Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-381

381. országos ülés 1894. november 17-én, szombaton. 259 a romának annyira mentek, hogy megtiltották, hogy egyetlen német embert is hozzanak az országba és ez mai napig is fenn van tartva. Nemsokára a milleniumot fogjuk mengünnepelni, ennek alkalmából mindenesetre kívánni fogjuk, hogy különállásunk preczize ki legyen fejezve. Az egész világból ide fognak seregelni az idegenek és talán az uralkodók is; milyen leverő lesz az, ha Magyarországon, a melynek oly régi alkotmánya van, a magyar király ünnepségeket fog adni és idegen udvarmester lesz mellette. Azt mondom, hogy inkább ne legyen semmi az egész milleniumbó!, semhogy ily megalázó helyzetbe jussunk. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen minden évben a legnagyobb készséggel szavazza meg a képviselőház az udvartartásra vonatkozó tételt, ma is a legnagyobb készséggel és örömmel teszszük azt, és 27 év óta 120 milliónál nagyobbra ment azaz összeg, a melyet a képviselőház megszavazott, és még ma sincs magyar udvartartás. Megmondtam máskor és megmondom ma is, hogy igen szomorú dolog, hogy e kérdésben még csak keresni kell argumentumokat és bizonyítani kell, mert ea oly természetes joga minden államnak, hogy e felett csak nálunk van diszkusszió és sehol másutt a világon. (Úgy van! Úgy van! bálfelől.) És én azért tovább nem is megyek, hanem határozottan felszólítom a miniszterelnök urat, méltóztassék nekünk e részben tiszta bort önteni és megmondani, hogy hogyan áll e kérdés, mikor lehet annak megoldását remélni. Én két dolgot kérek a t. miniszterelnök úrtól. Az egyik az, hogy ne roél tóztassék tovább is ígéretekkel ámítani .. . (Mozgás jobbfelöl.) Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Kikérem magamnak az ilyen inzultusokat. (Nagy mozgás jobbfelől.) Bánó József • . • mert a türelemből már kifogytunk. Wekerle Sándor miniszterelnök ós pénzügyminiszter: Mi is kifogyunk a türelemből az ilyen inzultusokkal szemben! Bánó József: A második, a mire kérem, hogy ne méltóztassék azon argumentumot használni, hogy a fejedelem aggályait nem lehet eloszlatni. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Nem használtam soha, ez ráfogás! Bánó József: Különben a tételt elfogadom. (Helyeslés bálfelől.) Bartók Lajos jegyző: Pázmándy Dénes! Pázmándy Dénes: T. ház! A párt, a melyhez szerencsém van tartozni, évek hosszú során át megszavazta az udvartartásra előirányzott költségeket daczára annak, hogy a költség meglehetősen nagy, és daczára annak, hogy ezen költségekből, ellenkezőleg más államokkal, Magyarországon igen kevés rész marad, nagyon kevép az az összeg, a mely az udvartartás költségeiből itt ebben az országban a,datik ki, hanem ezen udvartartási költségeknek legnagyobb része, majdnem talán teljessége, folyton átmegy Bécsbe, és az ottani fényes udvartartás költségeire adatik ki. T. ház! Szorgalmaztuk évek hosszú során át a magyar önálló udvartartás megalapítását, illetőleg visszaállítását mert ez az ngy nem közös ügy; az 1867-iki kiegyezés sok mindenféle dolgot közös ügygyé tett, de az udvartartást Deák Ferencz és az 1867-iki kiegyezést vezető magyar férfiak mindig úgy koutenplálták, hogy az külön magyar udvartartás, és e ezímen jött a költségvetésbe és így szavaztatott az meg, ámbár a magyar udvartartás azóta nem létezett, és még ma sem létezik. T. ház! Nem akarunk a gyávaság és kishitűség bűnébe esni, ezen a dolgon most már segíteni szükséges. És úgy látom, a t. kormány, élén a t. miniszterelnök úrral, érezte ennek szükségét, mert különben évekkel ezelőtt 1892. és 1893-ban nem tett volna olyan ígéreteket, a melyekből azt lehet következtetni, hogy immár eljött az ideje, a mikor a kormány a kérdést energikusan kezébe veszi, és az országnak és nemzetnek dicsőségére meg fogja oldani. Mind ennek daczára nem találjuk a magyar udvartartást sehol, csak a költségvetésben. De én ennek semmiféle pestige ét nem látom, mert az, hogy a királyi várpalotán magyar nyelven is felírják, hogy itt lakik a várkapitány, hogy a meghívók magyar nyelven közöltetnek velünk, az mind aprólékos dolog. Nekem mindegy, bármely nyelven közöltessenek a meghívók, de inkább Jegyen az udvartartás magyar. Ezek csak alárendelt apróságok és ilyen szemfényvesztéssel ezt a kérdést elütni nem lehet. Én kérem a t. miniszterelnök urat, hogy sokkal energikusabban vegye a kérdést kezébe, mert ez népszerű kérdés ebben az országban, és meg vagyok győződve, hogy ebben a kérdésben az egész ország támogatni fogja az ő lépéseit. Bocsánatot kérek, hogy kénytelen vagyok még egy kicsit a ma fennálló viszonyokkal is foglalkozni. (Halljuk!) Kénytelen vagyok mindenekelőtt azon törvénytelenségre rámutatni, a mely abban áll, hogy a közös külügyminiszter a czímében, de nem csak czímében, hanem funkcziójához is felveszi a »császári ház minisztériuma*-nak titulusát, és ma a császári ház minisztériuma tényleg közös ügy, mert elválaszthatatlan a külügyminiszter személyétől ég ténykedésétől. Gr. Kálnokynak folytonosan a czímében van, hogy a »császári ház minisztere és 33*