár formailag most esak a felett határozhatunk, hogy a javaslatot visszaküldjük-e, vagy annak elvetésébe beleuyugszunk-e, talán október 17-én, szerdán. 0}9 még' sem lesz érdektelen, ha eszmecserét folytatunk a javaslat azon része fölött, a mely tulajdonképen a javaslat elvetésének indokát képezte, a melyben tehát a nehézség rejlik. (Élénk helyeslés. Halljuk! bal felől.) Én e tekintetben, t. képviselőház, nem habozom kijelenteni, ma is ugyanazon az állásponton állok, a melynek e javaslat első tárgyalása alkalmával megbízásunkból Kovács Albert t. képviselőtársam adott kifejezést, hogy tudniillik a feleke?.etnélkűliségnek törvénybe iktatását és mintegy intézményes szervezését nem helyeselhetjük, időelőttinek és sok tekintetben ve«zélyes dolognak tartjuk. Én, t. képviselőház, a filozófiai téren, az elvont eszme terén, nem veszem fel a harezot ezen kérdésben. En is készségesen elismerem, hogy az eszményi felfogás logikája szerint a felekezetnélküliség ellen nem lehet kifogást tenni. A lelkiismereti szabadság elvének konzekvencziája utóvégre az, hogy valaki érvénye • síthesse azt a meggyőződést is, a mely szerint a létező felekezetek egyikének tanaiban sem talál kielégítést s nem érzi magát hivatva arra sem, hogy a vallásalapítók sorába lépjen és új felekezetet alkosson. Ez, t. ház, az elvi konzekvenczia szempontjából előttem is tiszta dolog, e felett nem is vitatkozom. De midőn törvényeket alkotunk, akkor előttem bizonyos elveknek és bizonyos eszméknek, bármily magasztosak és helyesek legyenek is, a logika utolsó végletéig való keresztülvitele másodrendű pont. Elsőrendű álláspont az, mely ebben a<; axiómában jut kifejezésre: »Salus reipublicae suprema les«. Én azt kérdem: vájjon a n-mzetnek, a nemzet erkölcsi kohéziójának, a nemzet erkölcsi szilárdságának, a nemzet erkölcsi állapotának valamely intézkedés használ-e, vagy arra nézve nem veszélyes-e? És ha ezen szempontból fogom fel a dolgot, akkor nem tagadhatom, hogy a felekezetnélküliség törvénybe iktatása ellen nekem számos aggályom van. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) A felekezetnélkuliségi álláspont, a tisztán individualísztikus vallási álláspont, igenis filozófiai műveltséggel biró egyéneknél gyakran fordulhat elő mint komoly meggyőződés; de a kevésbbé művelt tömegeknél a felekezetnélkűliség álláspontjára való helyezkedés vajmi ritkán, vagy talán soha sem fog egy önálló filozófiai meggyőződésnek kifolyása lenni, (tlgy van! Úgy van ! bal felől.) hanem mellékes sokszor a legkiesinyesebb, a meggyőződéssel, az erkölcsi világrenddel semmi kapcsolatban álló, sőt esetlégellentétben levő rugóknak kifolyása fog lenni alapjában, (Úgy van! Ügy van! bal felől.) következményeiben pedig az erkölcsi világrendtől való teljes elszakadásként fog jelentkezni.