Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-380

240 <^* <> rsz ágos ülés 1894. november 16-án, pénteken. Polónyi t. képviselő úr az idegen tőke ellen egész harczot folytatott. Engedje meg a t. képviselő úr, hogy ne foglalkozzam se a biz­tosítással külön, sem más iparvállalatokkal, csak egy megjegyzést tegyek. Ha az idegen tőke ide bejön bármely formában, akármint biztosító társu­lat, akár mint kereskedelmi vállalat, akár mint bankvállalat, akár mint vasút, az csak azért jöhet be, mert a szolgálatokat vagy olcsóbban, vagy jobban teljesíti, mint azok, a melyek itt működnek, mert a magyar emberről, de semmi­féle emberről, a ki a kétszerkettőt ismeri, nem lehet feltételezni, hogy oly vállalathoz forduljon, mikor kényszerítve nincs rá, a mely neki drá­gábban vagy rosszabbul szolgál. És ha e téren, elkezdve a földhitelein a biztosítási ügyön és a különböző iparvállalatok egész során, végigtekint, be fogja látni, hogy a külföldi tőke bejövetele nem ártott, hanem használt nemcsak az ország­nak, hanem a hazai intézeteknek is, mert azokat újabb tevékenységre, intenzivebb munkára ösz­tönözte és ez a fogyasztónak, a föld népének, a gazdaközönségnek csak javára vált. Ha már most az a tőke ily nem kényszerített, hanem szabadon választott szolgálatok fejében a maga osztalékát, jutalmát megveszi, vájjon ezt meg­akadályozni és elitélni kell-e, vagy lehet-e ? Pedig a t. képviselő úr beszédének egész ten­deneziája az ellenkező értelemben enged magya­rázatot. De többet mondok, t. képviselő úr, ép­úgy, mint például ha bejövünk e házba, min­denkinek a maga privátfoglalatosságának kizá­rásával, legyen az ügyvéd, gazda, újságíró vagy bármi, a lelkiismeretére van bkva, hogy a köz­érdekből cselekedjék, és nem privátérdekből interpellálja és támadja a kormányt vagy a többséget, és ebben a tekintetben nem bocsát­kozhatunk egymás iránt bírálatba, épúgy tapasz­taljuk, hogy ha valaki egyes vállalatok bei­életébe betekintést nyer, igen nehezen külön­böztetheti meg az idegen pénzt a hazaitól. Tudok nagy hazai vállalatokat, a melyeknek részvényei a külföldön vannak, és melyek több pénzt küldenek ki ezen a czímen külföldre, mint az úgynevezett idegen vállalatok. Már pedig, ha odáig akarunk elmenni, hogy hasznos szolgála­tokat, fructifikáló nemzetgazdasági feladatokat korlátozni, vagy megsemmisíteni akarunk, mert azoknak jövedelmét nem itt költik el, akkor igen furcsa eljárást kell követnünk, ha igazsá­gosak akarunk lenni, mert akkor revízió alá kellene venni összes vállalatainkat, és azt hiszem, hogy akkor tőkeerőnket, működésünket igen meg fogjuk bénítani. Ne méltóztassék e hamis szem­pontból felfogni a dolgot, legyen meggyőződve a képviselő úr, hogy az egyedüli helyes szem­pont minden nemzetgazdasági tényezőnél, hogy minő a szolgálat, és hogyan van az jutalmazva. Minél jobban és olcsóbban teljesíti a tőke és a szakértő a maga munkálatát, kötelességét, annál több elismerésben kell, hogy részesüljön, és e téren sem ellenszenvnek, sem üldözésnek abszo­lúte nincs helye, mert minden ellenszenv, elfo­gultság, üldözés magán az országon boszúlja meg magát, mert megbénítja a hasznos munka eredményét és versenyét. (Helyeslés jóbbfelől.) T. képviselőtársam tehát ennek kapcsán be fogja látni, hogy én nem akarok azoknak a fejtegetésébe bocsátkozni, a miket ő a biztosítási ügy, továbbá a tőzsdebíróság reformjára vonat­kozólag mondo:t, nemcsak azért, mert nem tartom magamat erre illetékesnek, de azt hiszem, azért sem lehet ezt tennem, mert ezek oly kérdések, a melyek külön megvitatást érdemelnek. Csak azt kérem a t. képviselő úrtól, hogy vegye szemügyre ezen szempontokat, majd annak idején kölcsönösen alkalmazzuk ezeket elfogulatlanul és igazságosan. (Helyeslés.) Most már, t. ház, a malomügyre leszek bátor egy pár megjegyzést tenni. (Halljuk! Hall­juk!) Én, t. ház, három olyan alaptételt láttam Polónyi t. képviselőtársam nagy beszédében, mely mind a három az én nézetem szerint hamis és ennek következtében összes állításai romba dőlnek. Hogy a t. házat ne untassam az árak képződésével és számításával, azokra nem ter­jeszkedem ki. (Felkiáltások a szélső haloldalon' Pedig jó lenne!) Megmondom, miért nem terjesz­kedem ki. Azért nem, mert az pro és kontra igen eminenter van előállítva a t. ház és a köz­vélemény előtt. Azon álláspontból, melyet én képviselnék, a t. miniszterelnök úr sokkal több avatottsággal kifejtette azt; az ellenzék állás­pontját, elismerem, egész tanúlmánynyal és elég komolysággal Polónyi G-éza t. képviselő úr fej­tette ki. Ezen a téren való számítással tehát a házat untatni nem fogom; bátran bízom a köz­vélemény ítéletében. T. képviselőtársamnak alaptétele és kon­klúziója az, hogy tehát orvosság csak a közös vámterületben van. (Felkiáltások a szélső balolda­lon : A külön vámterületben! Ez nagy különbség!) Madarász József: A mi a szivében, az van a nyelvén! Hegedüs Sándor előadó: Bocsánatot kérek, nyelvbotlás volt. Tehát hogy orvosság csak a külön vámterületben van. És hogyan jut a t. képviselő lír ezen konklúzióra? Úgy, hogy azt mondja: miután az őrlésre való behozatal folytán elvesztettük már az osztrák piaczot is,... Polónyi Géza: Csak részben ! Hegedüs Sándor előadó: Erre majd rá­térek. Tehát az utolsó érdek is elveszett reánk nézve, mely plauzibilissé tette a közös vámte­rület elfogadását. Ez az alaptétel. Nem tudom, a t. képviselő úr miféle ada-

Next

/
Oldalképek
Tartalom