Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-380

380. országos ülés 1894. november Íft-An, pénteken, ej,17 tottuk a tarifákat, az jövedelmezőségi tekintetből sem volt hátrányos, azon egyszerű okból, mert a magyar gazdaságnak addig többnyire parlagon hevert tőkéjét voltunk képesek mozgósítani. Egyébként, t. ház, köztudomású, hogy a kereskedelmi minisztérium kebelében egy tarifabizottság van szervezve, mely — nem mint t. Polónyi Géza képviselő úr feltüntette — az egyes meghívottakból állíttatik össze, azért, hogy majorizáltassék, hanem benne minden arra hivatott és illetékes tényező, gazdasági egyesület, kereskedelmi kamara, stb. képviselve van. A tarifa-bizottság minden egyes tagjának meg van az a joga, hogy egyes kérdéseket fölvethessen és inicziálhasson. Ha tehát valaki a magyar mezőgazdaság érdekében egyik vagy másik tarifát kielégítőnek nem tartja, ezen intézményesen működő testületben a kormány folytonosan és állandóan módot nyújt arra, hogy ott a jogosult igényeknek kifejezés adassék, és tudtommal nem vettetett fel még ott soha kérdés, mely nem minden elfogultság nélkül, objektíve, közszempontból vétetett volna bírálat alá, és ha csakugyan szükségét láttuk, nem teljesíttetett volna. Szóba hozatott még, t. ház, itt egy másik kérdés, a melyre vonatkozólag én választ nem adtam, és ez a hitelszövetkezetek kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Nekem a t. házban többször volt szerencsém ezen ügyben nyilatkozni; egyik expozém alkalmával talán egy kissé hosszadalmasabban is foglalkoztam ezzel a kérdéssel s azt mondtam, hogy ez nemcsak mezőgazdasági kérdés, mert hisz a hitelszövetkezetek épúgy érdekében állanak az iparnak, mint a mezőgazdaságnak, hanem igenis a hitelszövetkezeteknek nagyobbmérvíí fejlesztését, rendszerességbe hozatalát politikai szükségnek ismertem el, ki is dolgoztattam már négy évvel ezelőtt egy javaslatot, melyet — gondolom — másfél éve ujabban tanácskozás tárgyává tettünk s az érdekelt köröknek kölcsönös megnyugtatása mellett, mint olyant jeleztünk, mely bizonyos módosítások keresztülvitele után alkalmas leend arra, hogy a törvényhozás elé terjesztessék. Ezen javaslat arra volt fektetve, hogy a hitelszövetkezetek mai szervezetén igen csekély változtatást tegyünk; nem azt az álláspontot foglaltuk el, mintha a mai kereskedelmi törvényünk lehetetlenné tenné a szövetkezetek fejlődését, hanem azt az álláspontot, hogy a mai kereskedelmi törvényekben foglalt intézkedéseken túl czélszertí lesz még némely más intézkedéseket is tenni, hogy a hitelszövetkezeti ügyet nagyobb mértékben fejleszthessük, rendszeresebb tagolatba hozhassuk, de a főszempont, t. ház, a hitelszövetkezetek hitelképességére volt fektetve, melyet a kölesönös szavatosság mellett úgy véltünk leginkább elérhetni, ha biztosítékot nyújtunk arra, hogy válságos viszonyok közt, midőn egyes követelések esedékesekké válnak, (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) vagy a hitelszövetkezet csődbe jut, nem egy végtelenségig húzódó eljárás során lehessen csak a követeléseket érvényesíteni, a kölesönös szavatosság alapján nem a végtelenségig húzódó eljárás lebonyolításáig legyen kénytelen valaki a szavatosságot tűrni és egy ismeretlen, bizonytalan követelést vállalni magára, hanem, mint ez más államokban is van, a jogszolgáltatásnak kivételesebb és gyorsabb szabályozása útján kívántuk a hitelszövetkezetek ügyét előmozdítani. Ezt a javaslatot nem terjesztettem elő azon egyszerű okból, mert időközben az igazságügyminiszter úr a kereskedelmi törvénynek a szövetkezetekre és biztosító társaságokra vonatkozó részét revízió alá vette, a szövetkezetre vonatkozó részt tudtommal már ki is dolgoztatta, és így alkalmunk lesz e kérdéssel általánosságban foglalkozni. De eddig sem mulasztottam el kettőt: hogy az igazságügyi résztol különválasztva, először e szövetkezeteket lehetőleg fejleszszem, a mint hiszem, hogy az e tekintetben megindult tevékenység a két utóbbi évben is igen nagymérvű fejlődést mutat fel; másodszor a szövetkezeteknek még nagyobb mérvű fejlesztése és a gazdasági hitelnek különleges kielégítése végett épen most vannak pénzintézetek alakulóban, más pénzintézetek üzleti körüket akarják kiterjeszteni, ugy, hogy azt hiszem, rövid idő múlva e tekintetben is külön törvényhozási előterjesztésekkel fogunk foglalkozni. A legfőbb kérdés, a mely a vitán uralkodott, a román gabona behozatala volt, és itt kénytelen vagyok azokra reflektálva, a mik itt, különösen Polónyi Géza képviselő úr részéről, elmondattak, megjegyzem, hogy tökéletesen igaz s én is azt, mondtam, hogy törvényeink a kikészítési eljárást az azonosság megállapításához kötik, de az én tételem az, hogy akárhogy szól valamely törvény, a korábbi vámtörvények is úgy szóltak, azon az elven nyugszanak, nemcsak nálunk, hanem a világon mindenütt, hogy a kikészítési eljárások az azonosságon alapulnak. De valamint mi korábban, úgy minden állam az azonosságot a gabonára nézve sohasem úgy interpretálta, hogy így megtartassák, hogy az azonosságot konstatálja, hanem mindig csak bizonyos menynyiség kiviteléhez kötötte. Én tehát, midőn a törvények ily magyarázásával és évek óta, mint voltam bátor említeni, az ötvenes évek óta fennálló gyakorlati alkalmazásával találkozunk, midőn az Európa minden államában így alkalmaztatik, nem úgy, nem jártam volna el a törvényhozás szellemében, ha egész más körülményekre ily szigorral megállapított tör vény diszpozicziót így alkalmazok, de nem jártam volna el a törvény-