Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-381

881. országos ülés 1894. november 17-én, szombaton. 283 hogy mindezzel rideg konzervativizmust kell szembeállítani. Azok, kik a magyar nemzet és a korona között félreértést idéztek elő, azok a régi emberek, kik az alkotmányosságot megelőzőleg úgy igyekeztek maguknak politikai kariért csinálni, hogy mindig a nemzetet gyalázták, haladásának útjába állottak, azok hirdethették ezt a rideg konzervativizmust a magyar közjogi állapotokra nézve, (Igaz! Ügy van! a bal- és szélsőbalon.) de férfiú, ki alkotmányos, felelősség alatt áll, férfiú, ki a haladást kell, hogy képviselje, férfiú, ki a parlamentarizmussal kell, hogy egyetértésben álljon s a szerint kell, hogy a nemzet akaratát, a nemzet véleményét, közhangulatát képviselje, nem mondhatja ki hivatalba lépése napján, hogy közjogi tekintetben a végletekig menő rideg konzervativizmust fogja képviselni, mert az a nemzet és a korona közt viszályt akar előidézni. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Szerencse, hogy a t. miniszter úrnak szavaiban van nagyobb erély és nem cselekedeteiben. (Derültség a bal és szélsőbaloldalon.) Szerencse, hogy nem tudta mit mondott, hogy nem tudta mi annak a következése, mi annak az értelme, hogy azért felelősséget kell a parlament előtt vállalni és nagy felelősséget, mert annak a férfiúnak, ki arra van megbízva az ország részérő], hogy a király előtt a magyar államnak közjogi érzületét, a magyar államnak jogfejlődését, a magyar nemzetnek politikai haladását reprezentálja, annak a férfinak nem szabad a rideg konzervativizmus terére lépnie, nem szabad az Önök érdekében sem, mert ha az igaz, akkor az egyik generáczió a másikat bilincsekbe veri, akkor a 67-iki törvény nem egy keret, melyben a magyar nemzet tovább fejlődhetik és haladhat, hanem kényszerzubbony, mely minden tevékenységét és erejét leköti. (Igaz! Ügy van ! a szélsőbalon.) T. ház! Én nem sokat törődöm azzal, hogy az 8 Felsége személye körüli miniszter a maga pléhdarabjait, a maga kitüntetéseit, czímeit kiknek adja, holott ahhoz is szó férne, de ahhoz van nekem közöm, hogy Magyarország erői érvé nyesítésének útjába még egy oly gyenge ember se álljon. Nem szavazom meg a teteit. (Zajos helyeslés és éljenzés a bal- és szélsőbalon.) Schóber Ernő jegyző: Perczel Dezső J Perczel Dezső: T. ház! Nem volt szándékom felszólalni, de azok után, miket a közvetlenül előttem szóló t. képviselőtársam, Ugron Gábor felhozott, indíttatva érzem magam a felszólalásra, természetesen nem azzal a szándékkal, — mert arra sem jogosítva, sem.hivatva nem vagyok, — hogy a távol levő miniszter urat védelmezzem. (Nagy zaj a szélsőbalon. Félkiáltások: Itt legyen a miniszter!) Elnök: Csendet kérek! Perczel Dezső: És meg vagyok győződve, hogy senki jobban nem sajnálja, mint ő maga, hogy ez alkalommal itt nem lehet, (Zaj a szélső balon.) hogy rögtön megadhassa a választ. Én más tekintetben érzem magamat késztetve a felszólalásra s pedig azon magyarázat miatt, a melyet nem mint miniszter, hanem, mint magán ember a 67-iki alapra vonatkozólag tett egyik kijelentésére nézve Ugron Gábor képviselő úr felhozott. E tekintetben érzem azt a kötelességet, hogy mint az 1867: XII. törvényczikknek és a kiegyezésnek egyik feltétlen híve és pedig azou szellemben, a mint az megalkottatott, kijelentsem, hogy e felfogásban gróf Andrássy Gyula nem áll elszigetelten. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon. Zaj a szélsőbalon.) Mert mi azt a theóriát, mely legutóbb, s különösen az utóbbi öt esztendőben lábra kapni látszik, hogy az 1867: XII. törvényczikk haladás útján mintegy tovább fejlesztessék, s abba olyanok belemagyaráztassanak, a melyeket annak létrehozói, alapvetői attól legtávolabb tartottak, nem kivanjuk utólag belemagyarázni, s bizonyos puritánizmussal az eredeti intencziók szellemében kívánjuk fentartani. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) És ha akkor ezen törvényczikk, amelyről tudjuk, micsoda vitáknak eredménye, az ország jelentékeny többsége által elfogadtatott, menynyivel inkább kell, hogy ma ezen az alapon álljunk, mikor 25 éves tapasztalat ékesen szóló bizonyíték ezen 1867: XII. törvényczikknek czélszeríísége mellett. Ezeket csak azért kívántam kijelenteni, hogy úgy ne magyaráztasék, mintha az az észrevétel, a melyet gróf Andrássy Gyula az 1867: XII. törvényczikkről tett, pusztán az ő egyéni, vagy a mint mondatott, extravagáns felfogása volna. Épen azért, mivel vele egy nézeten vagyok, a magam részéről teljes bizalommal viseltetem iránta, semmi aggályom sincs az iránt, hogy azon a helyen, a melyre tétetett, közjogi szempontból veszélyt hozhatna az országra, és ezen bizalomból kifolyólag megszavazom a tételt, és kérem a t. házat, hogy azt megszavazni méltóztassék. (Élénk helyeslés jobb felől.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólani. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: T. képviselőház! Midőn ezen kormány átvette az ügyek vezetését, volt szerencsém ezen házban kijelenteni, hogy mi a 1867-iki úgynevezett kiegyezési törvényeket nem átmeneti törvényeknek, hanem maradandó alkotásoknak tekintjük, az azokban biztosított jogokat fenn kívánjuk tartani és az ott meghatározott kereteket sem tágítani, sem szűkíteni nem akarjuk. (Helyeslés a jobboldalon.) Változatlanul ezen az alapon állott és áll ma is a kormány minden tagja. Midőn gróf j£-