Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-379

232 SÍ9. országos ülés 1894. november 15-én, csütörtökön. olasz stb. és ezeknek a biztosító társulatoknak az élén pártkülönbség nélkül ismét országgyűlési képviselők ... (Mozgás a szélső baloldalon.) Engedelmet kérek, beszédem nem irányúi senki ellen, de, a mi igaz, az igaz. Hát a biztosítási ügylet maga olyan, — az én igen tiszteletreméltó kedves volt tanárom, DégenGusztáv meg fogja erősíteni, tőle tanultam, — hogy ez semmiféle gazdasági beruházással nem jár, mert a biztosítási üzlet tisztán a koczkázat elméletén alapú]; díjprémiummal fedezi a koczkázatot, ha többlet marad, osztalékul adja. Tehát nemzeti közgazdaság szempontjából a biztosítási üzlet beruházásnak nem nevezhető. Mit látunk Magyarországon, t. ház? Azt, hogy a biztosító társulatok 150 millió részvénytőkével dolgoznak; az évi kárkoczkázat, a mit a múlt évben fedezniők kellett, 200 millió forintot tett ki. Ez volt azon kárkoczkázat, a mit nekik meg kellett fizetniők, részben peres eljárás útján. Ezt a kárkoczkázatot ők nem a részvénytőkéből, hanem természetszerűleg biztosítási prémiumokból fizették. Ezenfelül 9 — 10°/o, 6 —10 sőt 12°/o dividendát adtak a részvénytőke után, a mi 150 millió alaptőke után kitesz 6, 10, 12 millió forintot évenkint. Ha már most tudjuk azt, hogy ezen Í50 millió forint részvénytőkének a nagyobb fele külföldi tőke, akkor tudjuk azt is, hogy abból 10— 12 millió biztosítási díjakból évenként— a biztosító társulatok révén — nyolcz millió forint megy ki Magyarországból. (Közbeszólások a jobboldalról: Dehogy annyi!) Mondjuk hát, elfogadok ötöt, elfogadok egyet, tudok én licziálni. (Közbeszólás a jobboldalról: Jjst már láttuk!) Mert az eredmény szempontjából, t. ház, mindegy; fokozza ugyan a bajt, de az intézkedések szempontjából közönbös, hogy mennyi megy ki ? Az én nézetem az, hogy elérkezett végrevalahára az ideje annak, hogy a biztosítási kérdést nem ugyan államosítás, hanem szövetkezés útján vegyük kehünkbe ép úgy, mint Ausztria tette, hol 263 biztosító szövetkezet áll fenn, vagy úgy, mint Prága megtette, a mely saját maga magát önbäztosítás útján biztosította, a mely eljárás mellett az állatbiztosítás, a hol a tüz- és jégkárbiztosítás kérdése úgy oldható meg, hogy első sorban a perlekedésre kevesebb ok és alkalom fog kínálkozni, másodsorban pedig azon pénz, mely eddig külföldre elvándorolt, megmarad nálunk. (Közbekiáltások a szélső baloldalról: Ps a fő!) Azért a t. direktor urak osztaléka lehet nagyobb, mint most, az ellen nincs kifogásom, csakhogy itt maradjon a pénz. (Igaz! Úgy van! a széhőbalon.) T. ház! Még egy pontot elfelejtettem az előbb, ezt pedig szükséges megemlíteni. Annál az őrlési engedélynél meg fognak győződni mindnyájan, különösen t. barátaim, a nemzeti párton, hogy az önálló vámterület nélkül Önök ezen kérdést, sem semmiféle ily természetű közgazdasági kérdést soha sem fognak megoldani. A t. nemzeti párt minél inkább mélyed bele ezen ügy védelmébe, képviseletébe és tárgyalásába, annál inkább fog meggyőződni a következőkiől. (Halljuk! Halljuk!) A közös vámterületnek egyetlen egy előnye volt eddig, az, hogy Ausztria területére vámmentesen vihettük be gabonáinkat, lisztlinket, mint fogyasztási területre. Ha most ezen egyetlen egy fogyasztási terűietünket kompromittálják az által, hogy oda beviszik a román búzát, mely velünk fényesen konkurrálhat: akkor annak egyetlen egy előnye is elesik. De azután a t. nemzetipárti képviselőtársak méltóztassanak figyelemmel lenni arra, hogy jól tudom, hogy a pénzügyminiszter úrban is meg van ma már a hajlandóság arra, — látva azon nagy igazságtalanságnak mértékét, — hogy visszavonja az őrlési rendeletet, de a ki a frakkját tartja, az a valaki, a kit úgy hívnak, hogy osztrák pénzügyminiszter; (Derültség a baloldalon.) mert az az őrlési engedély nem az autonóm vámtarifa törvénye alapján adatván, csak a másik fél beleegyezése mellett vonható vissza, épúgy, mint a fogyasztási adórendszer csak a másik pénzügyminiszter hozaájárúlásával vonható viísza vagy módosítható. Már pedig, ha bármelyik a képviselő urak közül megkérdezi az osztrák pénzügyminisztert, vagy földmívelési minisztert, de különösen a pénzügyminisztert, hogy hozzá fog-e járulni e rendelet visszavonásához, meg fogják látni, milyen feleletet kapnak, mert azt fogja mondani, hogy örülök, hogy végrevalahára Ausztriának olcsóbb lisztet tudok biztosítani, és én nem fogom ezt a rendelet visszavonásával elejieni. íme most az a küzdelem, a melyet annyi éven át az önálló vámterület érdekében folytattunk, a mezőgazdaságban kitört válságban erős szövetségesre talált. És hamar belátják azt, hogy közgazdasági bajainkon, különösen a mezőgazdaságiakon mással, mint az önálló vámterűlettel nem lehet segíteni, mert két, természetére nézve teljesen homlokegyenest álló ipari és földmívelő állam egészséges szövetségben egyáltalában nem maradhat, mert különben vagy az egyik, vagy a másik ki lesz zsákmányolva, mint mi vagyunk most kizsákmányolva, miként Molnár József t. képviselőtársam kimutatta,hogy a nyers termények tekintetében közel állunk a szabad kereskedelmi rendszerhez, míg ellenben az ipari termékek szempontjából a legnagyobb mértékben védvámos irányt követünk. De a mezőgazdasági rendszeren segítendő