Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-379

379. országos ülés 1894. nt képeseknek hiszik magukat, ha azonban ezzel a pénzügyigazgató x\r be nem éri, akkor egy önkényes összeget ró rájuk. Ez még kincstári szempontból is káros. Hiszen a gyakorlati gazda vigyáz arra, hogy ha nyájának a gyapját egészen a bőréig nyírják is, de a bőrt azért le ne vagdossák, mennyivel inkább illő, méltányos és igazságos volna, ha a pénzügyminiszter ár is meggondolná, hogy a fogyasztási adó alá eső tyúk, a melyet a szegény ember fazekában benn kellene hagyni, már az erőgyűjtés szempontjából is ne essék a ráutalás áldozatául, mert ennek a kilolyása lesz azután, a mint sok helyen már történt, hogy nem lévén fogyasztani való, a fogyasztó eszkimók a fóka hiányában kivándorolnak. Szóba hozatott, t. képviselőház, a költségvetési tárgyalás folyamán a munkáskérdés is. Volt alkalmam a vidéken megfigyelni különböző munkakörökhöz tartozó munkásjelenségeket és mondhatom, hogy igen sok esetben a munkások jogos felháborodásának, elkeseredésének oka az a szívtelenség, az a könyörtelen igazságtalanság, a melylyel irántuk munkaadóik viseltetnek. Csak két gyakorlati esetet fogok felhozni állításom illusztrácziójára. Az egyik eset egy alapítványi uradalmi bérleten történt. Az egyik arató csoport elesett egész nyári keresményétől. Miért? Mert a kikötött robotos napszámot nem akarta teljesíteni a vallásához buzgón ragaszkodó nép vasárnap, és mikor azután kimentek az őket megillető, jogos aratói részükért, akkor a bérlő önhatalmúlag a vis-major alkalmazásával visszatartotta aratói részüket, sőt még kölcsönkért igás kocsijukat is letartóztatta. A többi gabona már el volt szállítva; a kanász, a csordás a jószágot eleresztette a szántóföldekre ; azok aztán elbántak a szegény ember részével, s ezek akkor, mikor már minden ki volt hüvelyezve a gabonából, mehettek a közigazgatási tisztviselőhöz, ki előtt megint természetesen nem azoknak a szegény embereknek lett igazuk, mert nem tudnak kocsiszámra szalmát szállítani a főbíró úrnak. És ha tovább mentek, az alispán megint nem adhatott a szegény embereknek a főbíróval szemben igazat, mert hisz ő volt a főbérlő; hogyan sértse ő az albérlőnek érdekeit? (Nagy zaj és felkiáltások jobb felöl: Hol ? Hol ?) Elnök: Csendet kérek ! Vajay István: Ne legyenek annyira kíváncsiak, úgy sem segítenek rajta. (Derültség.) Egy más esetben, t. ház, őszszel a burgonyának felezésekor történt, hogy két szegény munkásember kiment burgonyája felezésére, és nem lévén se kenyerök, se más élelmiszerük, várták a felezést délelőttre, nem került rajok a sor, ott maradtak délutánra, és nem lévén mit enniök, vettek egy pár burgonyát, megsütötték KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XX. KÖTET. 217 és megették. Ezért a néhány burgonyáért megfosztották őket egész felerészüktől. Azt hallottam a hátam megett, hogy miért nem pereltek. Köszönöm az ily tanácsot, de a mi igazságszolgáltatági rendszerünk mellett addig, míg az a szegény ember megnyeri az igazát, meghalhat éhen, mert azt mindnyájan tudjuk, hogy igazságszolgáltatásunk először méregdrága, szegény embernek nem való, másodszor oly hosszas, hogy a jogkereső nagyon meggondolja, a míg elszánja magát az igazság keresésére, mert nem tudja, hogy unokái meg fogják-e érni a végét. A t. miniszterelnök úr annak illusztrálására, ho»y a t. kormány mily atyailag gondoskodik az országról, felhozta, hogy hány államilag kedvezményezett gyár és vállalat létezik. Szerettem volna, ha az igazság kiegészítésével felemlítette volna azt is, hogy azon vállalatokban és gyárakban hány kormánypárti képviselő xír ül igazgató-tanácsoskép? Mert azt hiszem, nem csak törvényes, hanem pszichológiai inkompatibilitás is van, és el lehet képzelni, midőn az államkincstár érdeke és egyes privát nagy vállalatok érdekösszeütközésbe jönnek, azok az urak, a kiknek itt, mint törvényhozóknak, az ország érdekét kell megvédeni, hogyan fogják megvédeni, mint igazgató-tanácsosok és egyáltalában bankelnökök, (Felkiáltások a szélső baloldalról: Hol ? Kik ások f Derültség. Felkiáltások a jobboldalról: Tarnócsynál! Derültség.) az ország érdekeit. Ezek oly köztudomású dolgok, hogy felesleges kérdezni, hogy kik azok és hol vannak. T. ház! Tekintettel arra, hogy a kormánynak úgy pénzügyi, mint közgazdasági, közigazgatási, igazságszolgáltatási és tanügyi politikája nem méltó arra, hogy ennek támogatására és folytatására az ország költségvetéséből csak egy fillér is jusson, zárom beszédemet azzal a kijelentéssel, hogy nem fogadom el a költségvetést, hanem csatlakozom Molnár József képviselőtársam határozati javaslatához. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Molnár Antal jegyző : Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. ház ! Bármennyire kecsegtető és kínálkozó alkalom volna, hogy különösen ily félig telt képviselőház előtt, (Egy hang a szélsőbalon: Félig?) sőt negyedrészig telt képviselőház előtt az általános politikai helyzettel foglalkozzam; bármennyire hálás théma volna különösen ez idő szerint a t. miniszterelnök úr szíves megfigyelése és bírálata tárgyává tenni azt a kérdést, hogy a három és öt éves országgyűlési cziklusok közül melyik az, a mely inkább beválik a parlamenti működés terén, mondom, különösen ezen thémánál úgy látom, t. ház, hogy a képviselőház mintegy enerválva van egy nagy akczió után, a melyben a szenvedélyek rohamosan vitettek harczba és alkotásra, munkára úgy28 rcmber lo-en, csutortokon.