Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-378

200 878. országos ülés 1894. noTember 14-én, szerdán. Afrikában láttam, hogy a szerecsen fejedelmek eldicsekszenek vele, minő európaiak, mert a katonáiknak czilindert és frakkot vesznek, de a többi ruhát Európában felejtették. (Derültség.) így vagyunk mi is, ha egyszerűen utánozzuk a nyugati országok intézményeit. Én liberális ember vagyok és kívánom a szabadelvű fejlődést. (Felkiáltások jóbbfelől: Láttuk!) Igenis kívánom, de nem ily utánzásokkal, hanem ágy, hogy fejleszszük az ország jólétét a szabadság szellemében, de nemzetünk faji jellegéhez, nemzeti intézményeihez alkalmazkodva. Midőn ezekben elmondtam észrevételeimet a t. kormány politikájáról, kötelességem nemcsak a magam, hanem elvbarátaim nevében is, a kik ezzel megbíztak, kijelenteni, hogy mi, kiket a t. kormány programmjától, annak kardinális létalapját képező tételeiben elvi válaszfal különít el, a t. kormánynak a politikai bizalmat természetesen meg nem szavazhatjuk, (Helyeslés balfélöl.) s követve a parlamenti szokást, mely úgy az appropriácziónál, mint a költségvetés általános megszavazásánál a bizalmi kérdést veti fel, a költségvetést általánosságban sem fogadjuk el. (Élénk helyeslés balfélől.) Elnök l A miniszterelnök úr kíván szólani. (Felkiáltások bálfelöl: Öt perez!) Már kijelentettem, hogy a miniszterelnök úr kíván szólni. Csendet kérek. (Bálijuk! Halljuk!) Wekerle Sándor miniszterelnök ós pénzügyminiszter: T. ház! A már harmadnapja tartó vita alatt annyi kérdést vetettek fel, sőt annyi direkt kérdést intéztek a kormányhoz is, hogy a vita normális menete érdekében kötelességemnek tartom közbevetőleg is felszólalni. Felszólalásom során foglalkozni fogok a pénzügyi és a politikai természetű kérdésekkel, a többi felvetett kérdések közül pedig csak az agrár kérdésekkel, mert én is szükségesnek tartom, hogy ezekkel közelebbről foglalkozzunk; de ha csak direkte nem provokáltatom, más kérdésre kiterjeszkedni nem szándékozom, (Helyeslés jobbfelöl.) nem pedig azért, mert a szőnyegen lévő fontos kérdés alapos megvitatását nehezítnők meg akkor, ha most más kérdésre is kiterjeszkednénk. Batthyányi t. képviselő úrnak csak annyit bátorkodom megjegyezni, hogy a szocziálizmusról mondottakkal azért nem foglalkozom, mert magam sem vagyok e tekintetben viszonyainkról annyira előkészülve, hogy minden részletre nézve határozott nézetem lenne és e tárgyban a parlamenti vitát fölvehetnem. Nem fogok kitérni a fiumei dolgokra sem, mert azokról tudomásom nincs, de nem kétlem, hogy e tárgyalás során a képviselő úr meg fogja kapni erre is a feleletet. A liberalizmusról mondottakra sem terjeszkedem ki, mert ha a képviselő lír nem is hozta volna fel, én előbb is tisztában voltam azzal, hogy a liberalizmus fogalma iránt kételyei lehetnek, mert különben nem tartottam volna megfoghatónak, hogy egy, az ő programmjával merőben ellenkező politikai programm mellett épen az általa említett zurányi kerületben anynyira angazsirozni tudta magát. (Derültség a jobb oldalon.) T. ház! Hogy megmaradjak abban a keretben, melyet kijelölni bátor voltam, először is a pénzügyi kérdések közül Horánszky Nándor t. képviselő úr fölszólalásával kell foglalkoznom, mint a mely egyedül foglalkozott egész kiterjedésében a pénzügyi kérdésekkel. A t. képviselő úr azt a thémát választotta, hogy ma ugyan egyensúlyban áll a mi háztartásunk, de aggódnunk kell, mert egy új éra előtt állunk és mindent el kell követnünk, hogy ezen egyensúlyt megóvhassak, mert íme vannak olyan bevételek, melyeknél elő kell készülve lennünk arra, hogy azok sokkal kisebb mérvben fognak a jövőre jövedelmezni, vagy legalább nem fognak ezentúl is természetesen fokozódni, és vannak viszont oly kiadások, a melyek annyira nagy mértékben fogják igénybe venni szolgáltatási képességünket és az államháztartást, hogy az állami bevételek természetes növekedése nem fog elégséges lenni ezen szükségletek fedezésére. Én azzal a tétellel, hogy óvatosan kell eljárnunk, tökéletesen egyetértek; azonban kénytelen vagyok megjegyezni, hogy az indokolást és különösen a t. képviselő úr egyes'megjegyzéseit nem hagyhatom észrevétel nélkül. így először is felállítja azt a tételt, hogy a túlkiadások szigorú ellenőrzést igényelnek, hogy itt egy gazdálkodás kezd lábra kapni az előirányzaton kivül, a mi nemcsak a törvényhozás és jelesül a képviselőház ellenőrzési jogát teszi illuzóriussá, hanem magában véve is pénzügyi zavarokat rejt méhében. Én magam is sokszor tanakodtam azon, hogy sok olyan kiadás van, a melyre forma szerinti törvényes felhatalmazásunk nincs; ez azonban a dolog természetében fekszik, és egyáltalában nem alterälja a képviselőház ellenőrzési jogát, mert tudtommal alig teljesítettünk egyetlen egy kiadást, legalább számbavehető túlkiadás alig fordult elő az utolsó esztendőkben, melyre nézve — ha nem is törvényes felhatalmazással -de a képviselőháznak külön tett jelentésekkel mindig megfelelő tájékozást nem nyújtottunk volna abban az irányban, hogy mit és milyen ezé]okra mikép kívánunk felhasználni. Hiszen mostan fekszik előttünk a pénztári készletek felhasználásáról szóló törvényjavaslat. Méltóztassanak egyszerűen venni az itt felsorolt egyes tételeket, mikre nézve formaszerinti jóváhagyást is kívántunk. Azt látjuk