Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-381
284 ^ 81 * országos ülés 1894. november 17-én, szombaton. Andrássy Gyula tárczát vállalt, ugyanezen az alapon vállalta el azt, és ha talán más szavakkal in, de ugyanazon értelemmel programmunk ezen kiegészítő alappontjának kifejezést is adott. Épen azért nem engedhetem meg, hogy szavainak oly értelem tulajdoníthassák, a mely a kormány alapvető alaptételével ellenkezik. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Egyébként a t. képviselő úr által a politikai élet terén szerzett tapasztalatok közül nem épen sikerült nyilvánul ásnak tekintem azt, hogy ő gróf Andrássy Gyulát oly szörnyű veszedelmes embernek tekinti,'...(Derültség jobbfelől.) Meszlény Lajos: Jól megvédelmezi! Wekerle Sándor miniszterelnök ós pénzügyminiszter . . . oly veszedelmes embernek, a ki a korona és a nemzet közt viszályt akarna felkelteni, vagy pláne olyannak, mint a t. képviselő úr őt ecsetelte, mint a ki a nemzet jogainak feladása árán igyekeznék magának kedves pozicziót szerezni. Ugron Gábor: Nem azt mondottam! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter'.Bocsánatot kérek, a szavak lehettek mások, de az értelme az volt. Legyen meggyőződve a t. képviselő úr, és ha higgadtan bírálja meg a dolgokat, talán ő is úgy fogja megítélni azokat, hogy gróf Andrássy Gyula oiy politikai iskolából származik, oly politikai iskoban nevelkedett és olyan nézetekkel lépett a közpályára, a melyek nem a király és a nemzet közti egyenetlenségre, nem a jogok feladására, hanem a megszerzett jogok biztosítására és a király és a nemzet közti érzelmek kölcsönös melegségének ápolására vannak alapítva. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) És a ki gr. Andrássy Gyulát mint magánembert ismeri, a ki ismeri az Ő egyéniségét, szilárd, kifogástalan, példás gondolkodásmódját, az tudja, hogy ő nem jogok feladására vállalkozott, hanem úgy is, mint politikus, úgy is, mint magánember, de kiváltkép mint magyar ember, arra, a mire vállalkozik, azt őszintén teszi, a minek kifejezést is adott akkor, midőn programmunk álláspontjára helyezkedett. (Élénk helyeslés jobb felől.) Elnök: Horánszky Nándor képviselő úr kíván szólani. Horánszky Mndor: T. képviselőház! Azok a dolgok, melyek a vita folyamán itt felhozattak, és a melyek jobbról is és balról is ezen tárcza képviselőjének egyik kijelentéséhez fűződnek, mutatják azt, hogy mennyire óhajtandó lett volna, hogy ezt a tárczát maga az illető miniszter úr képviselje. Én tehát arra az interpretáczióra, a melyet t. képviselőtársam Perczel Dezső tett, és mely itt általa szóba hozatott, a magam részéről esak igen rövid megjegyzést kívánok tenni. Nem azért, hogy t. képviselőtársam szavainak súlyát ezzel le akarnám szállítani, hanem azért, mert ő egy[olyan álláspontra helyezkedve, mely szerintem politikailag egy mindenesetre tarthatatlan kijelentést foglal magában, oly szellemben vette azt védelme alá, a mely szellemben védve, szavainak azon súlyt, a melyet különben annak mindenki tulajdonítani szeret, nem tulajdoníthatok. (Igaz! Úgy van! a bal- és ssélsó baloldalon.) Szóba hozatott a t. miniszter úrnak egy kijelentése, melyet én véghetetlen sajnálok, és pedig nemcsak azért, mert azt olyan viszonyok között használta, a mely viszonyok között használva, annak mindenki meszszebb menő tendencziát tulajdonít, hanem azért is, mert a miniszter úr azon kijelentést egyáltalában használta. Mindkettőt meg fogom magyarázni lehető rövidséggel. Méltóztatnak tudni, hogy az a disszonanczia, % mely a nemzet és korona között az utóbbi időben felmerült, oly természetű, a mely minden magyar embert a lehető legkellemetlenebbül érint. Megkell győződve lenni minden magyar embernek arról, hogy az ország nagy érdekeire való tekintettel különös súlyt kell helyezni a nemzet és korona közti összhangra. Hiszen oly sok és nagyfontosságú kérdések vannak, melyekben a koronának magatartása a nemzet érdekeinek megvalósulása körűi különös becscsel bír. Most tehát ily elkedvetlenedés közepette használni azon kijelentést, melyet a t. miniszter úr hasz nált, senki másnak nem magyarázhatja, mint annak, hogy a kormány pozicziójának bizonyos meggyöngülésével szemben oly erkölcsi irányzatok indíttatnak meg, melyek az ország közjogi helyzetére felette hátrányosakká válhatnak. Azon kijelentés, »közjogi téren rideg és végletekig menő konzervativizmus« önmagában véve egyszerűen nonsens, ha pedig értelme akar lenni, akkor az igen szomorú. Várady Károly: Politikai klerikálizmus! (Derültség). Horánszky Nándor: Mert, t. ház, én is •a kiegyezés alapján állok és annak én is ép oly őszinte híve vagyok, mint t. képviselőtár • sam, Perczel Dezső; csakhogy eh annak híve két irányban vagyok és az abban rejlő érdekeket mindkét irányban meg akarom őrizni. Meg akarom őrizni jelesen abban az értelemben, melyben azt a miniszterelnök úr hangsúlyozta, a ki azon kijelentést használta, hogy a kiegyezést sem tágítani, sem szűkíteni nem akarja. Ámde a t. képviselő úr egyoldalú állásponton van. Van pedig annyiban, hogy ő azokat sem akarja megvalósítani, a melyek a kiegyezés keretein belül vannak, a melyeknek megvalósítása pedig az ország érdekében szükséges. Először tehát azért, mert az a kijelentés oly alka-
