Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-378

378. országos ülés 1894. november 14-én, szerdán. 199 a bírságot, akkor elcsukják. Hát miért kell oly helyzetet teremteni, hogy a falu papját börtönbe vigyék azért, mert lelkiismerete miatt a törvényt megszegte ? Annak a népnek nem lehet majd megmagyaráz ni,hogy ez így helyesen van. És méltóztassék azt az esetet képzelni, hogy az a pap véletlenül valami oláh nemzetiségű pap, akkor megcsinálták belőle a nemzetiségi martírt. Igen sok olyan eset van, a melyek bennem az aggályokat, melyeket kezdettől fogva tápláltam, a javaslatok ezen legélesebb alakjai ellen csak növelik, és ezért kérdem a t. házat, vájjon nem volna-e czélszerű most, midőn még idő van reá, az elveknek teljes épségben tartása mellett némi kis csiszolásokkal talán enyhíteni az izgalmat, enyhíteni a lelkiismereti kényszeren, és nem volna-e czélszertí nem az alapelveken változtatni, hanem a részletkérdésekben talán valami módosításokra gondolni. Meg vagyok győződve, hogy ezzel elejét venné a t. kormány annak, a mire már a múltkor is utaltam, hogy tudniillik máskülönben a jövő választásoknál nem fogják kikerülni azt, hogy e javaslatokra nézve a revizió jelszavával ne találkozzanak. Még egy kérdésről legyen szabad kifejezni a véleményemet. (Halljuk! Halljuk!) Értem a közigazgatás kérdését. Én híve voltam és vagyok a közigazgatás államosításának. Vajay István: Elég baj! Gróf Batthyány Tivadar: S ezért nagyon sajnálom, hogy a jelenlegi kormány eltért attól, a mit az előző' kormány tervezett, a mely meg hallgatván az ország véleményét és úgy jött ide a törvényhozás termébe, hogy egy óriási többség, az államosítás eszméje mellett foglal állást, tehát azt azonnal meg kell alkotni. Azzal a nimbussaí, azzal a morális hatalommal lépve a törvényhozás elé, hogy íme az ország nagy többsége kívánja az államosítást, akkor azonnal könnyen megcsinálhattuk volna a közigazgatási reformot. Sajnálom, hogy a jelenlegi t. kormány ezt a kedvező alkalmat, mely nem tudom, mikor fog ismét előfordulni, felhasználni elmulasztotta és azóta is igen sok cselekedetével nemcsak hogy híveket nem toborzott az állami közigazgatásnak, nemcsak hogy meg nem nyerte ennek az ország közvéleményét, hanem igen sok intézkedésével direkte oda tendált, hogy azt a közvélemény előtt kompromittálja. (Úgy van! hah felöl.) Csak egy-két példát leszek bátor erre nézve felhozni. (Halljuk! Halljuk!) Egy választás alkalmával kirukkol a főispán az összes állami közegekkel és a jövőben kinevezendőkkel, heteken át járnak ezek az egész járásban kapaczitálni a népet, csókolóznak a néppel, hogy azt maguk részére megnyerjék. (Felkiáltások a szélső balfelől: Itatni! Szavassásra vezetni! Zaj jobbfelöl.) Bocsánatot kérek, mikbr az állami közigazgatás így mutatja magát be, akkor az ember kénytelen elismerni, hogy kompromittálják az állami közigazgatást. És mikor látjuk, hogy mire alkalmazzák a közigazgatást: ma kirukkol a közigazgatás pár hétre választani s ez időre természetesen nem is foglalkoznak a közigazgatás ügyeivel; midőn már az vált szokássá, hogy a mandátumot is a főispán közbejöttével nyújtják át; máskor szüksége van a kormánynak bizonyos liberális tüntetésre, következik a futás tuczatszámra a főispánok és alispánok között, hogy a fővárosban és vidéken egyaránt demonstráljanak és ünnepeljék a kormányt politikája érdekében ; bocsánatot kérek, ez mind nem a közigazgatás feladata. Most legközelebb a zurányi kerületben nekem panaszkodtak az emberek, hogy hetek óta nem tudnak igazságukhoz, jussukhoz, jogukhoz jutni, mert a megyeházban, a szolgabírói jegyzői hivatalban senki sincs, az urak mind választani, korteskedni vannak. (Igás ! Úgy van! a szélsőbalon,) Engedelmet kérek, t. ház, én igen sajnálom, hogy a t. kormány tűri, megengedi azt, hogy az állami közigazgatás eszméje ilyen módon kompromittáltassék, és hogy ezzel ma, midőn a kormány a közigazgatás államosítását tűzte ki, mint jövő programmjának jelszavát, ilyen módon engedi toborzani az állami közigazgatás ellenségeinek táborába a híveket. (Zaj jobbfelbl) Ezek után nem kívánom a t. ház becses figyelmét tovább igénybe venni. (Halljuk! Halljuk ! balfelől.) Én részemről csupán még egy kijelentést akarok á saját felfogásomra nézve tenni. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Számtalanszor olvasom, hogy én a liberális lapok szerint nem •vagyok liberális, magam pedig meg vagyok győződve, hogy liberális vagyok; de egyet nem, olvastam soha, hogy t. i. mit értenek tulajdonképen az igazi liberalizmus alatt. (Felkiáltások a szélsőbalon: A kormány támogatását!) Azt mondják, nem vagyok liberális. Hanem ha azt értik a liberalizmus alatt, hogy liberálisnak tartják azt, a ki a nyugateurópai liberalizmus doktrínái alapján létrehozott minden intézményt, úgyszólván betű szerint lemásolva ide be akarja hozni ebbe az országba, a melynek sem kulturális fejlődése, sem faji, sem nemzeti viszonyai ezen intézményeknek meg nem telel, arra még nem érett meg, és midőn látjuk a példát rá, hogy némely nyugateurópai állam a doktriner liberalizmussal oda vitte az országot, hogy a liberalizmus megbukott, mint Belgiumban, s helyébe a szélső irányzatok léptek, a hol így fogják fel a, liberalizmust, úgy én a liberalizmust valóban nem követem. Bocsánatot kérek, ha azt látom, hogy Magyarországba a nyugati intézményeket szórói-szóra be akarják plántálni, rám mindig azt a benyomást teszi a dolog, mint mikor