Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-369

rs 36!). országos ülés 1894. október 17-én, szerdán. beadott kérvényét az 1893. évi IV. törvényczikk módosítása tárgyában. Tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatnak a ház kérvényi bizottságának. T. ház! Az elnökségnek több jelenteni valója nincs. A belügyminiszter úr kíván szólani. Hieronymi Károly belügyminiszter: T. ház! van szerencsém az ország múlt évi egészségügyi állapotáról szóló jelentésemet bemutatni. Minthogy a jelentés már ki van nyomtatva, kérem azt a ház tagjai közt kiosztatni. Elnök: Szét fog osztatni. Perczel Béni jegyző: Sréter Alfréd, a közoktatásügyi bizottság előadója! Sréter Alfréd, a közoktatásügyi bi ZOttság előadója : T. ház! Van szerencsém beterjeszteni a közoktatási és az igazságügyi bizottságok jelentéseit (írom. 694., 695.) a gyermekek vallásáról szóló törvényjavaslaton (írom. 523) a főrendiház által elfogadott módosításokat (Írom. 693.) illetőleg. Kérem a t. házat, méltóztassék e két jelentés kinyomatását, kiosztását és napirendre tűzését elrendelni. Elnök : Mindkét jelentés ki fog nyomatni, szét fog osztatni, napirendre tűzésük iránt pedig legközelebb leszek bátor javaslatot tenni. Különben gondolom, méltóztatik már előzetesen hozzájárulni ahhoz, hogy azonnal a másik, már napirendre tűzött két javaslat letárgyalása után vétessenek elő. (Helyeslés.) Fel fog olvastatni az indítvány és az interpelláeziós könyv. Perczel Béni jegyző: Jelentem, hogy az indítványkönyvben új bejegyzés nincs. Elnök: Tudomásul vétetik. Perczel Béni jegyző: Ellenben az interpeílácziós könyvben 1894. október 17-érői a következő áj bejegyzések vannak: Polónyi Géza: a szliáesi fürdő átruházásának kazafiatlau feltételei tárgyában az igazságügyminiszterhez ; Pázmándy Dénes: a franczia vámkonfliktust illetőleg a miniszterelnökhöz; végre Holló Lajos: Kossuth Ferencz választói joga tárgyában, a belügyminiszterhez. Elnök: Az interpellálni kívánó képviselő urak iuterpelláczióikat az ülés végén fogják megtenni. Következik, t. ház, a napirend, még pedig a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslatra (Írom. 326.) vonatkozó főrendiházi üzenet (írom. 690.) tárgyalása. Méltóztatik kívánni, hogy felolvastassák? (Felkiáltások: Olvassák fel!) Fel fog olvastatni. Perczel Béni jegyző (olvassa a főrendiház jegyzőkönyvi kivonatát). Elnök: Méltóztatik hozzászólni? Papp Elek jegyző: Helfy Ignácz! Polónyi Géza: Nincs előadó! Elnök: E tárgy nem volt bizottsághoz utasítva, következéskép nem is lehet előadó. (Zaj.) Csendet kérek! Helfy képviselő úr kíván szólani. (Halljuk!) Helfy Ignácz: T.ház! (Halljuk!Halljuk!) A napirenden levő javaslatot a főrendiház, illetőleg annak egy kis többsége azért utasította viasza, mert igen radikálisnak, túlságosan szabadelvűnek találta. Én és t. elvbarátaim épen ellenkező nézeten vagyunk; (Igaz! Űgy van! a szélső halóldalon.) ez a javaslat a szabadelvű ségnek csak olyan kis mértékét üti meg, a mely távolról sem elégíti ki sem a mi törekvésünket, sem azon elveket, melyeket hosszú éveken át itt hirdettünk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem a vallás szabad gyakorlata volt az, a miért mi lelkesedtünk és küzdöttünk; a mi eszményünk a teljes vallásszabadság, (Igás! Úgy van! a szélső haloldalon.) a melyet az 1848-iki alkotmány dicső megteremtői képzeltek, terveztek, sőt ennek az alkotmánynak 20. czikkében ezen teljes vallásszabadságnak alapjait meg is vetették. (Helyeslés a szélső haloldalon. Zaj. Halljuk! Halljuk !) Elnök: Csendet kérek! Helfy Ignácz: De nem tagadhatjuk, nem is tagadjuk, hogy a jelenlegi állapottal szemben ez a javaslat egy kis előlépési és haladást jelez. Nem tagadjuk azt sem, hogy annyiban van érdeme, hogy szabályozza, rendezi a jelenlegi rendetlen állapotokat, és épen ezeknél fogva a függetlenségi és 48-as párt egyhangúlag hozott határozata alapján bátor vagyok kijelenteni, hogy mi e javaslatot, daczára annak, hogy minket, kik az 1848: XX. tcz. alapján állunk, ki nem elégít, tekintettel arra, hogy — mint mondám — a jelenlegi állapothoz képest mindenesetre javulás, és hogy az állapotokat rendezi, ragaszkodva azon állásponthoz, melyet e javaslat első tárgyalása alkalmával elfoglaltunk, általánosságban elfogadjuk. Ezen kijelentéshez a magam részéről bátor vagyok egy rövid reflexiót fűzni, a melyet szíves figyelmébe ajánlok a ház azon t. tagjainak, — ha csakugyan vannak olyanok — kik még most is haboznának e javaslathoz hozzájárulni. A mi állapotaink szellemi téren hosszú idő óta egy rendkívül szembeötlő ellenmondást tüntetnek fel a mi törvényhozásunkban. Minálunk a szólás- és a gondolái szabadság törvény által biztosítva van, tehát biztosítva van az a szabadság, a melyben az egyén és a testületek a társadalomhoz, az államhoz, az intézményekhez való vonatkozásukban megnyilatkoznak; ellenben nincsen biztosítva, sőt igen jelentékekenyen korlátozva van az a szabadság, a mely az egyénnek, a testűleteknek belső életére