Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-381

381. országos ülés 1894, noTember 17-én, szombaton. 269 az osztrák császár és a magyar király külön­külön jogi személy és külön szuverenitást kép­visel, épúgy hivatalosan és határozottal) meg kell különböztetni jogilag az osztrák császári házat és a magyar királyi házat, a miből az következik, hogy mindegyiknek érdekét és kép­viseletét külön jogi személyiségnek kell eszkö­zölnie. Én nem mondom azt, t. képviselőház, hogy ezt nem viselheti épúgy egy közös funk­czionárius, mint a hogy a közösügyi intézmé­nyek élén is közös funkczionáriusok szerepel­nek; "de az iránt is egész tisztában vagyok, hogy akkor erre törvényt kell alkotni és csakis törvény lehet az, a mely ezen, a magyar király hatalmának jogkörébe vágó fimkczióknak a teljesítésére egy .funkczionáriu«t jogilag képessé tehet. Ezek azok, t. képviselőbáz, a miket el akar­tam mondani. (Élénk helyeslés a bal- és szélső bal­oldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólani, t. kép­viselő iiáz ? Ha senkisem jelentkezik szólásra, a vitát bezárom. A miniszterelnök úr kíván szólam. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: T. képviselőház! Néhány megjegyzést vagyok még kénytelen tenni. (Hall­juk! Halljuk!) Ugron Gábor t. képviselő urat csak arra ké­rem, legyen szíves elolvasni azt, a mit én akkor, mikor az udvartartás kérdését múlt év deczem­ber hó 6-án itt e házban részletesen ismertet­tem, a renuneziácziókra nézve mondottam. Azok a remincziácziók reánk nézve nem képeznek köz­jogi aktust, nem járnak közjogi vagy államjogi következményekkel, a trónöröklés rendjét nem befolyásolják; de mivel mégis szükséges, hogy ily fontos aktusoknál a magyar kormány hivata­losan képviselve legyen, ez alapon kértük azt, hogy egyúttal arról is meggyőződést szerezhes­sünk, hogy a mennyiben ott a trónöröklési rendet befolyásoló aktus történnék, ez iránt a törvény­hozásnak előterjesztést tehessünk. Második kérdés az, hogy mikor látta, hogy az osztrák közjogi funkczióknál magyarok is sze­repelnek? Hiszen, t képviselő úr, a mi közjogi funkezióink, melyek a múlt év őszén közlött királyi leiratban taxatíve fel vannak sorolva, mind úgy vannak megállapítva, hogy azoknál a magyar funkezionáriusokon kívül senki másnak szerepe nincsen, az udvartartás körébe tartozók abban nem szerepelnek; szerepelnek katonák, mert hiszen, azt hiszem, a katonaság csakugyan közös intézmény lévén, az a mi államjogi hely­zetünknek is megfelel, hogy ott katonák szere­pelhessenek és egyes funkczióknál, mint ő Fel­sége szárnysegédei stb. részt vegyenek. Gr. Apponyi Albert t. képviselő úr azt említi meg, hogy ő várakozó állást foglal el, de az általam kifejtett elveket nem tartja kielé­gítőknek. T. képviselő úr, (Halljuk!) mikor az udvartartás kérdéséről itt nyilatkoztam, mindig az volt kiindulási pontom, (Zaj balfelöl Halljuk !) — bocsánatot kérek, a Naplót kértem, de még nem kaptam meg mostanáig, — mondom, mindig az volt az eszmemenetein és ezek voltak bizo­nyára részben a szavak is, — tessék utána nézni, hogy igenis foglalkoztunk a kérdéssel és nem ugyan egy külön udvartartás létesítése, hiinem az udvar külső megjelenésében és érintke­zésében államjogi helyzetünknek megfelelő kifeje­zésre juttatása iránt tettünk előterjesztést. A premisszám tehát — ismétlem — az volt, hogy nem ugyan külön udvartartás, hanem . . . Gr. Apponyi Albert: Ez contradictio iu objecto! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: A múlt esztendőben azután, s a képviselő urak úgy tudom, észrevétlenül fogadták el ebbeli fejtegetésemet, előadtam részle­tesen, hogy micsoda elvek alapján kívánjuk államjogi helyzetünknek megfelelően az udvar­iast rendezni. A mi azt illeti, hogy ezen kérdés siettessék és mielőbb megoldásra juttattassék, mert közele­dik a milleninm s akkor megfelelő kifejezésre kell juttatni államjogi helyzetünket, legyen meg­győződve a t. képviselő úr, hogy azt merném mondani, ma nincs állam, vagy számbavehető államférfi Európában, a ki a mi államjogi helyze­tünk iránt tökéletesen tisztában ne volna. És én azokat a nyilatkozatokat és azokat a vádakat, mintha ott bennünket provincziának akarnának feltűntetni, el nem fogadhatom. (Élénk helyeslés a jobb-, ellenmondás a szélsőbalon.) Engedjenek meg a képviselő urak, mi igenis az 1867 : XII. tcz. határozmányainak megfelőleg odatörekszünk, hogy ott egyrészt fel legyen tűntetve azon elvá­laszthatatlan kapcsolat, mely a magyar korona országai között egyrészről és másrészről ő Felsége többi országai és királyságai között van, és fel legyen tüntetve ezek együttes és elválaszthatat­lan birtoklása, de másfelől fel legyen tűn­tetve megfelelőleg a mi államjogi helyzetünk is. Ugyanennek akarunk az udvartartás körébea kifejezést adni. Hi.-'zen csak utalok arra, hogy a legutóbbi hetekben voltak itt udvari ünnepé­lyek Sándor szerb király itt tartózkodása alkal­mává', s a ki figyelemmel kisérte azokat az ünne­pélyeket, a melyek akkor tartattak, és a melyeken a magyar zászlós urak, a magyar képviselőház és főrendi! áz elnökei részt vettek, én azt hiszem, még a czeremóniák tekintetében is azon bizonyítványt lesz kénytelen kiszolgáltatni, hogy ott nem mint provinczia és nem elmosódva let­tünk feltűntetve, hanem Magyarország államjogi

Next

/
Oldalképek
Tartalom