Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-381

268 381. országos ülés 1894, november 17-én, szombaton. hamisítva. Vi&szafejfődőtt annyiban, mert akárhányszor, mikor a közösügyi kérdésekről beszélünk, nem egy olyan nyilatkozatot hallunk, a melyet Deák Ferencz a leghatározottabban repudiált volna. Meg van hamisítva annyiban, a mennyiben nincsen meg a paritás sem a közgazdasági, sem a politikai, sem a közjogi téren. (Igae! Úgy van! a bal- és szélső balodálon;) Hogy a közgazdasági téren nincsen meg, azt a lefolyt viták, melyek a gazdasági válságról szóltak, kellőképen megvilágították. Nincs meg a közjogi téren, mert hogyha veszszük a közös intézményeket, azt találjuk, hogy sem a magyar embernek, sem a magyar államnak annyi joga nincs, mint az osztráknak. Tény az, hogy pl. a közös intézményeknél a magyar nyelvvel semmire sem jutunk, tény az, hogy ha csak arról van szó, hogy a közös intézményeknél a magyar államnak kompeteneziáját megállapítsuk, tisztán a külsőségek és a jelvények kérdésében sem tudunk semmire sem jutni. De azután a közös intézmények teljesen egyoldalú politikai karakterrel birnak. Tisztán az osztrák érdeknek szolgálnak, a magyar érdeknek nem. Mig az osztrák érdek a közös ügyek egész területén teljes expanziót nyer, a magyar érdek azt nem nyeri, ennek következtében a magyar szervezet csonka szervezet, minek folytán funkczióját nem teljesítheti. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Bizonyítja ezt legjobban a nemzetiségi kérdés, melynél nem tudunk zöldágra vergődni, épen azért, mert sem a hadseregnél, sem az udvartartásnál a magyar állam követelményeinek nincs elég téve. (Élénk helyeslés a bal- és • szélső baloldalon.) Az udvartartás terén is sok panasz volt, és a t. miniszterelnök lír ígéretet tett arra nézve, hogy ezeken a bajokon segíteni fog. Már most előáll azzal, a mit segítségnek tekint. Én azonban ezt a megoldást nem tartom egészen kielégítőnek, egyszerűen azért, mert ez a megoldás csak a szertartási •követelményeknek tesz eleget, tudniillik, hogy a szertartásoknál a magyar udvari méltóságok szerepelnek, de nem tesz eleget sem a közgazdasági, sem a politikai követelményeknek. Kénytelen vagyok röviden szólni a közgazdasági követelményekről, mert nekem az a nézetem, hogy ha ez az ország jelentékeny összeget áldoz az udvartartásra, megkívánhatja, hogy ez a pénz itt az országban költessék el. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha Angliában csak egy esztendőben történik meg az,... (Derültség a jobboldalon ) Elnök: Csendet kérek ! Beöthy Ákos: . . . hogy a királyné nem ad drawingot — fogadást vagy ünnepélyeket, — mindjárt kezdenek az emberek panaszkodni. Már- most tessék tekintetbe venni, hogy ezalatt a S25 esztendő alatt 100 milliónál több ment udvartartási költségekre, s hogy ebből a 100 millióból mennyi költetett el itt az országban, s mennyi jutott magyar embereknek. Bizonyára igen jelentékeny különbséget tett volna a főváros fejlődésére az, hogy ha ez a pénz itt költetett,volna el. (Igaz! Úgy] van! a bál- és szélső baloldalon.) De neui tesz eleget a politikai követelményeknek sem, mert nekem az a nézetem, hogy az udvarnak és az udvartartásnak a társadalom fejének kellene lennie, a nemzeti czélokat és aspirácziókat önmagában kellene egyesítenie, és neki kellene leginkább propagandát csinálni a nemzet és az állam érdekében. És hogy e tekintetben az udvarok mit tehetnek, a történet egész folyama bizonyítja. Ott van Augusztus császár udvara; oít van Erzsébet angol királynő udvara, XIV. Lajos udvara, a weimari udvar, Mátyás király és Bethlen Grábor udvara. Ezek mind a lehető legkedvezőbb hatással voltak az ország fejlődésére. Századokon keresztül éreztük annak hiányát, t. képviselőház, hogy Magyarországnak nem volt udvartartása, és hogy a korona a nemzeti dinasztia feltételeinek és követeléseinek nem volt képes eleget tenni. Tökéletesen igaza volt Ugron Grábor t. barátomnak, hogy nem egy, de számtalan törvény panaszolja fel e tekintetben a sérelmeket és kíván orvoslást, a mely orvoslás megígértetett, de soha meg nem tartatott. így volt ez 48 előtt. Hogy 1867 után e tekintetben nem tudunk zöld ágra vergődni, az nem valami örvendetes dolog. A t. miniszterelnök úr abban az előadásban, a melyet tartott, distinkeziót tett a külső és belső udvartartás között. Megengedem, t. ház, hogy ez helyes; de arra nézve, hogy nézetételfogadhatjuk, hogy ebből a gyakorlati konzequencziákat levonhassuk és meghúzhassuk a határt, okvetetlenül szükséges tudnunk azt, hogyannak az udvartartásnak mik az agendái, kikből állanak a hivatalnokok, kik ott a funkcionáriusok. A t. miniszterelnök úr azután megemlítene, hogy e tekintetben magát terminushoz nem kötheti. Ne méltóztassék azonban elfelejteni t. miniszterelnök úr, hogy elvégre is itt oly dologgal állunk szemben, a melyben a panaszok és sérelmek előadása már évek óta tart, felhoztuk azokat minden egyes költségvetési vita tárgyalásánál, és így annak egyszer mégis csak megfelelő megoldást kell nyernie Hogy azonban a t. miniszterelnök úr e tekintetben megoldást nem talált, azt maga bizonyította be azzal a kijelentésével, hogy ebben a kérdésben az akczió folyamatban van. Szóba került ezután itt a császári ház minisztériumának az ügye. Ezt magam sem tartom alkotmányosnak, nem pedig azért, mert a mint