Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-381

381. országos ülés 1894. november 17-én, szombaton. 0jg5 lommal használtatott, a mely alkalom a legszerencsétlenebbül volt megválasztva, másodszor pedig azért, mert azon kijelentés mindenki által egészen másként magyaráztatik, mint azt az ország érdekében magyarázni szabad volna, ki kell mondanom, hogy a többször említett kijelentést én sem tartom megfelelőnek és szerencsésnek és csak sajnálom, hogy a t. miniszter úr nincs jelen és nem ragadhatja meg az alkalmat arra, hogy ezen kijelentését meg is magyarázza. A tárcza különben belevágván a bizalmi kérdésbe is, nem fogadom el a tételt. (Élénk helyeslés bal felöl.) Elnök: Kíván-e még valaki szólani? Ha senkisem, a vitát bezárom. Kérdem a t. házat, méltóztatik megszavazni a személyi járandóságok czímén felvett 47.812 frtot ? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik megszavazzák, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége megszavazza. Schóber Ernő jegyző (olvassa): Dologi kiadások 12.300 frt. Elnök: Megszavaztatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa): Nyugdíjak 22.077 frt. Elnök: Megszavaztatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa) : Átmeneti kiadások 4.000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa): Bevétel 800 frt. Elnök: Megszavaztatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa): Horvátszlavon-dalmát miniszter és személyzete. Rendes kiadások: XV. fejezet és VI. fejezet, 5. czím. Kiadás. Személyi járandóságok 35.420 frt. Elnök: Megszavaztatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa): Dologi kiadások 7.340 frt. Elnök: Megszavaztatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa).- Nyugdíjak 2.025 frt. Elnök: Megszavaztatik. T. ház! A mai napirend ki van merítve, miután az első füzetet letárgyaltuk. A t. ház méltóztatott elhatározni, hogy a legközelebbi ülés hétfőn tartassék, és pedig tekintettel ő Felsége a királyné nevenapjára, 11 órakor (Helyeslés.) Ezen ülés napirendjén lesz az 1895-ik évi állami költségvetés részletes tárgyalásának folytatása, és pedig a belügyminiszteri tárcza tárgyalása. A legközelebbi ülés ideje és napirendje meg lévén állapítva áttérünk a bejelentett interpelláezióra. Váradi Károly képviselő úr teszi meg interpelláczióját. Méltóztassanak helyöket elfoglalni. Várady Károly: T. ház! Köztudomású, hogy a mint Kossuth Ferencz haza érkezett s az orsaágban körútra menvén, őt a magyar nép mindenütt kitüntetéssel fogadta, nemsokára az után a kormányhoz közel álló lapokban czikkek jelentek meg, melyek e körutat helytelenítették. E czikkek több irányban és több ízben jelentek meg, úgy hogy azt mondhatnám, bizonyos pulykaméreggé fajúit el e czikkírás, mely Kossuth Ferencz e körútja ellen kezdetét vette. Ez a mérgeskedés a te ({pontjára hágott a »Pesti Napló« czímü újság két czikkében, melyek közül az egyiknek a czíme: »A magyar Boulanger« a másiké: »Kossuth Ferencz és Andrássy Gyula* volt. Nem akarom itt fejtegetés tárgyává tenni, hogy kikben keltettek reszenzust az ellentétes czikkek és kikben nem; de azt tartom, hogy minden jó érzésű magyar emberben visszatetszést, sőt megbotránkozást keltettek, mert kétségtelen dolog, hogy bárki igyekeznék is a Kossuth név hatalmát Magyarországon bárhogy leszállítani, igen olcsó munkát végezne, melynek eredményét abszolúte nem látná, sem ma, sem soha. Ezek a czikkek fellázították az egyetemi ifjúságot is és november 15-ikén köríübelfíl 15—20 egyetemi polgár összeszedelőzködött és a »Pesti Napló« czímtí lap szerkesztősége elé vonulva, ott megabczugolta e lapot és azt kiáltotta: »Éljen Kossuth Ferencz!« Erre az egyszerű, szelíd játékra, mely abszolúte semmiféle törvénybe vagy szabályrendeletbe nem ütközik és nem is éjjel, hanem este x

/i 10 órakor történt, egyszerre megjelent a helyszínén a budapesti rendőrhatalom egy nagy kontingense, arra a 15—20 egyetemi polgárra rárohant 9 gyalog és 10 lovas rendőr és őket szokás szerint megütlegelve, közűlök hatot letartóztattak, bekísérték a belvárosi rendőrkapitányságra -és ott egy pinczébe elzárva, másnap x

/

2 *0 óráig fogva tartották; azután pedig, mint ez minden ily históriáért történni szokott, rájuk sózták a pénzbüntetést: egyenként 25 frt pénzbüntetésre ítélték őket. Egyáltalában nem akarok hosszasan kiterjeszkedni erre a dologra, az idő is előrehaladt; csak azt jegyzem meg, hogy én is szerény tanúja voltam annak, midőn az általam megszavazott egyházpolitikai törvényjavaslatok tárgyalása során a főrendiház előtt éktelen zsivaj volt és rendzavarások történtek (Zaj a szélsőbalon. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) s a felpléhezett rendőrcsapat nem fogatott be senkit az éljenzők és lelkesedést szítok közül, hanem még védte, hogy valamelyik klerikális és reakezionárius ember meg ne bántsa őket. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Itt pedig ezen egyszerű tényért, mely kora este történt, a fiatal embere-