Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-381

266 381. országos ülés 1894. november 17-én, szombaton. magyarrá? Az az udvartartás, a melyről a miniszter úr azt mondta, hogy magyarrá akarja átalkotni, nem csak abban áll, hogy a közjogi ténykedéseknél a magyarok is helyet foglalhatnak, hanem í.bban kell hogy álljon, hogy legyen a magyar udvarnak Budapest fő- és székvárosban egy állandó szervezete, hogy midőn a magyar király ide jön, a legbensőbb udvartartás kivételével a többi méltóság itt jelen legyen és azonnal fogadja és környezze. (Igazi Úgy van! a szélsőbalon.) Nem tűrhető el, hogy midőn a nemzet az uralkodó iránt oly nagy ragaszkodással viseltetik, midőn minél többet körében óhajtja látni, midőn külön magyar udvartartást azéit akar, hogy a magyar királyságnak fényét emelje és gondosabban kidomborítsa, hogy akkor épen a miniszterelnök úr az, a ki külön magyar udvartartást nem akar, azt visszautasítja, hogy ekkép, mint a közjogi ténykedésekben, a magyar államiság nyilvánuljon. Nyilvánulnia kell abban is, valahányszor a király, mint ilyen, Magyarországon fellép és szerepel, mert Magyarországon az uralkodó csak mint magyar király jelenhetik meg, mint osztrák császár itt nem létezik. (Úgy van! a szélsőbahn) A mint Ausztriában csak, mint osztrák császár létezik, úgy Magyarországon csak a magyar király személyét ismerjük és tiszteljük benne. Mert a jogi fogalom, a magyar királyság fogalma egész különálló és eltérő az osztrák császárság fogalmától, és mivel jogi tartalmára és politikai jelentőségére nézve is teljesen különbözik, azért különböznie kell azon környezetnek is, a mely a magyar királyt körülveszi. En a miniszterelnök úr válaszával és nyilatkozatával megelégedve nem vagyok, és ragaszkodom a külön magyar udvartartás felállításához, azonban a költségvetési tételt elfogadom. (Helyeslés a szélső báloldalon.) Bartók Lajos jegyző: Gr. Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. ház! Ha a miniszterelnök úrnak azon tavalyi nyilatkozatát, a melyet ö most felolvasott, és azokat a felvilágosító mondatokat, a melyeket hozzáfűzött, egybevetjük, az udvartartás kérdésének megoldása szerinte a következő képet nyújtja, A közjogi természetű fnnkczíókra nézve a teljes elkülönítés megtörtént, ezeknél ő Felségét kizárólag magyar dignitáriusok veszik körűi, és ez helyes. A kérdés ezen részének megoldásáért a miniszterelnök úr csakugyan igénybe veheti azt az elismerést, melyet ő önmagának kissé túlnagy kiterjedésben szavazott meg, (Derültség balfelóí) a mint ezt beszédem további folyamán ki is fogom fejezni. Ez egyik része a kérdésnek. Ezen kivűl a miniszterelnök úr a tényleg létező közös, vagy nem tudom mily természetű udvartartás által végzett teendőkből ki akarja választani mindazt, a mi közjogi és adminisztratív természetű, a mi tehát voltakép nem oda, hanem a felelős kormány teendői közé tartozik, és ezt a kormányzatnak ügykörébe belevonni. Ez is helyes, de ez nem az udvartartás kérdésének megoldása, hanem egyszerűen az udvartartás által — nem mondom— rosszhiszeműleg, de tényleg uzurpált hatáskörnek az áthelyezése orla, a hova az tartozik, tudniillik a kormány hatáskörébe, A harmadik pont az volna, és e részben bizonyos homály uralkodik a miniszterelnök úr nyilatkozataiban, negatíve azonban azok mégis meglehetősen világosak, hogy a közjogi funkczióknal való részvételen kivűl az udvartartásnak minden többi teendőire nézve, melyek valóban udvartásiak, marad a jelenlegi állapot, itt külön magyar udvartartás nem létesíttetik, hanem a létező udvartartásnak egy állandó képviseletéről Budapesten kivan gondoskodni a kormány. A megoldásnak e^ a része nem áll összhangban sem a dolog természetével, sem a magyar korona szuverenitásával, sem azzal az elvi kiindulási ponttal, melyet a miniszterelnök úr már mint pénzügyminiszter és azóta ismételten, mint miniszterelnök jelölt ki, a mely elvi kiindiilási pont az volt, hogy az udvartartásban kifejezésre juttassák Magyarországnak államjogi helyzete. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Az udvartartás megjelenésében és érintkezésében! Gr. Apponyi Albert: Igenis, az udvartás megjelenésében és érintkezésében kifejezésre juttattassék Magyarországnak államjogi helyzete. Hát, t. ház, a kérdésnek olyan megoldása, mint a minő az általam, gondolom helyesen rekapitulált három pont utolsójában foglaltatik, nemcsak nem juttatja a megjelenésben és érintkezésben kifejezésre Magyarországnak államjogi helyzetét, hanem az ellenkezőt juttatja kifejezésre. Az udvartartás semmi egyéb, mint a szuverenitás külső megjelenése. Ha a szuverenitás kétféle, az udvartartásnak minden külső megjelenésben és érintkezésben kétfélének kell lennie. (Helyeslés bal felöl.) Ha az udvartartás nem kétféle a külső megjelenésben és külső érintkezésben, hanem ha az, a mit magyar udvartartásnak fognánk nevezni, csupán a most tényleg létező közös, vagy meg nem határozható, de tényleg közös udvartartásnak egy kirendeltsége, egy expoziturája, ez a külső megjelenésben és külső érintkezésben nem két szuverenitást juttat kifejezésre, hanem egy szuverenitást, a melylyel szemben annak Magyarországra való kirendeltsége harározottan a külső megjelenésben és érintkezésben provincziális jelleggel bír, (Igaz! Úgy van! bal felöl és a szélső baloldalon.) a mely Magyarország közjogi helyzetét nemcsak ki-