Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-380

380. országos ülés 1894. november 16-án, pénteken. 251 De, t. ház, hogy ha minket méltóit itnak okozni azért, hogy talán nem egészen békés viszonyok vannak, akkor ne méltóztassék arról se megfeledkezni, hogy talán ebben a küzde­lemben, a mely lefolyt, találkoztunk egyes oly jelenségekkel is, a melyek mindenre alkalmasak voltak, csak arra nem, hogy a közbékét helyre­állíthassák, és hogy a társadalmi és politikai életben a nyugalmas viszonyok megteremtését elősegítsék. A nélkül, hogy a rekriminácziók terére kívánnék lépni, csak a jelenségekkel szemben vagyok bátor némelyeket konstatálni. Nem is tulajdonítok belőlük részt az itt jelenlévő poli­tikusoknak, mert hiszen nem keresem az össze­köttetéseket, sőt azt is elfogadom, hogy talán akaratuk ellenére messzebb mentek egyesek vádaskodásaikkal, mint önmaguk kívánták. Hanem egyet ne méltóztassanak elfeledni, hogy azon első időtől kezdve, a midőn ez a kormány működését megkezdte, ezeket a nagy egyházpolitikai kérdéseket felvetette, nem azoknak higgadt elbírálásával találkoztunk, hanem talál­koztunk a kormány ellen felhozott azzal a vád­dal, hogy tisztán saját önző hatalmi, érdekétől vezéreltetve veti föl ezeket a kérdéseket. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Vajay István: A mint igaz is volt! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Ne higyje Vajay t. kép­viselő úr, hogy én őt azon államférfiak közé számítom, a kik jövőre is közre fognak mííködni a nyugalom helyreállításában. (Élénk derültség és tetszés a jobboldalon.) Nem, én másokat értet­tem. (Derültség jobbfelől.) Sajnálatomra, t. kép­viselőház, ily gyanúsításokkal még most is talál­kozom, így például, a mostani vita folyamán többszörösen említtetett fel, hogy titkos rugók vezérelnek bennünket, felemlíttetett, szupponál­tatott, állíttatott, — természetesen bizonyítékok nélkül, — hogy például a gazdasági egyesület­ben történtek mögött a kormány áll, a nélkül, hogy ennek az állításnak bármi bizonyítékát szolgáltatták volna. Ugron Gábor: Talán a kéményseprő­egyesület! (Derültség a szélső baloldalon.) Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: A gazdasági egyesületre nézve a leghatározottabban kijelentem, hogy az ott történtekre sem nekem, sem a földmívelés­Ugyi miniszter úrnak, vagy politikailag anga­zsált államtitkárainknak semminemű közvetett vagy közvetlen befolyásuk nem volt. (Helyeslés jobbfelől.) Abszolúte semmiféle befolyást arra nem gyakoroltunk. Engedjék meg, hogy azok, a kiket ott talán az az intenczió vezérelt, hogy eljárásuk által a kormánynak is jó szolgálatot tegyenek, azok J ugyan nekünk ez ált il szolgálatot nem tettek, honéin csak okot szolgáltattak a gyanúsításra. (Igaz ! Űoy van l jobbfelől.) Szalay Imre: Csináltak nekünk hasznot? Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Sem az egyik, sem a másik ottani párttal foglalkozni nem kívánok, jóllehet indokát tudnám adni. Utólag foglalkoztam a kér­déssel, de azon miniszteri tisztviselőkkel, a kik, megjegyzem, egyébként máskor is részt szok­tak ott a tanácskozásokban venni, és szaktanács­kozmányok igen ritkán lennének megtarthatók, ha azok az egyes miniszteri tisztviselők azok­ban részt nem vennének, ezekkel — mondom — sem nekem, sem a földmívelésügyi miniszter úrnak semmi közösségünk nem volt, sem nem tudtunk a dologról és ahhoz abszolúte semmi közünk sincs. A gazdasági egyesülettől, t. képviselőház, politikai szempontokból én csak kettőt kívánok, helyesebben: várok el, és azután tökéletesen közönbös rám nézve, hogy ezen egyesület veze­tése vagy az ottani funkcziók teljesítése — mert úgy vagyok értesülve, hogy nem is az egyesület vezetése, hanem egyes funkczionáriu­sok ellen indult az egész mozgalom — kiknek a kezébe van letéve. Es ez a kettő, a melyre súlyt kívánok fektetni, a következő: először, hogy a magyar gazdaközönségnek, a mellett, hogy érdekeit képviselik — mert ez a hivatá­suk — vessék fel az egyes kérdéseket, de a magyar gazdaközönségben oly reményeket ne keltsenek, a melyek beválthatatlanok. Ugron Gábor :Reméleni sem szabad már ? Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Remélni lehet, de sokszor nem czéiszertí. Meszlény Lajos : A reményt is lefog­lalják már maguknak! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Ily reményeket keltene pedig az, a ki elhitetné a magyar gazdával, hogy a magyar búzának csak azért nincs jobb ára, mert ez a kormány ül itt. . .. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Szalay Imre: Azért is! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: És hogy ha más kor­mány jönne ide, vagy ez a kormány tenne meg némely oly intézkedéseket, a melyeknek itt ki­fejezést adtak, akkor mindjárt az árviszonyok is javulnának. A ki ilyeneket mond, az oly reményt kelt fel, a melyet sem én, sem más nem fog megvalósíthatni. (Helyeslés a jobboldalon.) Nekem pedig igenis feladatom arra ügyelni, hogy a gazdaközönségben oly remények ne kel­tessenek, a melyek csalódásba és újabb káro­sa*

Next

/
Oldalképek
Tartalom