Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-381
381i országos ülés 1894. fejezésre nem juttatja, hanem annak ellenkezőjét juttatja kifejezésre. S én nem habozom kimondani, t. ház, hogy ezen kérdésnek teljesen megoldatlanul hagyását jobbnak tartom, mint egy ilyen megoldást, (Helyeslés bal felöl.) a mely, midőn egy tényleg létező udvartartás kirendeltségét állandósítja Budapesten, az által kifejezésre juttatja Magyarországnak egy olyan helyzetét, a magyar korona szuverenitásának oly devalválását, a melyhez semmi körülmények között hozzá nem járulhatunk, a melyben semmi körülmények között meg nem nyugodhatunk. (Élénk helyeslés a bál- és szélső báloldalon.) T. ház! Magyarország közjogi helyzetének és azon gondolatnak, hogy a magyar korona az osztrák koronától megkülönböztetett külön szuverenitást képvisel, semmi egyéb meg nem felelhet, mint az, hogy a magyar király minden külső megjelenésében és érintkezésében, a melyet mint magyar király végez, egy külön magyar udvartartás érintkezzék. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ez nem nyúl bele az udvartartás teendőinek azon részébe, a mely, hogy úgy mondjam, ő Felségének privát háztartását tartalmazza; itt a külső megjelenésről, a közönséggel való érintkezésről van szó, arról az érintkezésről, a mely mindazoknak, nemcsak magyarországiaknak, mert ezeknek kevésbbé van erre szükségük, de a külföldieknek is, a kik ide jönnek, és a kik a mi közjogunkat nem tanulmányozzák, azoknak kell, hogy ad oculos demonstrálja, minden külső jel, minden külső szimbólum által is világossá tegye, hogy nem osztrák provincziában, hanem egy önálló királyságban vannak, hogy a magyar királyság és a magyar királyi hatalom nem az o *ztrák császárság egyik gyémántját képezi, hanem ezzel egyenjogú, egyenrangú szuverenitás, hogy ez egy külön, elkülönített korona. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Az udvartartásnak minden egyéb berendezése, mely nem ezt juttatja kifejezésre, nem juttatja kifejezésre a valóságot, hanem ennek elpalástolására, elrejtésére, más, téves, helytelen, Magyarországot lealázó, a magyar korona fényének derogáló fogalmakat juttat kifejezésre. (Élénk helyeslés bal felől.) Én is utalok arra, t. ház, a mit Bánó József t. barátom beszéde bevezetésében mondott. Tudom, hogy a kérdés gyakorlati megoldása talán nem oly könnyű, houy rövid iclő alatt az összes ide vonatkozó tárgyalások befejezését várni, vagy azok be nem fejezése miatt szemrehányásokat tenni lehetne. Nem is azért teszek szemrehányást a t. miniszterelnök úrnak, hogy ma még nincs befejezve, megoldva a kérdés. De hibáztatom az irányt, melyben a kérdés egyik részének megoldását tervezi. A terminusra nézve is egyet megjegyzek, és ez az, a mit Bánó t. barátom beszédéből reivember 17-én, szombaton. 267 kapitulálok. Közelednek a milleniumi ünnepségek. Igen szép lesz — remélem — ez ünnepek esztétikai része. Remélem, az is teljesen alkalmas lesz arra, hogy a magyar nép lelkére maradandó benyomást tegyen, és azon idegenekben, a kik minket ez alkalomból látogatásukkal megörvendeztetnek, fokozza a rokonszenvet és elismerést Magyarország iránt. De mindez nagyon alárendelt jelentőségű ahhoz képest, hogy ez alkalommal, a mikor remélhetőleg Európa összes nagyhatalmasságai megfognak nálunk fordulni azok itt Magyarországról, mint önálló államról és királyságról tudomást'szerezzeuek. (Úgy van!Úgy van! a bal és szélső balolalon.) És ezt nem úgy fogjuk elérni, hogy mindegyiküknek egy-egy közjogi zsebkönyvet adunk úti olvasmányul, (Derültség.) hanem csakis úgy, hogy ha ők itt a magyar koronának, mint önálló szuverenitásnak ragyogását minden külső jelben is látják. (Helyeslés bál felől.) Ha ezt nem, hanem enuek ellenkezőjét látják, ha azzal az impresszióval távoznak innen, ha a külső jelek azon benyomását viszik magukkal, hogy itt csak egy többé-kevésbbé dédelgetett, többé-kevésbbé emelkedő, több-kevesebb autonómiával biró provinczia székvárosába jöttek el, akkor ezen milleniumi ünnepségek benyomása nem lesz alkalmas arra, hogy az ország tekintélyét emelje, hogy az európai népcsaládokban a mi egyenjogúságunk elismerését előmozdítsa, hanem épen az ellenkező eredményre fog vezetni és rosszabb lesz, mintha meg sem tartanok. (Élénk helyeslés a bál- és szélső báloldalon.) Ezért, t. ház, én az udvartartási kérdés megoldásának azon harmadik részletébe, melylyel bővén foglalkoztam, a t. miniszterelnök úr előterjesztésének értelmében nem tudok belenyugodni, és kérem őt, hogy ez irányban tevékenységének tágabb teret és magasabb czélokat (Élénk tetszés lál felől és a szélsőbalon.) méltóztassék kitűzni. Magához a tételhez azonban hozzájárulok. (Élénk éljenzés a bál- és szélső baloldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólani? Beöthy Ákos képviselő urat illeti a szó. Beöthy Ákos : T. ház! Méltóztassék nekem megengedni, hogy a kérdés fontosságánál fogva én is szóljak néhány szót. Igazán nem természetem, hogy egyes kérdéseknek nagy feneket kerítsek, s hogy úgy mondjam, a tücsökből elefántot csináljak. Mégis minden nagyobb fontosságú kérdésnél azt tartom, okvetlenül szükséges arra a háttéré is tekinteni, mely annak, — hogy úgy mondjam, — természetes bázisa. Az udvartartási kérdést is lehetetlen pcrtraktálni a nélkül, hogy összeköttetésbe ne hozzuk az 1867-iki kiegyezés kérdésével. (Halljuk! Halljuk!) Erre vonatkozólag nem egyszer adtam annak a szomorú meggyőződésemnek kifejezést, hogy az visszafejlődött és sok tekintetben meg van 34*